Isten belép az ember világába – Interjú Udvardy György érsekkel az új egyházi év kezdetén

– A Katolikus Egyházban az új év nem január 1-jén, hanem adventtel kezdődik. Mi ennek a hagyománya?

– Számunkra Jézus Krisztus a középpont, Jézus Krisztus az Alfa és az Omega, és az ő személye, tanítása és megváltása átjárja az emberi életünk minden dimenzióját: átjárja a tereinket, átjárja a kapcsolatainkat, de ugyanígy Jézus Krisztus határozza meg az időt is az ember számára. Amikor mi időben gondolkodunk, akkor messze fölülmúljuk azt az evidenciát, ami a pogány vallásokban gyakran előfordult, miszerint a természet körforgását alapul véve ciklikus időspirált gondoltak el, de (...) ez nem halad semmi felé. Óriási változás volt a zsidó gondolkodás, mely szerint Isten a történelem ura, ő a teremtés kezdete, a beteljesülés, és minden nyílegyenesen felé irányul, mutat, és a választott nép történetében teljesedik ki. (...)

Jézus Krisztus halála és feltámadása az időszemléletnek is új dimenziót ad. Nemcsak haladunk a teremtéstől a születésig, a halálig, a föltámadásig, a beteljesülésig, hanem ez az idő számunkra az üdvösségnek az ideje; annak az ideje, ahol fölfedezhetjük Isten szeretetét, Isten irgalmát, életcélunkat, életünk értelmét, és meg tudjuk tenni azokat a cselekedeteket, amelyek krisztusi cselekedetek... ezért az időt is ez a Krisztus-centrikusság határozza meg, mindent az ő életének eseményeihez mérünk. Így, amikor új egyházi évet kezdünk, az ő születésének a megünneplésére készülünk.

Jézus születése az idő meghatározó momentuma, amikor hosszú várakozás után az emberiség reménye, reménytelensége után közel jön és kézzelfoghatóvá válik.

Isten belép az ember világába... utána már mindent Jézus életének eseményeihez mérünk – ahogyan a páli levélben olvassuk –, mert növekedni akarunk az ő életének teljességére. Olyanok akarunk lenni, abban látjuk az emberi lét teljességét, aki Krisztus maga. Ezért az egyházi év azzal az évezredes várakozással kezdődik, ami ott van mindannyiunk életében. Szinte hordozzuk őseink várakozását. (...)

Isten belép az ember életébe, emberi sorsunkat vállalja, növekszik, tanít bennünket, ráismer a világra, a szegénységre, a tudásra, az emberi sötétségre is, és odaadja az életét. Meghal, föltámad – és ez a föltámadás, amihez viszonyítva tekintünk értékesnek vagy értéktelennek bármit is, az időt is. Az egyházi évben a Krisztus életéhez kapcsolódó frázisok jelennek meg az Egyház kiérlelt hagyományában... a liturgikus évben Krisztus misztériumát ünnepeljük napról napra. Ennek évenként visszatérő, de mégis növekvő, a beteljesedés fele mutató tapasztalata az új egyházi év kezdete, ami adventtel kezdődik.

(...)

– Veszprémben építkezni kell, Pécsett a megkezdett munka folytatásán tevékenykedik. Hogyan tudja ezt a két felelősségteljes feladatot megszervezni, megoldani?

– Legfőbb motivációm a Szentatya döntése, ami egyértelműen az Isten akaratát jelenti felém is, és nemcsak felém, hanem a rábízottak felé is. Ez a legnagyobb erőforrás és bizonyosság. Ebből következően szükséges fölmérni mind az emberi, mind az evangélium hirdetéséhez elengedhetetlenül hozzá tartozó célokat: a lelkipásztori szolgálat irányítását, az igehirdetés szolgálatát, az intézményvezetés szolgálatát, de ugyanígy a hivatalok szolgálatát is... munkatársaim ebben nagy segítségemre vannak. Különösen fontos volt ez akkor, amikor a két hivatal működését volt szükséges összehangolni, akár az információáramlást, a naptárkezelést és a jogosultságokat illetően... Az egyházi törvénykönyv az apostoli kormányzó, az apostoli adminisztrátor szolgálatáról úgy beszél, mint aki teljes joggal, hatalommal végzi szolgálatát, de átmeneti jelleggel. Tehát mindenképpen arra számítunk, hogy hamarosan megérkezik az a megyéspüspök, aki a munkát átveszi, és a maga karizmáinak megfelelően folytatja. (...)

– Hagyományt teremtett azzal, hogy minden egyházi év kezdetén az adott évre egy mottóval indítja útra az egyházmegyét és a benne élőket. Miért esett a választás az új mottóra? Mit szeretne üzenni vele?

– Alap vezérfonal továbbra is a reménység, a remény ébrentartása... az eucharisztikus kongresszust is szem előtt tartva úgy gondoltuk, hogy a reménynek azt a részét, azt a dimenzióját emeljük ki, ami az Istentől kapott ajándékot emeli ki. (...) A következő év jelmondata, amit szeretnénk beépíteni a pasztorális gyakorlatunkba, tevékenységünkbe, – „Jó reménységgel ajándékozott meg bennünket az Isten” – egy nagyon egyszerű mondat Pál apostol leveléből (2Tessz 2,16). Ezt szeretnénk megélni, hogy ma mi a jó reményünk. Ezt fedezzük fel ajándékként. (...) A Veszprémi Egyházmegyében (...) a keresztény identitást tartom fontosnak megerősíteni. Talán ezt leginkább a Péter-levél egyik részlete fejezi ki: „Ti választott nemzettség, királyi papság, tulajdonul kiválasztott nép vagytok” (1Pt 2,9). Méltóságot hordoz ez, amit a keresztségben megkaptunk, és ezt a keresztségből fakadó méltóságot szeretném, ha egyre mélyebben, egyre nagyobb örömmel tudnánk fölfedezni és megélni.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír