Elhunyt Szabó Imre verbita szerzetes

Megszentelt élet – 2018. március 14., szerda | 15:32

Életének 88., papságának 58. évében, rövid betegség után, március 12-én Szabó Imre verbita szerzetes hazatért az Úrhoz.

Szabó Imre 1930. szeptember 13-án született a Vas megyei Káldon. A gimnáziumot 1942-ben Sárváron kezdte meg, majd 1945-től mint verbita növendék a kőszegi bencés gimnáziumban folytatta. 1947-ben megszakította tanulmányait, hogy elvégezze a noviciátus szigorú, úgynevezett kánoni évét. Tanulmányait az 1948-ban „munkanélkülivé vált” bencés tanárok vezetésével folytatta; az 1948/49-es tanév után tett fogadalmat. A szerzetesrendek feloszlatását követően a gimnázium utolsó évét már Szombathelyen végezte el az úgynevezett kisszemináriumban, majd itt is kezdte meg a teológiát. Azonban a következő évben, 1952-ben állami nyomásra a szombathelyi szemináriumot is megszüntették.

A vasútnál talált munkát, innen hívták be katonának, ami tulajdonképpen kényszermunka volt: fél évet építkezésen, majd két évet bányában dolgozott Miskolcon, Pécsett, Komlón. Testvérei is mind katonák voltak, így a leszerelése után ő gondoskodott beteg édesapjáról, emiatt be kellett lépnie a tsz-be. 1955 őszén megpróbálta folytatni papi tanulmányait, ám mindenhol visszautasították jelentkezését, viszont elvégezte a második évet a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián. A harmadik szemesztert kezdte, amikor kitört a forradalom. Ausztriába menekült, Mödlingbe, a verbiták St. Gabriel Missziósházába. Itt fejezte be végül tanulmányait, és 1960. május 26-án itt szentelték pappá.

1959-ben Pápua Új-Guineába kapott missziós kinevezést, azonban előtte még egy évig pasztorális gyakorlaton volt Münchenben, ezután pedig Angliába ment nyelvet tanulni. Végül 1962. szeptember 26-án érkezett meg Pápua Új-Guineába.

Az első hónapban a helyi pidzsin és enga nyelveket tanulta. Első feladata egy új missziós állomás létrehozása volt egy olyan vidéken, amely 1961-ig el volt zárva a missziósok elől. Az egyházközség megteremtése egyszerre jelentette a lelki és a fizikai építkezést. Húsz évig dolgozott a missziós állomáson; ez idő alatt körülbelül négyezer embert keresztelt meg. Jelenleg nagyjából hatezer katolikus él a területen, akik az összlakosság körülbelül felét teszik ki.

1982-ben saját kérésére áthelyezték egy másik állomásra, de ott csak két évig tevékenykedett. Tíz évig a verbiták pápua új-guineai központi állomásán szolgált mint a székesegyház plébánosa. 1993-ban tért vissza Magyarországra, hogy segítsen a magyar rendtartomány újjászervezésében.

Első feladata a Pápai Missziós Művek hazai újraalapítása volt. Eközben, 1994 és 1998 között a verbita kispapok prefektusa is volt. 1998 és 2000 között novíciusmesterként szolgált Kőszegen, majd 2000 és 2002 között ismét prefektusként Budapesten. Ezután a Kőszeg környéki plébániákon – Jánosházán, majd Salköveskúton és filiáin – végzett pasztorális munkát.

Idén februárban tüdőgyulladást kapott. A szombathelyi kórház intenzív osztályára került, két hetet töltött itt, de már nem épült fel. Úgy halt meg, ahogyan élt: teljes odaadásban, magának semmit fent nem tartva.

Temetése Kőszegen lesz március 21-én. A gyászmise 10 órakor kezdődik a Szent Imre Missziósház kápolnájában, majd 11 óra körül kísérik utolsó útjára a városi temetőbe.

Forrás és fotó: Isteni Ige Társasága

Videó: Verbita Stúdió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria