Ferenc pápa levele az Ut unum sint enciklika megjelenésének 25. évfordulójára

Huszonöt év telt el azóta, hogy Szent II. János Pál pápa aláírta az Ut unum sint kezdetű enciklikáját. A nagy jubileum távlatában azt akarta, hogy a harmadik évezred felé haladva az Egyház tartsa szem előtt Ura és Mestere szívből jövő kérését, hogy mindnyájan egy legyenek (vö. Jn 17,21). Azért írta az enciklikát, hogy „visszafordíthatatlan módon” megerősítse a Katolikus Egyház ökumenikus elkötelezettségét. Urunk Mennybemenetele ünnepén tette közzé Szent II. János Pál pápa az enciklikáját, ezzel is jelezve, hogy „a Szentléleknek, a különbözőségben való egység szerzőjének” jele alá helyezi azt. Mi pedig ugyanebben a liturgikus és lelki környezetben emlékezünk rá, és állítjuk azt ismét Isten népe elé – szól Ferenc pápa levelének bevezető gondolata.

A II. vatikáni zsinat elismerte, hogy a keresztények egységének helyreállítását célzó mozgalom a „Szentlélek kegyelme révén támadt”. Megállapította, hogy a Lélek, miközben „megvalósítja a kegyelmek és karizmák sokféleségét”, az „Egyház egységének az alapja”. Az enciklika leszögezi, hogy „a legitim különbözőség egyáltalán nem mond ellen az Egyház egységének, sőt annak díszére válik, és nem jelentéktelen módon járul hozzá küldetése beteljesítéséhez”. Ugyanis egyedül a Szentlélek tud különbözőséget, sokféleséget teremteni, ugyanakkor pedig az egységet művelni. Ő harmonizálja az Egyházat, mert Nagy Szent Vazul szavával élve: „Ő maga a harmónia.”

Ezen az évfordulón hálát adunk az Úrnak az eddig megtett útért – folytatódik Ferenc pápa levele –, amit a keresztények bejárhattak a teljes egység keresésében. A pápa is osztja mindazok egészséges türelmetlenségét, akik időnként arra gondolnak, hogy jobban is elkötelezhetnénk magunkat. Mindazonáltal nem hiányozhat sem a hit, sem az elismerés: sok lépés született ezekben az évtizedekben az évszázados és évezredes sebek gyógyítása terén, növekedtünk a kölcsönös ismeretben és megbecsülésben, segítve a gyökeres előítéletek legyőzését. Tovább fejlődött a teológiai és a szeretetben való párbeszéd, miként a sokféle együttműködés az élet párbeszédében. Most azokra a testvérekre gondolok, akik a különféle keresztény közösségek és egyházak élén állnak, továbbá minden keresztény hagyomány fivéreire és nővéreire, akik útitársaink. Miként az emmauszi tanítványok, együtt érezhetjük a feltámadt Krisztus jelenlétét, aki mellettünk jár, magyarázza a Szentírást, és akit felismerünk a kenyértöréskor, arra várva, hogy megosszuk egymással az eucharisztikus asztalt.

Ferenc pápa ismételten hálásan megköszöni mindazok munkáját, akik a dikasztériumban dolgoztak és jelenleg is tevékenyek, hogy továbbra is éltessék az Egyházban ezen elengedhetetlen cél tudatosítását. Kiemelt módon köszönt meg a pápa két újabb kezdeményezést. Az egyik a püspökök ökumenikus kézikönyve, amelyet ősszel hoznak nyilvánosságra, mint bátorítást és kalauzt ökumenikus felelősségük gyakorlatában. Ugyanis az egység szolgálata a „püspöki küldetés lényegi vonása, ami az egység látható alapelve”. A másik kezdeményezés az Acta nevű ökumenikus folyóirat elindítása, mely miközben megújítja a dikasztérium információs szolgálatát, segíteni szeretne mindazoknak, akik az egység szolgálatában állnak.

A teljes egység felé vezető úton fontos dolog, hogy emlékezzünk az eddig megtett útra, de éppúgy fontos új távlatok kutatása, az Ut unum sint enciklika kérdése jegyében: „Mennyi utat kell még megtennünk?” Egy dolog azonban bizonyos – szögezi le Ferenc pápa: az egység alapvetően nem emberi mű, hanem a Szentlélek ajándéka. Nem is úgy jön el, mint egy csoda a végén. Az egység útközben születik a Szentlélek által. „Hívjuk bizalommal a Szentlelket, hogy vezesse lépteinket, és mindenki érezze sürgető felhívását az ökumenikus munkára! Sugalmazzon új prófétai gesztusokat, erősítse meg a testvéri szeretetet Krisztus tanítványai között, hogy a világ higgyen, és sokszorozódjék meg a mennyei Atya dicsérete!” – zárul Ferenc pápa levele.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír