Gyermek utáni vágy és áldott megoldások – Kerekasztal-beszélgetés a Párbeszéd Házában

2014 óta tartanak gyermekre vágyóknak lelkigyakorlatot a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen. Közösséggé kovácsolódott csapat fogadja az érkező párokat: orvos pap, pszichológus, lelkigondozó és olyan szakemberek, akik a gyermekáldás biológiai vonatkozásaival foglalkoznak. Azért állt össze ez az interdiszciplináris csapat, mert a teljes ember lebegett a szemük előtt: az ember, akinek spirituális, lelki, szociális és pszichológiai dimenziói együtt határozzák meg, hogyan van jelen a világban.

A kerekasztal-beszélgetésen is ezen területek képviselői vettek részt, hogy Sajgó Szabolcs SJ kérdéseire válaszolva, az online térbe „kihangosítva”, mutassák be az általuk képviselt szemléletre épülő gyakorlatot.

A Párbeszéd Háza és a jezsuiták elkötelezetten foglalkoznak a témával, érzékelve, milyen széles – és egyre növekszik – az érintettek köre. Felmérések szerint a párok 20 százalékát érinti, 150–200 ezer házaspárt, és azt is felismerték, mennyire kevesen ismerik az Egyház által felkínált lehetőségeket, módszereket.

Október 26-án Istent játszunk vagy meddőséget gyógyítunk címmel orvos és teológus részvételével indítottak vitát a lombikprogramról, a gyermekre vágyók lelkigyakorlatát pedig az Embertárs ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat 2020/2. számában mutatják be.

Az asztal körül öten ülnek: Csépányi Gábor, aki orvosi végzettséggel választotta a papi hivatást; Eredics Gergő diakónus, aki a gyermekáldás egy másik területéről, az örökbefogadásról hivatott tanúságot tenni; Jáki Zsuzsanna lelkigondozó és tanúságtevő; Takács Rita pszichológus; Záhonyiné Herczeg Kata, a FEMM Health módszer oktatója, valamint online kapcsolódott Schaffler Orsolya, a Creigthon-módszer oktatója.

2014 óta azzal a céllal folynak a lelkigyakorlatok, hogy kiemeljék a párokat a kétségbeesés mélységéből, amibe a gyermekáldás elmaradása juttatja őket. Megküzdési mechanizmusokat kínálnak fel, segítik a résztvevőket belső erőforrásaik mozgósításában.

A párok figyelmét szinte teljes mértékben meghatározó „még nem létezőről”, a vágyott gyermekről egymásra, Istenre, a kapcsolatépítésre, önmaguk lelki és testi valóságának értékeire fordítja, és ezzel áthangolja a belső világot, megnyugvást ad, erősíti a bizalmat, reményt.

Ezért hatékonysága sem elhanyagolható, de eredményeit nem áruljuk el a cikk elején.

Mi jellemzi a pár lélektani helyzetét? Mit ad spirituálisan, lelki, szociális és biológiai síkon a lelkigyakorlat? Milyen válaszokat adunk mi, Jézus családjában, miért áldott az itt kínált megoldás? Mi az Egyház által támogatott módszerek lényege, közös nevezője? – ilyen kérdések mentén vezette Sajgó Szabolcs a beszélgetést, amelyből az is kiderült, a lelkigyakorlaton azzal is szembenéznek, milyen út nyílik, ha orvosilag nincs segítség. 

Az egy hétvégés lelkigyakorlat eszközei a spirituális gyakorlatok – indító keresztút, szentségimádás, közbenjáró ima, gyónás, személyes áldás, szentmise –, a beszélgetések csoportban, pszichológussal, orvossal és egymással, a reflexióval – mit kaptam?, hogyan megyek tovább? – megerősített folytatás és a résztvevőkből létrehozott segítő csoport.

Az út, amire a párt meghívják, jelen helyzetük tudatosításával kezdődik, és a „keresztek” lerakásával, a testüket és lelküket uraló gyermek utáni vágy elengedésével kezdődik. „Volt egy elképzelésünk az életről, egy vágyott kép, de másként alakult” – írja le a pszichológus a kiindulópontot. Érzelmileg ehhez társul a „nem vagyok elég jó, büntetettség, nem vagyok méltó” élménye, a társadalom és a család részéről érezhető nyomás, elvárás. A marginalizálódás, egyedül maradás a problémával, hiszen a körülöttük élő házaspárok többségének sorban születnek gyerekei, belsőleg pedig a beszűkülés, amikor minden háttérbe szorul, egyedül a gyermekre való vágy marad, és a kapcsolatból is elvész az öröm. A teológus hozzáteszi:

A pár belső elbizonytalanodásban él, vajon valóban kíséri-e Isten áldása a házasságukat. Azt élik meg, ők mindent megtesznek, hogy életet adjanak, és igazságtalanságnak érzik, hogy ez nem sikerül, és nehéz elhinni nekik, hogy ők is az istenszeretet áldottjai.

Ezt a belső állapotot hivatott áthangolni a kezdő keresztút, majd az Istennel való kapcsolat intimitását nyújtó alkalmak.

Ezzel párhuzamosan folyik a szakmai segítségnyújtás. Szakértő mutatja be a pároknak az alternatív módszereket, az úgynevezett helyreállító terápiákat, a NaPro Technológiát és a FEMM Health módszert, illetve azok elérésének hazai lehetőségeit. Ezekben az a közös – ad egyszerű és a laikus számára is érthető magyarázatot Csépányi Gábor –, hogy nem a tünetet szeretné megszüntetni, nem átlépni akar valamit, ideiglenes megoldást kínálva, hanem az embert kívánja abból a helyzetből kigyógyítani, amelyben az ő biológiája sérült. Meg akarja keresni, mi az az ok, ami akadályozza őt a megtermékenyülésben.

Közös a módszerekben, hogy segítik a nőt, hogy megismerje saját szervezetét, felfigyeljen azokra a problémákra, amivel orvoshoz kell fordulnia, így ez az ismeret a személyre szabott gyógyítás lehetőségét adja az orvos számára.

Schaffler Orsolya hozzáteszi, a helyreállító terápiában az orvos nem adja fel, amíg meg nem találja az okot, hiszen nagyon nehéz azt átélni, ha azzal küldi el a párt, hogy nem lát okot, ami megakadályozná a fogantatást. „Megtalálva az okot, vagy éppen felismerve a funkcionális meddőség tényét, tudjuk a lélektani vonalat erősíteni.”

Eredics Gergő diakónus, akit újszülöttként fogadtak örökbe, arról az útról beszélt, amikor a pár számára ez a megoldás körvonalazódik. „A párok sokszor félnek engem kérdezni, gondolva, mennyire nehéz az élethelyzetem, és azt feltételezik, nem szeretnek engem igazán. De én boldognak érzem magam, teljes az életem. Rám kétszer is igent mondtak, a vér szerinti és az örökbefogadó szüleim.”

A sok-sok lelki és spirituális élmény a kiengesztelődést segíti elő. A lélek mélységében az ember ki tud mondani Istennek mindent, azt is, hogy harag és meg nem értés van benne. Ebből az alagútból mutat kiutat a lelkigyakorlat. A pap szentségi áldása visszavezeti az embert áldottsága felismeréséhez.

Hozzásegíti, hogy észrevegye Isten közelségét, aki mindig ott van mellette, csak áldatlan állapotában ezt nem látja. A párok belemerítkeznek a szeretetbe, egymás és Isten iránt, ami erőt ad nekik a küzdéshez. Megértik, fájdalmuk oka csak a jéghegy csúcsa, és teljes gyógyulásra van szükségük.

Így jutunk el a „módszer” hatékonyságának értékeléséhez, hiszen az számokban is kifejezhető. Csépányi Gábor többszörös keresztapa, Jáki Zsuzsanna a tavalyi mérleget hozza fel példaként: a tizenöt pár közül három családban gyermeket várnak.

Így összegeznek: „A lelkigyakorlat ráébreszt annak a fontosságára, hogy ahelyett, hogy arra figyelnénk, aki nincs, arra figyeljünk, aki van. Mert Isten nem hagy egyedül. És újra felfedezzük egymást mint Isten adta segítőtársat, és ezt ki is fejezzük egymásnak. Tudatosítjuk, hogy a társam mellettem van, neki elmondhatok mindent, és együtt elmondhatjuk Istennek, ami a szívünkben van.”

A lelkigyakorlat azt segít megérteni, a hatékonyságot nem csupán a születő gyerekek számával kell mérni – mondja Záhonyiné Herczeg Kata. „Hogyan alakul a pár közös és egyéni élete, elmélyül-e két ember szeretete, fejlődik-e a kapcsolatuk egyénileg és párként is? Mennyire sérül a nő szervezete, lelke a másik, a sokkal elterjedtebb gyakorlatú lombikeljárás során? Megismerve az alternatívát, kiengesztelődve és megtalálva a belső megnyugvást, megkönnyebbülést élhetünk át. Van B, C és D verzió.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír