„Hazatértünk!” – Máriapócsra érkeztek a 22+ gyalogos zarándoklat résztvevői

A zarándoklat első napjának lendületét lehetett érezni július 19-én, hiszen szinte késedelem nélkül töltötték fel a tokaji templomot a háromnegyed hétkor kezdődő utrenyére a fiatalok.

Az első megálláskor, a Rakamaz utáni első faluban Kocsis Fülöp érsek-metropolita elmélkedésében arra a pontra irányította a jelenlévők figyelmét, ahol a szőlővessző találkozik a szőlőtőkével, azaz hogy hol csatlakozik Krisztushoz a mi életünk. Ahogyan a szőlővessző veszi a táplálékot a tőkéről, úgy vesszük az erőt Krisztustól – az imán keresztül. A főpásztor arra biztatta a jelenlevőket, hogy a kemény munkával megszerezhető gyümölcsökre törekedjenek, mert azok az igazi javak.

Az út következő állomása Tiszaeszlár volt, ahol Bacsó János parókus fogadta a zarándokcsoportot a görögkatolikus templomban.

Kis pihenés és ebéd után egy igen hosszú út következett, hiszen már csak az utolsó megálló, Nyíregyháza volt hátra. Az út vége felé hathatós segítséget kaptak a zarándokok, egy rövid „traktoros” szakasz formájában.

Az esti órákban Nyíregyházán kerekasztal-beszélgetésre hívtak mindenkit Tóth Márton válogatott vízilabdázóval. Marci egyedül ment végig az El Caminón biciklivel: az akkori élményeit osztotta meg. Kiemelte, hogy ott tapasztalta meg igazán, hogy az ember sokszor magára van utalva, de erőt mégis ekkor tud igazán Istentől remélni, és fáradozásainak meg is lett az eredménye. Ezen út hatásának tudta be, hogy kijutott a riói olimpiára 2016-ban.

A napot szerény szertartással zárták a zarándokok a nyíregyházi székesegyházban a késő esti órákban.

A zarándoklat második, egyúttal utolsó napja Szent Liturgiával kezdődött Nyíregyházán Illés próféta ünnepén, aki életével utat mutatott a későbbi korok keresztényeinek, miképpen kell helytállni a megpróbáltatások idején.

Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök mondott homíliát. A főpásztor Krisztus második eljöveteléről elmélkedett, amelynek – szavai szerint – nem félelmetesnek kell lennie, hanem örömtelinek. Elmesélt egy történetet arról, hogy egy látását visszanyerő gyermek mennyire észreveszi a világ csodáit. Példát kell vennie erről minden zarándoknak – mondta a szónok. A szőlővessző és szőlőtőke témájához kapcsolódóan kiemelte: „A szőlővesszőnek akkor van értelme, ha van gyümölcse.”

A liturgia után Orosra tartottak a zarándokok, ahol Fedor Péter atya tartott elmélkedést, arra híva fel a figyelmet, hogy álmainkat ne adjuk fel könnyen. „A lekvár az a pálinka, aki feladta az álmait” – mondta viccesen, de igen lényegre törően.

Oros után földúton folytatódott a zarándokút, s a hosszabb csöndes szakasz alatt mindenkinek alkalma volt összegezni magában mindazt, amit az elmélkedésekben hallott.

A következő állomás Napkor volt, ahol ebéd előtt Orosz István máriapócsi parókus tartott elmélkedést az úton lévőknek: arra a nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmüket, hogy a keresztény életbe bele kell halni, mert Krisztus is erre adott példát nekünk. Emlékeztetett a végső szüretre, ami ünnep lesz, ha utunkat kitartóan tudjuk végigjárni.

A hátralévő út ugyan nehéz volt, s még egy kis eső is elkapta a csapatot, de amikor a földút végétől már látni lehetett a máriapócsi bazilika két tornyát, mindenkiből előtörhetett: „Hazatértünk!”

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír