Ferenc pápa a missziós vesperáson: Az Egyház legyen a föld sója, a világ kovásza

Ferenc pápa – 2019. október 2., szerda | 17:21

Október elsején, a missziók védőszentje, Lisieux-i Szent Teréz liturgikus emléknapján 18 órakor Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában vesperással nyitotta meg a rendkívüli missziós hónapot. Arra buzdította a híveket, hogy ne keressenek „védett oázisokat”, hanem legyenek mindig a „föld sója és a világ kovásza”.

A rendkívüli missziós hónapot, amelynek témája: „Megkereszteltek és küldetésre rendeltek”, Ferenc pápa 2017. október 22-én, a missziós világnapon mondott Úrangyala imádság után hirdette meg a következő szavakkal: „2019 októberében egy rendkívüli missziós hónapot szeretnék tartani. Ennek célja, hogy növelje az Egyház ad gentes evangelizáló tevékenységének buzgóságát. Szent II. János Pálnak, a misszionárius pápának liturgikus emléknapján bízzuk az ő közbenjárására az Egyház küldetését a világban.”

A Szent Péter-bazilikában megtartott pápai vesperáson minden földrész képviseletében voltak jelen papok, szerzetesek, szerzetesnők, világi hívek, kifejezve, hogy az egész világnak szüksége van Jézus evangéliumára, Krisztus reménységére, valamint hiteles tanúságtevőkre, akik eltelve Isten szeretetével és bátran bízva Őbenne elmennek a föld legtávolabbi részeire. A pápa a szertartás végén szerzeteseket, szerzetesnőket és két világi hívőt bízott meg missziós küldetéssel, feszületet nyújtva át nekik: ez az a biztos „horgony”, amelybe félelem nélkül belekapaszkodhatnak. Az új misszionáriusok Brazília, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kazahsztán, Kambodzsa, Tajvan, Banglades és Kirgizisztán lakóinak viszik el az evangéliumi örömhírt.

A vesperáson Ferenc pápa a talentumokról szóló példabeszédhez fűzte gondolatait. Ebben az evangéliumi szakaszban az Úr úgy jelenik meg, mint egy idegenbe készülő ember, aki összehívja szolgáit, hogy átadja nekik vagyonát (vö. Mt 25,14). Isten legnagyobb javait bízta ránk: életünket, mások életét. Ezeket a talentumokat nem páncélszekrényben kell megőriznünk. Az Úr arra hív minket, hogy merészen és kreativitással kamatoztassuk őket. Ennek a rendkívüli missziós hónapnak a célja, hogy felrázzon, provokáljon bennünket, hogy tevékenyen cselekedjük a jót. „Ne a hit közjegyzői és a kegyelem őrei legyünk, hanem misszionáriusok.”

Úgy válunk misszionáriussá, hogy tanúságot teszünk életünkkel arról, hogy ismerjük Jézust – szögezte le a pápa. Itt a kulcsszó a tanúságtevő, amelynek ugyanaz a gyökere, mint a mártír, vértanú szónak. (A mártír görög eredetű szó, amely tanúságtételt, tanút jelent). A vértanúk a hit első tanúi: nem szavakkal, hanem életükkel tesznek tanúságot. Tudják, hogy a hit nem propaganda vagy prozelitizmus, hanem az élet adománya. Békét és örömet terjesztenek, mindenkit szeretnek, ellenségeiket is, a Jézus iránti szeretetből. Így nekünk, akik megtapasztaltuk Isten szeretetét, felelősségünk, hogy ezt megismertessük másokkal. Olyan sokan várják ezt a hírt. Tegyük fel a kérdést magunknak ebben a hónapban: milyen a mi tanúságételünk? – kérte a híveket Ferenc pápa.

A talentumokról szóló példabeszéd végén az Úr „hűséges és derék” jelzővel illeti a vállalkozó szellemű szolgát; azonban „haszontalan és lusta” az a szolga, aki nem tette a jót, hanem mulasztással vétkezett. A pápa idézte Szent Alberto Hurtado szavait: „Jó dolog a rosszat nem tenni. De rossz dolog nem tenni a jót!” Ez ugyanis a mulasztás bűne. Nem azért kaptuk az életet, hogy a földbe temessük. Aki Jézussal van, az tudja, hogy azt birtokolja, amit továbbajándékoz; az élet birtoklásának a titka, hogy továbbadjuk. Mulasztásokkal élni azt jelenti, hogy megtagadjuk hivatásunkat: a mulasztás a misszió ellentéte. Ne zárkózzunk be magányunkba, ne érezzük magunkat áldozatnak, ne bénítson meg bennünket a félelem rabszolgasága – hangzott a pápa intése.

„Isten a jókedvű adakozót szereti” (2Kor 9,7) – idézte a pápa Szent Pál szavait. Az önmagából kilépő Egyházat szereti, az utca egyházát, mely úton van, amely szüntelenül küldetésben van, megújul, alázatos és ingyenes szeretettel tekint a jövőbe. A kilépő, missziós Egyház nem vesztegeti az időt azzal, hogy siránkozik a már nem létező hívei miatt, az elmúlt idők már nem létező értékei miatt. Nem keres védett oázisokat, hogy nyugodtan éljen; pusztán a föld sója és a világ kovásza kíván lenni. Tudja, hogy ereje ugyanaz, mint Jézusé: nem társadalmi vagy intézményes jelentőségéből fakad, hanem az alázatos és ingyenes szeretetből.

A pápa a misszionáriusok három ragyogó példáját állította a hívek elé, akiknek portréját elhelyezték az oltár előtt: a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézt, „aki az imát a missziós tevékenység üzemanyagává tette”, Xavéri Szent Ferencet, „az Egyház egyik legnagyobb misszionáriusát” és tiszteletreméltó Pauline Marie Jaricot, a Pápai Missziós Művek egyik ágának, a Hitterjesztés Művének alapítónőjét, aki munkásnő volt, és fizetéséből pénzadományokkal is támogatta a missziókat. És mi vajon minden napot ajándékká teszünk, hogy áthidaljuk az evangélium és az élet közötti törést? – kérdezte a pápa, majd azt kérte, hogy ne éljünk „sekrestyehitet”. Elkísér minket ezen az úton egy szerzetesnő, egy pap és egy világi hívő.

Senki sincs kizárva az Egyház missziójából. Induljunk el oda, ahol nincs remény és méltóság, éljünk bátran annak bizonyosságával, hogy a Szentlélek már előkészítette az utat az evangéliumi jó hír hirdetésére, mert még „túl sokan élnek az evangélium öröme nélkül”.

„Hív téged, családapát és családanyát; téged, aki fiatal vagy és nagy dolgokról álmodsz; téged, aki gyárban, üzletben, bankban, étteremben dolgozol; téged, aki munkanélküli vagy; téged, aki egy kórházi ágyon fekszel... Az Úr azt kéri tőled, hogy legyél ajándék ott, ahol vagy, úgy, ahogy vagy, annak az embernek a számára, aki melletted van; az életet ne elszenvedd, hanem ajándékozd oda; ne siránkozz, ne sajnáld magad, hanem hagyd, hogy a szenvedők könnyei szántsanak barázdát az arcodon. Nem egyedül kell menned, nem egy vállalkozás küldetésében jársz munkatervekkel, hanem a Szentlélek a főszereplő a misszióban. Bátorság, az Úr sokat vár tőled! Bátorság, Anyaszentegyház: légy ismét gyümölcsöző a misszió örömében!” – ezzel a buzdítással zárta homíliáját Ferenc pápa a rendkívüli missziós hónapot megnyitó vesperáson.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria