Ferenc pápa: Nem sokat ér eljutni a Holdra, ha nem élünk testvérként a Földön

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Amikor az ember a Holdra lépett, elhangzott egy mondat, ami azóta híressé vált: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”. Az emberiség valóban történelmi mérföldkőhöz ért. De ma, Mária mennybevételével végtelenszer nagyobb vívmányt ünneplünk.

A Szűzanya betette lábát a Paradicsomba: nem csak lelkével ment be oda, hanem testével is, egész lényével. A kicsi názáreti Szűz lépése volt az emberiség nagy ugrása.

Nem sokat ér eljutni a Holdra, ha nem élünk testvérként a Földön. Ám az, hogy egyikünk a mennyországban lakik a testében, reményt ad nekünk: megértjük, hogy értékesek vagyunk, és feltámadásra lettünk rendelve. Isten nem hagyja, hogy testünk végleg elvesszen. Istennel semmi sem fog elveszni! Máriával ez be is teljesült, és előttünk is ott a cél, ami felé haladunk előre: nem azért, hogy idelent érjünk el dolgokat, melyek semmivé lesznek, hanem hogy meghódítsuk a fenti hazát, mely örökkévaló. A Szűzanya az a csillag, aki utat mutat nekünk. Ő előttünk jutott oda. Ahogy a zsinat is tanítja, ő „a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára” (Lumen gentium, 68.).

Mit tanácsol nekünk Édesanyánk? A mai evangéliumban az első, amit mond: „Magasztalja lelkem az Urat” (Lk 1,46). Annyira megszoktuk ezeket a szavakat, hogy talán nem is törődünk a jelentésükkel. A magnificare ige szó szerint azt jelenti, „naggyá tenni”. Mária „nagyobbá tette az Urat”. Nem a problémákat nagyította fel, melyekben amúgy sem szenvedett hiányt, hanem az Urat. Mi azonban hányszor hagyjuk, hogy elhatalmasodjanak felettünk a nehézségek és a félelmeink! A Szűzanya nem hagyta, mert úgy döntött, Isten a legnagyobb az életében. Innen ered a Magnificat, ebből származik az öröm. Nem a nehézségek hiányából, melyek előbb, vagy utóbb úgyis ránk találnak; az öröm Isten jelenlétéből fakad, aki segít, aki közel van hozzánk. Mert Isten nagy. És legfőképpen, Isten a kicsinyeket figyeli. Mi vagyunk a szeretetének gyengéi: Isten a kicsinyeket nézi és szereti.

Mária elismeri kicsinységét, és dicsőíti a „nagy dolgokat” (vö. Lk 1,49), melyeket az Úr tett vele. Mik ezek? Először is az élet váratlan ajándéka: Mária szűz, és áldott állapotba kerül. Ahogy Erzsébet is, aki idős kora ellenére gyermeket vár.

Isten csodákat művel a kicsinyekkel, akik nem képzelik magukat nagynak, de életükben nagy teret adnak Istennek. Kiterjeszti irgalmát azokra, akik őbenne bíznak, és felemeli az alázatosakat. Mária ezért dicsőíti Istent.

És nekünk – kérdezhetnénk magunktól – eszünkbe jut dicsőíteni Istent? Hálát adunk neki a nagy dolgokért, amiket értünk tesz? Minden egyes napért, amit kapunk tőle, mert szeret minket, és mindig megbocsát? Hálát mondunk gyengédségéért? S mert nekünk adta Édesanyját? Megköszönjük fivéreinket és nővéreinket, akiket mellénk adott utunkon? Vagy, hogy megnyitotta előttünk a mennyországot? Hálát adunk Istennek, dicsőítjük Istent mindezért? Ha megfeledkezünk a jóról, szívünk összezsugorodik. Ha azonban Máriához hasonlóan megemlékezünk a nagy dolgokról, melyeket Isten végbevisz, ha naponta legalább csak egyszer dicsőítjük, akkor bizony nagy lépést teszünk előre. Naponta egyszer ki tudjuk mondani: „Magasztalom az Urat”; „Áldott az Úr”, ami egy rövid dicsőítő ima. Ez Isten magasztalása. A szívünk ezzel a kicsi imával tágra nyílik, s az öröm sokasodni fog.

Kérjünk a Szűzanyától, a Mennyország Ajtajától a kegyelmet, hogy minden napunkat az ég s Isten felé emelt tekintettel kezdjük, s azt mondhassuk neki, „köszönöm!”, miként a kicsinyek mondják a nagyoknak.

A Szentatya szavai az Úrangyala imádság elmondása után:

Kedves testvéreim!

Szűz Mária, akit ma a mennyei dicsőségben csodálunk, a Reménység Anyja. Ezt a címet nemrégiben illesztették be a loretói litániába. Kérjük közbenjárását mindazokban a helyzetekben a világon, ahol a leginkább szomjazzák a reményt: a béke, az igazság, az emberhez méltó élet reményét. Ma különösen a Nigéria északi területén élő népekért szeretnék imádkozni, akik terrortámadások és erőszakos cselekmények áldozatai.

Különös figyelemmel kísérem a Nílussal foglalkozó nehéz tárgyalásokat Egyiptom, Etiópia és Szudán között. Arra kérem a feleket, maradjanak a párbeszéd útján, hogy az Örök Folyó továbbra is életadó víz lehessen, mely összeköt, s nem megoszt, mely mindig a barátságot, a gyarapodást, a testvérséget táplálja, s nem pedig a gyűlölködést, a viszályt vagy a háborút. Folytassátok a párbeszédet, kedves testvéreim Egyiptomból, Etiópiából és Szudánból! A párbeszéd legyen az egyetlen választásotok szeretett országaitok és az egész világ javáért!

Köszöntelek mindannyiótokat, rómaiakat és a különböző országok zarándokait, családokat, plébániai közösségeket és egyesületeket. Külön üdvözlöm a trieszti Szent Jeromos Katolikus Akció fiataljait.

Mária mennybevétele alkalmából áldott ünnepet kívánok az itt jelenlévőknek, azoknak, akik nyaralni mentek, s azoknak is, akiknek erre nincs lehetőségük, különösen a betegeknek, a magányos embereknek, s azoknak, akik biztosítják a nélkülözhetetlen szolgálatokat a köz javára.

Szép gesztus volna ma ellátogatni egy kegyhelyre, hogy hódolhassunk a Szűzanya előtt. A rómaiak és azok, akik most Rómában vannak, betérhetnek a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy imádkozhassanak a Salus Populi Romani kegyképe előtt. Áldott ünnepet mindannyiótoknak! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, a holnapi viszontlátásra!

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír