Isten Lelke tette képessé a tanúságtételre – Szemelliker Antalra emlékezünk

A megemlékezés kapcsolódik a pünkösd előtti imakilencedhez, a Szentlélekre való várakozás jegyében, amikor Istentől az evangéliumi tanúságtétel lelkületében való megerősödést is kéri az Egyház.

Szemelliker Antal 1882. május 25-én a burgenlandi Vulkapordányban látta meg a napvilágot gradistyei (várvidéki) horvát családban. (Ez a kis falu a hitéletben különösen termékeny volt, Antal születéséig negyven papot és szerzetest ajándékozott az Egyháznak.) A tízgyermekes család kilencedik sarja volt Antal, aki a visszaemlékezések szerint vidám, éles eszű és buzgó ministráns volt. Kezdetben a soproni bencéseknél, később, 1897-től kisszeminaristaként a győri bencés gimnáziumban tanult, majd a papi nagyszemináriumban folytatta tanulmányait. 1905. június 30-án szentelte pappá Győrben gróf Széchenyi Miklós püspök.

A Tanácsköztársaság idején a kommunisták Fülest és környékét tartották az egyik legmegbízhatatlanabb helynek hatalmuk fenntartása szempontjából. 1919. április 6-án a faluba megérkezett a gépfegyveres Vörös Őrség, a katonai biztos a csendőrlaktanyába hívatta a plébánost, Szemelliker Antalt, akit golyó általi kivégzéssel fenyegetett a legkisebb rendbontás esetén is. Sajnos a szerencsétlenség bekövetkezett. Az egyik malomházi fiatalember az utcán elsütötte a revolverét. A lövésre gépfegyversortűzzel válaszoltak. A sortűzben többen is életüket vesztették. Így kezdődött Antal atya kálváriája. Azzal vádolták a vörösök, hogy a malomháziak részére – Malomháza Füles közvetlen szomszéd települése – fegyveres segítséget küldött. Egy gimnazistától és néhány társától hamis terhelő vallomást kényszerítettek ki ellene.

Szemelliker Antal a kivégzése előtt megbocsátott árulóinak, életének utolsó óráit imádsággal töltötte. „Elkezdtem a Miatyánkot, és a vesztőhelyig az Üdvözléggyel együtt elvégeztük. Érces hangon, minden szót hangsúlyozva ejtett ki – idézte Fetser Antal győri püspök körlevelében Mihályi Ernő bencés szerzetespap visszaemlékezését, aki Szemelliker Antal mellett volt a kivégzéskor. – Csak lelkére gondolva, minden félelem nélkül, fönséges egyszerűséggel vonult még a katonák sorfala közt is, mintha az oltárhoz menne. »Asszonyunk, Szűz Mária, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján. Ámen.« Amint elvégeztük, hozzám fordult, és kért, hogy rózsafüzérjét adjam át rokonainak. Erre bekötötték a szemét, én a sorfalat álló katonák és őrök mellé vonultam, s ezalatt hallottam utolsó szavait: »Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jézusom, irgalom!«” (Biczó Zalán: Szemelliker Antal (1882–1919), Győr, 2011; Sopronanno.hu)

* * *

Urunk, Jézus Krisztus!
Kereszthalálod és feltámadásod húsvéti szent titka életünk forrása és csúcspontja,
az ígéreted szerint elküldött vigasztaló Szentlélek pedig életünk elevenítő ereje,
amely a félelmet elvéve a szívünkből megerősít bennünket az evangéliumi életvitelre.
Hálát adunk neked, Urunk,
hogy apostolaid, mártírjaid és a szent hitvallók élete
az Egyház történelmének minden korszakában visszatükrözte a te emberszerető jóságodat,
s hogy tanúságtételük felébresztette az Isten országának eljövetele iránti vágyat.
Szentlelked erejével erősíts meg bennünket,
hogy mai keresztény tanúságtételünk
reményt, örömet és a lélek benned való szabadságát sugározva
minél többeket megnyerjen az evangélium ügyének.
Ajándékozd nekünk azt a kegyelmet,
hogy Szemelliker Antal szolgádat,
aki életét a papság szentsége által Isten népe szolgálatára szentelte,
egykor majd a szentek társaságában tisztelhessük.
Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.
Ámen.

Az imádság Szemelliker Antal atya anyanyelvén meghallgatható a gradistyei horvát közösség YouTube-csatornáján.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Kornfeind-Semeliker család

Magyar Kurír