Hitük tartotta és tartja meg a moldvai magyarokat – Csángó nap Csíkszeredában

Külhoni – 2019. december 13., péntek | 12:23

A Kájoni-emlékév keretében a Hargita Megyei Kulturális Központ immár 18. alkalommal rendezte meg a csángó napot december 7-én Csíkszeredában. A moldvai magyarokra figyelő találkozó célja a csángók kulturális értékeinek székelyföldi bemutatása, s egyben a Kárpátoktól keletre élő magyar közösségek bátorítása e kincsek őrzésére.

A 390 évvel ezelőtt született Kájoni János csíksomlyói orgonaépítő, énekgyűjtő, nyomdaalapító ferences szerzetes polihisztornak jelentős szerepe volt a moldvai magyarok katolikus hitének megtartásában, és ezzel együtt identitásuk őrzésében is. Halász Péter és Nyisztor Tinka néprajzkutatók a csángó nap meghívott előadóiként beszéltek arról, hogy Kájoni Cantionale Catholicum énekgyűjteménye évszázadokon át segítette a régi, Székelyföldön ismert magyar énekek megmaradását a moldvai magyar közösségekben. Gyűjteménye 560 magyar nyelvű és 260 latinból magyarra fordított éneket tartalmazott. Második és harmadik kiadásának példányaival még találkozott Domokos Pál Péter néprajzkutató, aki az 1930-as években gyűjtött Moldvában. Nem tudni, hogy ezek közül hány példány maradhatott meg, mert a diktatúra idején ezeket a könyveket is elkobozták, elégették.

Nyisztor Tinka néprajzkutató néhány évvel ezelőtt könyvekbe gyűjtötte a Pusztinán még ismert régi magyar énekeket. „Háromszáz esztendővel ezelőtt szükség volt egy énekgyűjteményre, hogy tudjanak a templomban egyformán énekelni az emberek. Kájoni azért is csinálta, hogy ne kelljen minden kántornak lemásolnia a szövegeket. Egyébként én is azért állítottam össze a könyveim, hogy az asszonyok ne egymástól írják le az énekeket. Ezeregy variáns van Moldvában, és január óta, amióta van magyar misénk Bákóban, kiderült, hogy egyik faluban sem énekelik ugyanúgy például az Ó, Szent Istvánt. Variánsok születtek a különböző falvakban, hiszen ott nem voltak írástudó emberek. Voltak az imavezetők, a licenciátusok, vagy akik imádkoztak, zsoltároztak a halottas háznál, és szájról szájra terjedtek a szövegek” – mondta Nyisztor Tinka.

A Kájoni-gyűjtemény énekeit ma is sokan ismerik, éneklik Moldvában. Szombaton a klézsei Bálint Erzse néni édesanyjától és nagyszüleitől tanult énekeit, a somoskai Hodorog András, Legedi István és Benke Pável, valamint az Ádám Rebeka művészeti vezető tanította csíkszeredai Gyermekek Háza népdalcsoportja és az Izva csoport adventi énekekeit hallgathatta meg a Csángó nap közönsége. Másnap, december 8-án, advent második vasárnapján újra a csángókért szólt a Millenniumi templom harangja.

A lelkükben kell erősek legyenek azok, akik a moldvai csángókat szolgálják; a keresztény hit szükséges a nemzet egységének szövéséhez, a nemzetmentéshez – mondta a szentmisét bemutató Darvas-Kozma József esperes-plébános. A Szent Kereszt-plébánia elöljárója a prédikációban arra is felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy az 1800-as években a moldvai magyar falvaknak székelyföldi testvértelepülésük is volt. „A történelemben vannak mulasztások, de az irigység sok jót elakaszt. A múltat ismerni kell, mert a jövő abból fakad. A moldvai magyarságnak ki kell nevelnie a saját, magyarul miséző-beszélő papjait. Ezt kell kérni! Ehhez pedig óvodára, iskolára van szükség, és akkor a teológiát végezheti máshol. Legyen bátorsága, hogy visszamenjen Moldvába, és ott tevékenykedjen. Mert nagyon sokan elvégezték a teológiát, szolgálnak Magyarország egyházközségeiben, de nem otthon. Aki szolgálni, segíteni akarja a moldvai magyarságot, az sorsközösséget kell vállaljon velük” – hangsúlyozta a plébános.

A szentmisén imádkoztak a moldvai csángókat segítőkért is. A liturgiát a pusztinai hagyományőrző csoport és a Csíkszeredában tanuló moldvai magyar diákok énekei tették még meghittebbé.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Csúcs Péter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria