Ahol Isten vár ránk – Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe Magyarszéken

2018. július 23. hétfő 15:28

Július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony napján különleges ünnepet ült a magyarszéki kármelita nővérek közössége. A rend generálisa, Saverio Cannistrà OCD megáldotta a kápolna évek óta készülő oltárképét és a kolostor új, befejező épületszárnyát Magyarszéken.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Köszöntőjében Jeges Mirjam OCD perjelnő szeretettel köszöntötte a generálist, András tartományfőnököt, a jelen lévő kármelita atyákat, testvéreket, papokat, a kármelita harmadrend minden tagját és minden vendéget. „Mária oltalma, palástja alatt megszűnnek a különbözőségek. Megtapasztalhatjuk, mit jelent az a szeretet, melyet Krisztus kíván tőlünk: hogy egyek legyünk, és hogy úgy szeressük egymást, amint Ő szeretett minket.

A hangsúly azon van, hogy »amint Ő szeretett«. Tehát, ami az igazi közösségünket létrehozza, nem is annyira az emberi szimpátia, hanem – mint ahogy az új oltárképünkön látjuk – a mennyei valóság. Krisztus az, akiben mi egyek vagyunk, Ő az, akihez minél közelebb kerülünk, annál közelebb leszünk egymáshoz is. Hála Istennek, ez egy olyan elszakíthatatlan kötelék, amit sem a távolság, sem az idő nem tud eltépni.

Nagyon hálás vagyok Ferenc testvérnek azért, hogy ezzel az oltárképpel segít nekünk egyre inkább elmélyedni annak titkában, hogy a menny és a föld egyesült; hogy megnyílt számunkra a menny, hogy elérhetővé vált Krisztus, és megtapasztalhatjuk Isten közelségét. Ez az a szeretet, amely egymás iránt is fölmelegíti a szívünket. (...) amit itt most látunk, az egy olyan titokzatos transzformáció, mely a saját lelki életünkben is megélhető.

Ez a kápolna hajdanán istálló volt, s ebből az istállóból alakult át sok-sok év munkájával és erőfeszítésével Isten hajlékává. Azt hiszem, ez a mi életünkben is így van. Soha nincs veszett ügy. A lelkünk istállója képes a Szentlélek segítségével átalakulni Isten lakóhelyévé. Most ebben a mennyei örömben, amit a mi földi örömünk még színesít, ünnepeljük Isten csodáit és adjunk hálát a Szűzanya oltalmazó szeretetéért!” – hangzott el Jeges Mirjam köszöntőjében.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Saverio Cannistrà OCD generális volt. Szentbeszédében kiemelte: „Ma az egész kármelita rend a legnagyobb ünnepét üli: ünnepélyesen megemlékezünk a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Máriáról. S miközben őt ünnepeljük, rendünk elmélyíti létezésének legmélyebb gyökereit és okait. Mit találunk ennek az ünnepnek a címében, illetve azokban az olvasmányokban, amelyek ezt az ünnepet kísérik? Egy szüzet, egy hegyet, egy prófétát és tanítványt. Pontosan ezeket látjuk a képen is, amely itt mögöttem a kápolnát díszíti, és amelyet hamarosan meg fogunk áldani.”

Középen van egy hegy. Sőt: „a hegy”, amire hagyományosan azt mondjuk, hogy az Istennel való találkozás helye. Olyan hely, ahová úgy jutunk el, hogy fölfelé kell mennünk, bele kell adnunk minden erőnket; közben nagyon sok haszontalan súlytól megszabadulunk. Ez egyrészt zord, kietlen hely, másrészt tágas is, ahol szabadnak érezzük magunkat, teljes tüdővel tudunk lélegezni. A magány helye is, ugyanakkor szeretetteljes, láthatatlan jelenlétet fedezünk föl itt, a hegy mély csendjében elrejtett jelenlétet. Egy olyan Isten jelenlétét, aki mélységesen ismer bennünket: ismeri ajándékainkat, tehetségeinket, de bűneinket is; a fényes, világos oldalunkat, de az árnyékunkat is, és úgy szeret, ahogy vagyunk.

A hegy az Istennel való egyesülés helye – emelte ki homíliájában Saverio Cannistrà. Hozzátette: az Ószövetségben ezt a hegyet Hórebnek hívják. A Kármelen túl ezen a helyen találkozik Illés Istennel. Az Újszövetségben Kálváriának nevezik, amint az evangéliumi részben hallottuk. Az Egyház története során ez a hegy oly sok nevet vesz magára: a mi személyes és közösségi történeteink nevét – ezek sokszor a fáradság és a szenvedés helyei, de a növekedésé és a vigasztalásé is, hiszen ezekben mindig jelen van az élő Isten, aki kísér minket, és megtart szeretetével.

„Látjuk, hogy a hegyben van a tabernákulum, Jézus jelenléte. Jézusé, aki megígérte, hogy velünk marad, és velünk lesz a világ végéig. Látjátok: a hegy körül minden sötét, éjszaka van” – fogalmazott a szentmise szónoka. – Ez annak a hitnek a sötétsége, amelyben járunk. Ez a sötétség a megdicsőült Krisztus jelenlétét rejti. Épp ez a sötétség, ez az éjszaka hoz kapcsolatba bennünket a dicsőséges fénnyel; ez a sötétkék hoz kapcsolatba bennünket Krisztus, az angyalok és a szentek arany színével. A hit éjszakája megnyit minket Isten fényére. Miközben a világ fényei megvakítanak és eltávolítanak bennünket a valódi és örökkévaló fénytől.

Van még két személy, a Szűz és a próféta-tanítvány. Emberi arcuk van, mint nekünk. Meghajolnak, miként az angyalok is, az Úr Krisztus imádásában, de meghajolnak valahogy előttünk is, a mi fáradságos és bizonytalan úton-járásunk előtt, kifejezve, hogy felajánlják segítségüket.

Mária kitárt kezeivel és felfelé fordított tenyerével nyújtja nekünk imádságát és közbenjárását. Ez a gesztus bátorít bennünket a Jézus felé vezető úton. A skapuláré, amely a kármelita lelkiség karakterisztikus kifejezése, Mária közelségének a jele, hogy mellettünk van az úton. Végül ott van a tanítvány. Ő a próféta, aki még tud „túl-látni”, aki képes a célt látni. Illés próféta vezeti a népet, főként akkor, amikor eltávolodnak az igaz Istentől, és hagyják, hogy megtévesszék őket a bálványok. Ám ez a próféta lehetne akár János is, a szeretett tanítvány, aki befogadja a házába Máriát: ezáltal egy olyan új közösség életét kezdi élni, mely Mária testvéreinek és Jézus barátainak közössége. A próféta és a tanítvány segítenek abban, hogy messzire lássunk, és kísérnek bennünket, mint testvéreink a Kármelben – hangzott el a kármelita rend generálisának prédikációjában.

A Kármel ezért létezik: hogy felmenjünk a hegyre, ahol Isten vár ránk. Megtart bennünket Mária imája és anyai szeretete, és kísér minket a barátoknak, testvéreknek és nővéreknek a közössége – hangsúlyozta Saverio Cannistrà OCD, végül így buzdította a jelenlévőket: „Kérjük ma az Urat, legfőképpen Máriának, a Kármel Anyjának közbenjárására, hogy mindez beteljesedjen ebben a közösségben is. Az itt jelenlévő szerzetesnővérek közösségében, az egész magyar Kármel közösségében, és mindnyájunkban, minden lélekben. Ahogyan ez a kép is a Kármel ikonja, úgy lehessünk mindnyájan annak a misztériumnak ikonjai, amely nekünk adatott.”

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-volt-az-elso-imank-amikor-szuletesunkkor-felsirtunk
Ferenc pápa: Az volt az első imánk, amikor születésünkkor felsírtunk!

December 12-én a Szentatya folytatta az Úr imájáról múlt héten megkezdett katekézissorozatát. Arra buzdított, hogy gyermeki merészséggel szólítsuk meg Istent, tekintsük őt apánknak, ne féljünk tőle, mert az imádkozás által már el is kezdődik gyógyulásunk és szabadításunk.

18:03
a-szenzacion-tul-ferenc-papa-szerzetessegrol-szolo-uj-konyvenek-nem-csak-homoszexualitas-temaja
A szenzáción túl: Ferenc pápa szerzetességről szóló új könyvének nem csak a homoszexualitás a témája

„A hivatás ereje – A megszentelt élet ma” címmel jelent meg december elején több világnyelven Ferenc pápa új interjúkötete, amelyet Fernando Prado, a klaretiánusok spanyol könyvkiadójának vezetője készített a Szentatyával. A kötet ismertetése után részleteket közlünk belőle, magyar fordításban.

2018. december 11. kedd