Octavius: egy korai keresztény apológia

2018. július 22. vasárnap 13:31

A gyakorlati szempontú, politikai vallásosság és a különféle kultuszokban való részvétel szemben áll a lelkiismeret és a józan ész megkövetelte cselekvéssel. Heidl György írását adjuk közre.

Amikor a középkori szerzetesek Arnobiusnak, a keresztény hitre tért 3. századi siccai rétornak Adversus nationes (A pogányok ellen) című munkáját olvasva a hetedik könyv végére értek, nem sejtették, hogy az incipit liber VIII feliciter megjegyzés után valójában nem a nyolcadik könyvet, a liber octavust, hanem az Octaviust, kezdték olvasni, vagyis azt a könyvet, amelyről Lactantius és Szent Jeromos több helyütt is úgy emlékezett meg, mint egy bizonyos Minucius Felix művéről. A hajdani figyelmetlen kódexmásoló e tévedése még az 1543-ban, Rómában, Sabaeus Brixianus műhelyében napvilágot látott editio princepsbe, valamint Gelenius 1546-os Arnobius-kiadásába is átkerült, mígnem Franciscus Balduinus tisztázta a kérdést, és 1560-ban Heidelbergben eredeti címén kiadta Minucius Felix Octavius című dialógusát.

A dialógusnak három szereplője van, a pogány ügyvéd, Caecilius Natalis, a keresztény ügyvéd, Octavius Januarius, és a kettejük vitájában döntőbíróként résztvevő szerző, a szintén keresztény ügyvéd, Minucius Felix. Az ókeresztény irodalom tanulmányozói egyetértenek abban, hogy Minuciust a többi latin apologétától, s különösen Tertullianustól, megkülönbözteti mind vérmérséklete, mind hitvédelmi módszere. Visszafogott, de határozott, nem heveskedik, nem gúnyolódik; inkább akar az értelemre, mint az érzelmekre hatni. Tertullianus ismeri a pogány filozófusok nézeteit, némelyiknek írásait is, de megveti és a kereszténység szempontjából haszontalannak ítéli azokat. Minucius inkább csak másodkézből ismeri, ámde elismeri a bölcselők törekvéseit, még ha erkölcsi szempontból bírálja is őket. A dialógusban igyekszik kimutatni, hogy a filozófiai hagyományon belül is megtalálható az egy Isten eszméje. Sorra veszi a kiemelkedő filozófusok tanításait, s végül leszögezi: „különféle elnevezésekkel ugyan, de egy Istent jelöltek, úgyhogy bárki azt gondolhatná, hogy vagy a keresztények most a bölcselők, vagy a bölcselők már akkor keresztények voltak.”

Más korai keresztény apologétákhoz hasonlóan Minucius Felix is meg volt győződve arról, hogy minden ember természeténél fogva képes a helyes észhasználatra, és ha következetesen gondolkodik, akkor eljuthat legalább három dolog belátására. Először is arra, hogy egy Isten létezik; másodszor, hogy ez az Isten alkotta meg a világot és mindazt, ami benne van; harmadszor, hogy Isten gondját viseli alkotásainak. Octavius is erről próbálja meggyőzni pogány ellenfelét, mégpedig nem is eredménytelenül, hiszen Caecilius a vita végén kijelenti: „elismerem a gondviselést, és engedek Istennel kapcsolatban.” E felismerésekhez nincs szükség külön kinyilatkoztatásra, elegendő alaposan körülnézni a világban, és szemügyre venni Isten alkotásait, beleértve természetesen az embert is, önmagunkat. A filozófusok legjobbjai ezt megtették, sőt néhányan, mint például Szókratész vagy Platón, egészen kivételes magasságokig jutottak el e kérdések vizsgálatában. A baj csak az, hogy még Szókratész is kakast áldozott Aszklépiosznak, azaz, még az erkölcsi szempontból szinte kifogástalan bölcselők is követték – politikai megfontolásból, teszi hozzá Minucius Felix – kortársaik helytelen istentiszteleti szokásait, hiszen az egy Istenről alkotott meggyőződésüket leplezték a sokistenhitű környezetben. A gyakorlati szempontú, politikai vallásosság és a különféle kultuszokban való részvétel szemben áll a lelkiismeret és a józan ész megkövetelte cselekvéssel.

Caecilius kortársai és elvbarátai jól látták, hogy a keresztények valóságos veszélyt jelentenek erre a kultuszokkal biztosított politikai egységre és nyugalomra, hiszen nem vesznek részt a közös vallási eseményeken, megtagadják környezetük vallási-politikai gesztusrendszerét, és elítélik az uralkodó istenítését. Az ellenszenvet fokozta, hogy a keresztények olyan kérdésekben fogalmaztak meg igen határozott álláspontot, amelyeket hagyományosan a bölcselők igyekeztek megoldani; ráadásul a vélemények sokfélesége és különbözősége azt mutatta, hogy e kérdésekre voltaképpen nem is adható biztos válasz. Azok a művelt pogányok, akiket a dialógusban Caecilius képvisel, s akik közé olyan jeles szónokokat, irodalmárokat sorolhatunk, mint Favorinus és Fronto, a keresztények isteni és emberi dolgokban tanúsított magabiztosságával éppen a maguk filozófiailag megalapozott kételkedését állíthatták szembe. Nem voltak sem eredeti, sem különösebben következetes gondolkodók; vonzódtak a régiségekhez, például a köztársasági kor irodalmához, és – érthető módon – igyekeztek megvédeni mindazt, amit a görög és a római kultúrában értékesnek és hasznosnak tapasztaltak meg. Ők voltak a 2. századi pogány Róma szellemi vezetői, de szemléletmódjuk erősen befolyásolta a későbbi nemzedékek gondolkodását is, így Minucius Felix kortársainak viszonyát a kereszténységhez. Bár Fronto keresztényellenes beszédei nem maradtak fenn, az Octavius utalásaiból következtethetünk arra, hogy Caecilius tőle vette érvkészletének javarészét, és azokat a vádakat idézi, amelyek nap mint nap elhangozhattak Minucius Felix Rómájának értelmiségi elitköreiben. Ékes, kifinomult latinsággal és nagy körültekintéssel az ő számukra írta meg Minucius Felix a kereszténység védőbeszédét, mégpedig úgy, hogy a sajátosan keresztény tanításokról és szertartásokról szinte egyetlen szót sem ejtett.

Forrás és kép: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-volt-az-elso-imank-amikor-szuletesunkkor-felsirtunk
Ferenc pápa: Az volt az első imánk, amikor születésünkkor felsírtunk!

December 12-én a Szentatya folytatta az Úr imájáról múlt héten megkezdett katekézissorozatát. Arra buzdított, hogy gyermeki merészséggel szólítsuk meg Istent, tekintsük őt apánknak, ne féljünk tőle, mert az imádkozás által már el is kezdődik gyógyulásunk és szabadításunk.

18:03
a-szenzacion-tul-ferenc-papa-szerzetessegrol-szolo-uj-konyvenek-nem-csak-homoszexualitas-temaja
A szenzáción túl: Ferenc pápa szerzetességről szóló új könyvének nem csak a homoszexualitás a témája

„A hivatás ereje – A megszentelt élet ma” címmel jelent meg december elején több világnyelven Ferenc pápa új interjúkötete, amelyet Fernando Prado, a klaretiánusok spanyol könyvkiadójának vezetője készített a Szentatyával. A kötet ismertetése után részleteket közlünk belőle, magyar fordításban.

2018. december 11. kedd