Ferenc pápa: A szegénység nem ideológia, hanem az evangélium középpontja

A mai szentlecke szerint (2Kor 8,1–9) Szent Pál gyűjtést hirdetett meg a korinthusi egyházban a jeruzsálemi egyház számára, amelynek a szegénység nehéz pillanataival kellett szembenéznie.

Ebből kiindulva Ferenc pápa „a szegénység teológiája” témáját fejtette ki homíliájában. Megállapította, hogy ma, csakúgy, mint Szent Pál korában a szegénység olyan szó, amely zavarba ejt. 

Hányszor hallani, hogy ez a pap, ez a püspök, ez a keresztény, ez a szerzetesnő túl sokat beszél a szegénységről... Talán egy kicsit kommunisták, nem igaz? – vetette fel a pápa. – Ezzel szemben a szegénység az evangélium középpontjában foglal helyet. Ha kivonnánk a szegénységet az evangéliumból, nem értenénk meg semmit Jézus üzenetéből.

Szent Pál a korinthusi egyházról szólva rámutat igazi gazdagságukra: „Amint mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is.” (2Kor 8,7)

Ha olyan gazdag a szívetek, tele van buzgalommal, szeretettel, Isten szavával, Isten ismeretével, akkor ez a gazdagság jusson el a zsebetekig is. Ez egy aranyszabály – hangsúlyozta a Szentatya. – Amikor a hit nem jut el a zsebekig, nem valódi hit. A gazdagság és a szegénység szemben állnak egymással. A jeruzsálemi egyház szegény, gazdasági nehézségekkel küzd, de gazdag, mert birtokolja az evangéliumi örömhír kincsét. Ez a szegény jeruzsálemi egyház gazdagította a korinthusi egyházat az evangéliumi örömhírrel, az evangélium gazdagságát adta oda neki.

Ti, akik gazdagok vagytok olyan sok mindenben, szegények voltatok az evangéliumi hír nélkül, de gazdagítottátok a jeruzsálemi egyházat – folytatta elmélkedését Ferenc pápa a szentlecke nyomán. – A szegénységből gazdagság fakad: kölcsönös cseréről van szó. Ez tehát a „szegénység teológiájának” alapja. Jézus Krisztus, a gazdag, szegénnyé lett, leereszkedett értünk. Ez tehát az első boldogság jelentése: „Boldogok a lelki szegények.” Szegénynek lenni annyit jelent: hagyjuk, hogy Krisztus gazdagsága gazdaggá tegyen. Nem akarunk olyan gazdagságot, amely nem Krisztustól jön.

Amikor segítjük a szegényeket, nem a keresztény jótékonyság cselekedeteit hajtjuk végre. Ez jó tett, emberi tett, de nem az a keresztény szegénység, amelyről Pál prédikál. A keresztény szegénység azt jelenti, hogy én adok a szegénynek az enyémből, nem a feleslegesből, hanem a szükségesből is, mert tudom, hogy ő gazdaggá tesz engem. Miért gazdagít engem a szegény? Mert Jézus maga mondta, hogy Ő a szegényekben van – nyomatékosította a pápa.

Majd rámutatott: amikor megfosztjuk magunkat valamitől, nem pusztán a feleslegestől, hogy egy szegény embernek, közösségnek adjuk, akkor ez gazdaggá tesz bennünket. Ekkor Jézus működik bennem, és Jézus működik a szegényben is.

Ez a szegénység teológiája; ez azért van, mert a szegénység az evangélium középpontjában áll; nem egy ideológia. Éppen ez a misztérium, Krisztus misztériuma, aki lealacsonyodott, megalázta magát, szegénnyé lett, hogy gazdaggá tegyen bennünket – emelte ki a Szentatya. – Ez magyarázza meg az első boldogságot. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy az Úr útján haladunk: az Úr szegénysége az is, hogy most „kenyérré” válik értünk ebben a szentmiseáldozatban.

Krisztus továbbra is lealacsonyodik az egyház történetében, kínszenvedése emlékezetében, megaláztatása, lealacsonyodása, szegénysége emlékezetében, és ezzel a „kenyérrel” gazdaggá tesz bennünket – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír