Ferenc pápa a katolikus orvosokhoz: Vigasztalni, gyógyítani, reményt adni a betegeknek

Ferenc pápa – 2019. június 22., szombat | 18:38

Június 22-én, szombaton délben fogadta a Szentatya a Katolikus Orvosok Nemzetközi Szövetségének (International Federation of Catholic Medical Associations, FIAMC) mintegy ötszáz tagját, akik június 15–16-án tartották olasz országos ülésüket, „Identitás és missziós küldetés a mai társadalomban” témában.

Ferenc pápa örömének adott hangot, amiért a találkozón Jézus Szent Szívének szentelték magukat az orvosok. „Az első keresztény közösségek gyakran úgy mutatták be Jézust, mint orvost, aki figyelmesen, együttérzőn fordult minden szenvedő beteghez. Küldetése elsősorban az volt, hogy közel álljon a betegekhez és fogyatékkal élőkhöz, különösen, ha megvetés és kirekesztés sújtja őket. Így Jézus megtöri az elmarasztaló ítéletet, amivel gyakran megbélyegezték a beteget, mintha bűnös volna. Együttérző közelségével Jézus kifejezi az Atyaisten végtelen szeretetét rászoruló gyermekei iránt” – mondta a Szentatya.

A betegápolás tehát Krisztus küldetésének alkotó része, ami az Egyház hagyományában folytatódik. Az evangéliumokban nyilvánvaló az erős kapocs Krisztus igehirdetése és gyógyítása között, amiről Máté így ír: „Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket” (vö. Mt 4,24). Fontos, hogy Jézus milyen módon gondoskodik a betegekről és a szenvedőkről – emelte ki a pápa. – Gyakran megérinti őket, és hagyja, hogy ők is megérintsék, még ha egyébként tiltott is lenne az érintés, mint a vérfolyásos asszony esetében is. „Jézus azonban megismételte: »Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.« Az asszony, látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus ezt mondta neki: »Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!«” (Lk 8,46–48).

Jézus számára a gyógyítás azt jelenti, hogy odamegy az emberhez, még ha meg is akarják tiltani. Így történt ez a vak Bartimeussal Jerikóban. Jézus odahívatja, és megkérdi tőle: „Mit tegyek veled?” (vö. Mk 10,51). Meglepőnek tűnhet, hogy az orvos kérdezi a szenvedőt, hogy mit vár tőle. Ez azonban rávilágít a szó és a párbeszéd értékére a gyógyító kapcsolatban. Jézus úgy gyógyítja a betegeket, hogy beszélni kezd velük, és a párbeszédből kitűnik az ember vágya és Isten szeretetének édes ereje, Fia működésén keresztül. Gyógyítani ugyanis annyit tesz, mint elindulni egy úton: a megkönnyebbülés, a vigasztalás, a kiengesztelődés és a gyógyulás útján – szögezte le Ferenc pápa. – Amikor a gyógyulást a másik iránti őszinte szeretet táplálja, akkor kitágul a beteg ember látóhatára, hiszen az emberben egységet alkot a szellem, a lélek és a test. Ez pedig jól látszik Jézus működésében: ő sohasem egy részt gyógyít, hanem az egész embert, a maga teljességében. Olykor a testből indul, olykor a szívből – megbocsátva a bűnt –, de mindig az egész embert gyógyítja.

Jézus számára a gyógyítás része, hogy talpra állítja a beteget, és útjára bocsátja. Sok beteg, miután Krisztustól gyógyulást nyert, tanítványává és követőjévé válik. Jézus tehát odalép az emberekhez, gondjaiba veszi őket, gyógyít, kiengesztel, meghív és elküld: a betegekkel személyes és gazdag kapcsolatot ápol – mondta a pápa, majd ehhez kapcsolódóan kiemelte, hogy a szenvedő testvéreket gyógyító Jézus iskolájába kaptak meghívást a Krisztus-hívő orvosok, akik az Egyház tagjai. Arra buzdította őket, hogy legyenek a betegség próbatételeit kiálló emberek mellett, gyengéden ápolják őket, tartsák tiszteletben méltóságukat, testi és pszichés integritásukat. Hallgassák meg őket figyelmesen; megfelelő szavakkal válaszoljanak kérdéseikre, emberibbé és ezáltal hatékonyabbá téve a gyógyulást. Bátorítsanak, vigasztaljanak, állítsanak talpra, és adjanak reményt.

Remény nélkül ugyanis nem lehet meggyógyítani senkit: ebben mindannyian rászorulunk Istenre, és hálásak vagyunk neki, hogy reményt ajándékoz nekünk. De hálásak vagyunk az orvosi kutatásban dolgozóknak is – hangsúlyozta a Szentatya, majd arról beszélt, hogy az elmúlt száz évben óriásit fejlődött az orvostudomány, új terápiák és kísérleti stádiumban lévő kezelések jelentek meg, amelyek néhány nemzedékkel korábban elképzelhetetlenek lettek volna.

Lehetőségünk és kötelességünk enyhíteni a szenvedést, és mindenkit felelősebb magatartásra nevelni saját és a hozzá közel álló emberek egészségét illetően – mutatott rá. – Azt se feledjük, hogy a gyógyításhoz hozzátartozik az élet ajándékának a tisztelete, annak kezdetétől egészen a végéig. Nem mi vagyunk az élet tulajdonosai: az életet ránk bízzák, az orvosok pedig szolgálják. Az ő küldetésük tehát az emberségről való tanúságtétel is, melynek révén lehetőségük nyílik megláttatni, megéreztetni a betegekkel Isten gondoskodását, aki mindenkinek életet és szeretetet akar adni. Ez az orvosok részéről hozzáértést, türelmet, lelkierőt és testvéri szolidaritást kíván. A katolikus orvosok számára a szakmaiság mellett az együttműködés és az etikai fegyelem is követelmény. Ez nemcsak a betegek, hanem az egészségügyi intézmények javát is szolgálja. Egy kórházi osztály minőségét nemcsak az orvosi eszközök ellátottsága, hanem az ott dolgozó emberek szakmai és emberi színvonala is adja.

Ferenc pápa arra biztatta a Katolikus Orvosok Nemzetközi Szövetségének tagjait, hogy Isten szavából és a szentségekből merítve végezzék jól küldetésüket. A Szentlélek adja meg nekik a megkülönböztetés ajándékát, amellyel a kényes és összetett helyzetekkel szembenézhetnek, hogy mindig megtalálják az odaillő szavakat.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Insider; Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria