Az Eucharisztia ünneplése 31.

Nézőpont – 2018. június 17., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Jó pásztor, valódi kenyér, Jézus, irgalmazz nekünk: te legeltess s te védj minket, te tégy minket jót látókká az élők földjén. Az Eucharisztia áldozati eledel jellegének szentírási alapjait a Jn 10,11 és a Jn 6,35–59 szakaszokban találjuk. Szent Tamás folytatja az előző versszak gondolatmenetét, összekapcsolva ezáltal Izsák, a húsvéti bárány és a manna előképét Jézussal, a gondoskodó és tápláló jó pásztor önazonosításával: „Én vagyok…”. Az eucharisztikus Krisztus a vezető, védelmező és gondoskodó pásztor (Zsolt 23). Ő az Ezekiel próféta által megjövendölt igazi pásztor (vö. Ez 34,11–16), ám olyan, aki életét adja juhaiért, és ez már Jézus önértelmezésének hangsúlyos tétele. A Feltámadott önátadó és életet ajándékozó viszonya nyájához, amelyet kereszthalálában tanúsított, az Eucharisztiában tovább él, hiszen önátadása sokkal inkább azt jelentette és jelenti, hogy életét az áldozati oltárra helyezi (vö. Jn 10,15.17; 13,37; 15,3; 1Kor 11,24), minthogy ő az Úr alázatos szolgája (Iz 53,5). Jézus annyival kiválóbb pásztor, hogy nemcsak elkergeti az ellent, hanem juhaiért és bárányaiért az életét adja. Az Eucharisztia nemcsak táplálék (mint például a manna), nem csupán védelem a gonosszal szemben, hanem isteni, örök életet adó, valódi kenyér. Jézus olyan kenyér, amely/aki az örök élet eléréséhez ad erőt. Isten Mózesen keresztül felülről adott kenyeret a halandóknak, Jézus pedig az Atya felülről adott kenyere (Mt 6,11; Lk 11,3) a benne hívőknek, akik az örök élet javai után vágyakoznak. Noha Mózes csupán megpillanthatta az atyáknak adott ígéretek földjét, a Jézussal való szentségi egyesülés, a benne való hit segít elérni a boldogító színelátást.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria