Szent művészet a templomokban és a templomok körül

Monostorapátiban orgonaavató koncertet tartottak. A templom új hangszerét Kocsis Panni budapest orgonaművész, az országjáró Ihletett Koncertek nevű formáció állandó résztvevője szólaltatta meg: szakrális műveket adott elő. A koncertstáb szólistája, Barlay Zsuzsi énekművész zenetudósként, zenekarok szervezőjeként, kutatóként, a Magyar Nemzeti Énekkar szólistájaként is letette már névjegyét a zeneművészetben – mondta el a prológusban Pirk Ádám Szilveszter, az Ihletett Koncertek alapító szervezője. A zenei együttes harmadik tagja Párkai Krisztina fuvolaművész volt.

A koncertet Léon Boëllmann francia zeneszerző négy tételes Gótikus szvitjének második tétele, a Chorál nyitotta. Műsorukban elhangzott Niccolò Porpora olasz barokk zeneszerző egy opusa; majd egy Händel-kantáta; Mozart Ave verum corpusa; továbbá Brahms-, Cézar Franck-, Grieg-, Mahler-művek, illetve zsoltárfeldolgozások Dvořák Biblikus dalok cíklusából és Vivaldi Pieta-ja. A műsort a magyarok középkori himnuszaként is emlegetett Boldogasszony, Anyánk egyházi népének zárta, melyet a hallgatósággal együtt énekeltek el a művészek.

A koncert hangulatát, áhítatra indító lelkiségét emelte a sötét templomban az az égő mécsesekkel „kirajzolt” kereszt az oltár és a padsorok közötti térben, amelyet a fellépő művészek maguk készítettek el a hangverseny előtt.

*

Káptalanfüreden, a templomkertben a már sok éve hagyományosan megrendezett Nyáresti gondolatok és dallamok a káptalani fák alatt program keretében, Sok csudák voltanak jó Magyarországban címmel Szabó András Radnóti- és Madách-díjas irodalomtörténész, előadóművész, valamint a pápai származású Lantos Szabó István lantművész nyújtott hűsítő lelki töltekezést 16-17. századi költők, dalszerzők énekelt verseiből.

Felcsendült a program címadó éneke Tinódi Lantos Sebestyéntől; majd Temesvári István deáknak Kinizsi kenyérmezei győzelmét megéneklő dallama és Sárközi Máté felsőmagyarországi végvári kapitány verse 1598-ból, a török elleni küzdelmek korából ránk maradt vitézi éneke: „Sok szép hadak majd indulnak, / Köztek sok szép zászlók lobognak, / Dobok, trombiták harsognak / Midőn Jézust kiáltoznak (…) Könyörögjünk, Istenünk! / Adjon erőt seregünknek, / Bátorságot mi szívünknek (…) Örök Isten, légy mellettünk! (…) Szabadítsd meg országunkat!”. Felhangzott a Wathay-kódexből Wathay Ferenc Fekete-toronybéli fogságakor írott verse; Szenczi Molnár Albert Psaltérium Hungaricumából a 86. Genfi zsoltár dallamára szerzett vitézi éneke „az pogány ellenség ellen”; György deák, Bornemisza Péter, illetve Nyéki Vörös Mátyás és Illyés István papköltők, valamint Rimay János és Balassi Bálint versei, énekelt költeményei.

Szabó András irodalomtörténész megidézte történelmi kort jellemző szellemi, eszmei légkört; beszélt az alkotók küzdelmes életútjáról, a haza-, Isten- és természetszeretet megtartó erejéről, erkölcsi helytállásukról a hányatott sorsú középkori Magyarországon. Balassi reneszánsz egyéniségéről részletesebben is szólt, idézve istenes verseiből, szerelmi költészetéből és kesergőiből.

A műsort Bocskai katonáinak énekes indulója zárta: „Hadat igazgató, győzedelmet adó bölcs és hatalmas Isten, / Mutasd meg magadat, irgalmas voltodat magyari híveidben, / Kiért fejedelmünk és minden nép velünk áldjon tégedet. Amen.”

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Toldi Éva; Nyáresti gondolatok/Facebook

Magyar Kurír