Felvidékiek zarándokoltak Máriapócsra

Kishírek – 2018. október 9., kedd | 14:04

A felvidéki Nagykaposról október 6-án 43-an zarándokoltak Máriapócsra. Jeso Eszter beszámolója.

Az indulás előtt Susko Mihály, városunk római katolikus esperes-plébánosa megáldott minket, és közösen elimádkozta velünk az Oltalmad alá futunk kezdetű imát. Október lévén az örvendetes szentolvasóval köszöntöttük útközben a Boldogságos Szűzanyát, és kértük anyai pártfogását, hogy őrizzen minket az utunk során.

A máriapócsi bazilikába énekszóval mentünk be, és mindannyian elhelyeztünk egy-egy szál virágot a templom oltáránál, a Könnyező Szűzanya kegyképénél. Számomra csodálatos volt a közösség érzése, mely ekkor sugárzott rólunk. A zarándokoló híveknek lehetőségük volt kibékülni egymással és Istennel a szentgyónás szentsége által, és így tiszta szívvel ünnepelni hitünk szent titkait.

A római katolikus szentmisét Pásztor Károly atya mutatta be számunkra a bazilikában. Homíliájában a házasság fontosságáról elmélkedett, és arról, hogyan működhet jól egy házasság. Szerinte a hit és a közös ima a legfontosabb, ugyanis „a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad”. Ezt adta számunkra útravalónak. Mivel október van, így a rózsafüzér közös imádságára hívta családjainkat. Prédikációjában a Szent Családot is szemünk elé állította, melynek életében szintén megtalálhatóak voltak különböző nehézségek. De mégis boldogok voltak, mert velük volt az Isten. A családnak ugyanis nem egyedül kell hordoznia keresztjét, hanem az Úr segítségével. Bátorított minket, hogy védjük családjainkat, mert az erős család erős egyházat és erős társadalmat eredményez, ugyanis ezek alapköve. A nyugalmazott pap prédikációja sokunkat magával ragadott, ugyanis a maga egyszerűségében tárta elénk életünk legalapvetőbb színterét, és sokan magunkra ismertünk szavai által.

A szentmisét követően a hatszáz éves, nemrégiben felújított templomban a legszentebb áldozat bemutatását is celebráló Károly atya megszentelte a Máriapócson vásárolt kegytárgyainkat – rózsafüzéreket, szentképeket, imafüzeteket. Ez is sokunkban mély nyomokat hagyott, hiszen az Úr asztalára elhelyezett kegytárgyak azt jelképezték, hogy az Úr oltalmára bízzuk magunkat, és azokat, akik majd használni fogják. Majd Károly atya röviden ismertette velünk a templom múltját, és felhívta figyelmünket az évszázadok óta épségben maradt képre, mely azt ábrázolja, miként kérték Szűz Mária közbenjárását a benne bízók. Buzdított minket is, hogy merjünk mennyei Édesanyánkhoz fordulni kéréseinkkel, hiszen ő Pártfogónk az Istennél. Ezután az atyával közösen imádkoztunk a Magyarok Nagyasszonyához.

Az egyik zarándok elmondása szerint imája meghallgatásra talált. Eddigi élete során mindig másokért imádkozott, mások számára kérte az Úr áldását és irgalmát. Most fordult elő először, hogy a maga számára kért gyógyulást, ugyanis napok óta fogfájásban szenvedett. Fogfájása a nap végére megszűnt, ő pedig hittel vallotta, hogy az Isten meghallgatta imáját, és megadta neki a gyógyulás kegyelmét. Tanúságtétele arra sarkallt mindnyájunkat, hogy merjük az Atya elé vinni szívünk vágyait, és ha javunkra szolgál, megadja azokat nekünk.

Máriapócsról Nyírbátorba utaztunk, ahol néhányan a termálfürdőben frissülhettek fel, de voltak, akik megtekintették a város nevezetességeit, mint a Báthori Várkastélyt és Panoptikumot vagy a várostörténeti sétányt. Hazafelé Jézus Szíve énekekkel adtunk hálát az elmúlt napért.

Forrás és fotó: Jeso Eszter, Nagykapos

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria