Számomra különleges, szokatlan, de sokat adó volt ez a találkozás. Az atya fiatalos lendülete, mosolya, szelídsége hívott a programokra. Az első feladat Tóbiás könyvének elolvasása volt. Közösen gondolkodtunk arról, hogy kivel tudnánk azonosulni, miért, hol van számunkra a kincs eltemetve, mi a vakság, amitől szeretnénk megszabadulni.
Az elemzések sokunkból váltottak ki mély érzelmeket, fájdalmakat, könnyeket. Bálint atya úgy állította össze a találkozókat, hogy egymással is megoszthattuk a gondolatainkat abban a témában, amit felvetett. A nagyobb körben is ki-ki megoszthatta gondolatait, problémáit, esetleg fájdalmait, ha akarta. Egy szemléltető gyakorlat is volt annak kapcsán, hogy sokszor észre sem vesszük azokat az ajándékokat, amiket az Úr felajánl nekünk. (Be kellett hunyni a szemünket, és mindenki kapott egy tollpihét, de senki sem vette észre, amikor a nyitott tenyerébe helyezték.)
Az imádságról, az esti lelkiismeret-vizsgálatról is kaptunk tanítást, hiszen nem mindegy, hogyan fekszünk le este. Természetesen lehetőség volt szentgyónásra és lelki beszélgetésekre is, ehhez megszólíthattuk a Máriapócson szolgáló atyákat is.
Forrás: Zolcsák Istvánné Mária
Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria