Georg Gänswein: Aki a saját Egyházát akarja felépíteni, az tévúton jár

Nézőpont – 2020. május 27., szerda | 18:21

Az ACI Stampa olasz hírügynökség exkluzív interjút készített a Pápai Ház prefektusával, Georg Gänsweinnel az EWTN (Eternal Word Television Network) kiadónál megjelent könyvéről.

A könyv címe angolul: How the Catholic Church Can Restore Our Culture. Szerzője leginkább arról ismert, hogy a Pápai Ház prefektusa és XVI. Benedek emeritus pápa személyi titkára. Azt azonban kevesen tudják, hogy Gänswein korábban kánonjogot tanított, és ma is keresett előadó, lelkipásztori tevékenysége jelentős. Olaszországban, Németországban, Svájcban az érsek sokszor szerepel konferenciákon és számos ünnepen mutatott be szentmisét, főleg XVI. Benedek lemondása után. Az EWTN kiadványa ezekből a szövegekből gyűjtött össze néhányat.

– „A pontos megfigyelés által újra és újra felfedezünk – nem teremtünk! – az isteni kinyilatkoztatás egén egy új csillagot.” Mintha ez a mondat lenne a kulcs ehhez a könyvhöz, amely konferenciabeszédeket, homíliákat és interjúkat gyűjtött egybe. Hogy jobban értsük, elmondaná, miért éppen ezeket a szövegeket választotta?

– Az idézett mondat egy homíliából való, amit egy éve mondtam Mária mennybevételének ünnepén. Eredeti ötlet, hogy úgy értsük, magyarázzuk ezt a mondatot, mint egyfajta kulcsot, vezérfonalat a könyvhöz, ez lehetséges, de nem szükséges. Először csak annyi történt, hogy a német kiadó felkért, publikáljak az utóbbi években folytatott lelkipásztori tevékenységem idején keletkezett szövegekből. Szívesen elfogadtam a felkérést, és ahogyan Ön is mondta, elküldtem a kiadónak a kiválasztott konferenciabeszédeket, homíliákat, interjúkat. A kiadó ezeket nézte át és tapasztalata alapján kiválasztotta, mely írások szerepeljenek a kiadványban.

– Kitűnik a szövegekből, milyen elképzelése van a jövő Egyházáról. Össze lehet ezt foglalni három kulcsszóban? Meg tudja röviden magyarázni?

– Vigyázat! Egyáltalán nem alakítottam kis saját elképzelésemet a jövő Egyházáról, ahogyan azt a kérdés sugallja. Az Egyház, amelyről minden egyes szövegben beszélek, nem az én személyes konstrukcióm. Az az Egyház, amelyet a Hitvallásban megvallunk, egy, szent, katolikus és apostoli. Minden idők Egyháza. Aki a saját egyházát akarja felépíteni, az tévúton jár és zsákutcában végzi. Ha szeretne három kulcsszót kapni, itt vannak: evangelizáció, tanúságtétel, öröm. Az evangélium nem változik kortól függően, Krisztus kinyilatkoztatta, hogy hirdessük és éljük, „akár alkalmas, akár alkalmatlan”, hogy Szent Pál szavaival éljek. Korunknak bátor és meggyőző tanúságtevőkre van szüksége. A tanúságtétel öröm forrása, nagy és erős örömé. Ebben van az Egyház jövője! Emlékeztetni akartam az olvasókat arra, hogy ne feledkezzenek meg erről az oly egyszerű, de alapvető tényről.

– Arról, hogyan kell élnie a keresztény embernek a jövő Egyházában, Ön azt mondja: emberi lények vagyunk, nem meztelencsigák. Vagyis?

– Valóban így mondtam? Kissé provokatív. Azt akartam megértetni, hogy a Szentírás vagy a katolikus hit pusztán intellektuális ismerete nem hoz gyümölcsöt. Meddő tudás marad, ha nem „testesül meg” az egyéni életben. A hitet úgy lehet megtanulni, mint az úszást, nem egy kézikönyvet kell hozzá olvasni, hanem úszni kell. Vagyis a hit testté, konkrét valósággá válik, amikor megéljük. Régen volt katekumenátus, vagyis egy olyan időszak, amikor az embert konkrétan bevezették a keresztény életbe és tanításba. Lépésről lépésre haladt előre, növekedett, vált erőssé, és így, miközben megélte a hitet, felfedezte a keresztény üzenet szépségét. A hitet vagy megéljük, vagy meghal.

– Ön azt mondja, hogy az Egyház mint Isten népe ideiglenességet jelent, vagyis azt a képességet, hogy hátrahagyjuk a múlt régi struktúráit. Mit jelent ez?

– Olvassák el figyelmesen, amit írtam. Elmagyarázom. A hit nem a felhők közül pottyant le. Az ember nem születik kereszténynek, kereszténnyé válik, a keresztség szentsége által. A keresztség, mint minden szentség, nem emberi találmány. A szentségek a keresztre feszített és feltámadt Úr ingyenes ajándékai. Az Anya-Egyház az, aki táplál minket a szentségekkel. Az Egyház mint Krisztus jegyese nem lehet ideiglenes. Lehetnek benne ideiglenes elemek, struktúrák, amelyek bizonyos időszakban alakultak ki, amikor hasznosak és megfelelőek voltak. De ha ezek a struktúrák többé már nem hasznosak, sőt, kezdenek akadállyá, teherré válni a hit és az Egyház számára, akkor itt az ideje, hogy hátrahagyjuk őket. Isten népének hite csak akkor él és akkor marad élő, ha képes meggyőző módon válaszolni annak a kornak a konkrét kihívásaira, amelyben élünk.

– Ön azt írja, hogy az emberi méltóság nem függ attól, mit tesz, mit gondol vagy mond az ember, hanem inkább attól, ami. Mi hát az emberi lény? Mit jelent, hogy Isten képmása? Mit válaszol a saját kérdésére?

– Ez a kérdés a kötet utolsó témájához kapcsolódik, egy 2019 júniusában Németországban bíróknak, ügyvédeknek és az Alkotmánybíróság tisztviselőinek tartott beszédben szerepel. Arra kértek, hogy katolikus szempontból válaszoljak a kérdésre, hogy mi az emberi méltóság. A válasz: Az emberi méltóságot nem úgy birtokoljuk, mint egy lábat, egy fület vagy más szervet. Az ember nem megszerzi a méltóságát, ezért nem is veszítheti el. Az emberi méltóság adott, sőt, minden ember ajándékba kapja már a teremtés előtt, mert Isten akaratán alapul, aki a képére teremtette az embert. Ezt a méltóságot minden ember megkapja, függetlenül a bőrszínétől, a vallásától, a nyelvétől, stb… Minden ember Isten képmására lett teremtve. Isten képmásának lenni azt jelenti, hogy az ember szabad Isten keresésére, Isten felismerésére, de arra is, hogy ne keresse, sőt, megtagadja Őt. Az emberi méltóság nem függ attól, mit tesz, mit gondol vagy mond az ember, hanem attól, ami.

– Öt írásban könyveket mutat be. Némelyik talán nem kapott elég figyelmet? Újra elő kellene venni?

– Jó kérdés! Ezt mindenekelőtt maguknak a szerzőknek vagy a kiadóknak kellene feltennie. Nem tudom...

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: ACI Stampa

Fotó: EWTN

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria