Isten családfájához tartozunk – Mesés találkozót tartottak a Boldogasszony Iskolanővérek

Mi, a rendtartomány fiatalabb tagjai, huszonhét nővér időt és energiát ajándékoztunk egymásnak és magunknak, hogy hivatásunk megerősítésével foglalkozzunk a hivatás évében. Legtöbben életünk derekán járunk, így az életközépi megújulás került a középpontba. Áldásként éltük meg, hogy háttérsegítőként jelen voltak körülöttünk legfiatalabbjaink, a noviciátusba készülő vidám posztulánsok is.

Az Árpád-kori gyöngyöspatai templomban találkozott össze az ország különböző pontjairól és a határon túlról érkező nővércsapat június 27-én. Mustó Péter jezsuita atya eljött, hogy velünk ünnepelje a nyitó szentmisét a Jessze-oltár előtt. Úgy ültünk Krisztus családfája előtt a szentélyben, mint akik szintén az ő családjának, az iskolanővéri közösségnek tagjai vagyunk.

A szentmise után fel is építettük „rendi családfánkat”, amikor belépési sorrendben kimentünk az oltár elé. Megrendítő volt ismét átélni azokat a perceket, amikor annak idején ki-ki egyedül vagy többedmagával átlépett a kolostor küszöbén. Mi, Ildikó és Luca nővérrel hárman harminchárom évvel ezelőtt egy patronás osztályból érkeztünk az érettségi utáni nyáron, Nagyboldogasszony ünnepén.

Az oltárkép közepén és a templom román stílusú freskótöredékén Szent Anna látható Szűz Mária születésekor. Az ő alakjára többször tekintettünk a négy nap során, így a templom parkjában álló szobrához virágot vittünk.

A község középkori kőhídjánál búcsút vettünk Monika nővértől, aki még aznap Rómába utazott novíciamesternői szolgálatra. Megköszöntük neki eddigi hűséges szolgálatát, mindazt, amit a rendtartományunkért tett. Kifejeztük, mennyire büszkék vagyunk rá, hogy közülünk való a nemzetközi kongregációnk leendő nővéreinek egyik nevelője. Isten áldását kértük rá.

A négy nap fő helyszíne a markazi képzőházunk, a „Röptető” volt. A szentmiséket együtt ünnepeltük Csőke György plébánossal és a falu híveivel a templomban. Petra és Ildikó nővér vezették a programot.

Sok beszélgetés, különböző gyakorlatok, rituálék, közös és egyéni imádságok segítették elmélyülésünket. Inspirációkat kaptunk a művészetekből, a természetből és egy spirituális mélységeket bejáró borkóstolóból is. A gyöngyöspatai borász, Losonczi Bálint látogatott el hozzánk, akitől megtudtuk, hogy ha hagyományos körülmények között élhet egy szőlőtő, akkor elél nyolcvan–száz évig, és negyvenéves korától kezdve mondható igazán érettnek, gyümölcsözőnek. Ettől a kortól kezdve lehet a legfinomabb bort termelni róla.

A négy napon végigvonultak gyermekkori kedves mesénk, Holle anyó történetének mozzanatai is. Örömmel, derűvel fogadtuk ezeket az élményeket, amelyek kreatív módon egyszerre üdítőek voltak, és egyszerre a bensőnkhöz vezettek bennünket.

A mátrafüredi templomban volt a záró szentmisénk június 30-án Balog Gyula atyával. Megújulva, hálás szívvel tértünk haza, és már tervezzük, hogy a tartomány idősebb tagjainak is kitalálunk hasonló programot.

A találkozóról további képek ITT láthatók.

Fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír