Fatimai engesztelés Szombathely-Szentkirályon

Az imádság a fájdalmas rózsafüzér titkairól való elmélkedéssel kezdődött. Az ezt követő szentmisén Magyaros László homíliájában egy zarándokútjáról, a szervita rend alapításának nyomában járva szerzett tapasztalatairól beszélt.

Egy történetet mondott el olaszországi útjáról: hét előkelő firenzei kereskedő a Monte Senario magányában – szegénységben és bűnbánatban – testvéri közösséget alapított 1233-ban. rendjük Mária Szolgái néven vált ismertté.

Megalapításukat a középkori legenda színesen rajzolja elénk: amikor együtt imádkoztak, megjelent Szűz Mária, és így szólt hozzájuk: Íme, én szolgáimul választottalak benneteket, hogy segítsetek megmunkálni Szent Fiam áldott szőlőjét. A sötét színű ruha, amelyet rátok adok, emlékeztessen benneteket mindig az én fájdalmaimra, melyeket Szent Fiam kínszenvedésekor álltam ki. Szent Ágoston szabályai, melyeket ezennel a kezetekbe adok, megmutatják nektek az utat, amelyen haladva elnyerhetitek az örök élet pálmáját.

A szerviták feladata a Fájdalmas Szűz tiszteletének terjesztése. Servi Mariae azt jelenti: Szűz Mária szolgái. Templomaikban mindenütt megtalálható a Fájdalmas Anya ábrázolása, aki ölében tartja halott Fiát – fogalmazott a szónok.

Kiemelte: Krisztus testét, tehát az egész Egyházat az ölében tartja, és viseli annak fájdalmát, sebeit, gondját. Ahogyan Szűz Mária ölébe veszi Krisztus fájdalmát, a szervita atyák úgy veszik ölükbe minden ember fájdalmát.

Magyaros László a szerviták e lelkiségének követésére hívta a jelenlévőket: „hogy  olyan lelkiség járja át szívünket, amellyel mindig példaképei lehetünk embertársainknak, bárhová is rendelt Isten”.

A szentmise után a hívek – a hagyományoknak megfelelően – a templom körül körmenetben, énekelve tettek tanúbizonyságot hitükről; az engesztelés végén imádkozva kérték Mária segítségét a testi és lelki gyógyulásra szomjazók számára.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye/Geosits Péter

Magyar Kurír