Mozart Requiemét adták elő a szombathelyi székesegyházban

Kultúra – 2018. október 15., hétfő | 14:26

Október 12-én Mozart Requiem című művét adta elő a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Thomas Kornél vezényletével a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Perger Gyula, a helyi Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatója megosztotta a hallgatósággal, hogy székesegyházi káplán kora, 2001 óta nagy vágya volt, hogy a főtemplomban felcsendüljön Mozart Requiemje. Megköszönte Székely János püspöknek és Császár István helynöknek, Kiss Barnának, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójának, valamint Lakner Bognár András egyházmegyei zeneigazgatónak, hogy ennek megvalósulásában támogatták.


Bevezetőül ismertette a darab keletkezési körülményeit: Wolfgang Amadeus Mozart Requiemje az egyik legkülönlegesebb klasszikus mű, keletkezéséhez több legenda is fűződik.

1791-ben, a Varázsfuvola írása közben egy talpig feketébe öltözött idegen kereste fel Mozartot. Levelet adott át, melyben egy titokzatos megbízó requiem (gyászmise) megírására kérte fel őt – titoktartás feltételével. A kimerült és betegeskedő zeneszerző úgy érezte: saját halotti miséjét írja meg.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) halála óta rengeteg legenda kering arról, hogy ki is volt az a titokzatos idegen, aki a Requiem komponálásával bízta meg a zeneszerzőt. Mint utóbb kiderült: a magát zeneszerzőnek kiadó Franz von Walsegg gróf volt a levél írója, aki más tollával ékeskedve akarta a művet kiadni, és aki még harminc évvel a szerzemény keletkezése után is szerzői követelésekkel lépett fel.


Mozartra igen nagy hatással volt a megbízás titokzatossága – folytatta a történetet Perger Gyula. – Miközben két határidős művén, a Varázsfuvolán, valamint a Titus kegyelme című operán feszített tempóban dolgozott, állandó fejfájással és rosszullétekkel is küszködött. E rosszullétek között gondolatai folyton a Requiem körül forogtak. Balsejtelmek és halálfélelem közepette „felülről jövő intésnek” tekintette, hogy a saját gyászmiséjét fogja megírni.

Nem sokkal halála előtt, 1791. szeptember 7-én az alábbiakat írta egy ismerősének: „A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem előtt lebeg. Folytonosan magam előtt látom, amint kér, sürget és türelmetlenül követeli a munkát. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitől rettegnem. Érzem abból, amit állapotom megmond világosan: ütött az órám. Meg kell halnom, itt a vég, mielőtt igazán örülhettem volna képességeimnek. Pedig az élet oly szép volt, a pályám oly sok boldogságot ígért, mikor elindultam! De hát a végzetén senki sem tud változtatni, bele kell törődni a Gondviselés akaratába... Be kell hát fejeznem halotti énekemet – nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam.”


Ennek ellenére mégsem tudta már befejezni. „Lacrimosa dies illa, / Qua resurget ex favilla, / Judicandus homo reus...” („Könnyel árad ama nagy nap, / Hamvukból ha feltámadnak / A bűnösök, s számot adnak...”) – a legenda szerint eddig jutott Mozart a Requiem komponálásában, melyet tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezett be. Ma már a zenetudósok többsége egyetért abban, hogy Mozart a hátralévő tételek főbb témáit, dallam- és harmóniavázlatait is elkészítette, és meghagyta Süssmayrnak, hogyan egészítse ki őket. Mozart halálának oka a mai napig vitatott. A híres Amadeus című filmben népszerűsített mítosz – mely szerint Antonio Salieri császári udvari zeneszerző mérgezte volna meg őt, féltékenységből – azonban nem fedi a valóságot.


Mozart utolsó este felesége, Constanze legfiatalabb húga, Sophie társaságában, szinte eszméletét vesztve még mindig a Requiemről fantáziált. December 5-én, éjjel 1 óra előtt halt meg. Temetéséről különböző feltevések vannak, melyekhez szintén számos legenda kapcsolódik. A történelmi tények szerint azonban II. József császár rendelete alapján a halottak temetését a lehető leghamarabb, minden ünnepélyesség nélkül kellett végezni: a holttestet a beszentelés után egy külvárosi temetőbe szállítva. Így Mozart temetésére is már másnap, december 6-án sor került. Holttestét a bécsi Stephansdomnál ravatalozták fel, majd innen szállították a St. Marx nevű külváros temetőjébe, ahol jelöletlen tömegsírba helyezték.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria