Isten szent rendje megingathatatlan – Diakónusszentelést ünnepeltek Hajdúdorogon

Hazai – 2020. november 25., szerda | 12:48

Egészen más volt az idei, november 21-i templombúcsú Hajdúdorogon, mint az eddig megszokottak. Nemcsak azért, mert az élő közvetítésen keresztül kapcsolódtak az együtt ünneplésbe a hívek, hanem azért is, mert Kocsis Fülöp érsek-metropolita diakónussá szentelte a helyi származású Domokos Zsolt alszerpapot.

Az idén házasodott fiatalember a hajdúdorogi Szent Bazil Gimnáziumban töltött évei alatt hallotta meg a Jóisten hívását, és mondott igent a papi szolgálatra. Aki ismeri őt, alázatát, segítőkészségét, empatikus mivoltát, Istent közvetítő szeretetét, más hivatást nehezen tudott neki elképzelni számára. A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola elvégzése előtt az Egyesült Államokban gyarapíthatta tudását éveken keresztül, majd a Hajdúdorogi Főegyházmegye ifjúságpasztorációs referense lett Debrecenben, és az érseki iroda titkári feladatait is ellátja.

Domokos Zsoltot egykori szemináriumi társai, a vele szoros barátságot ápoló paptestvérei támogatták ezen a meghatározó napon.

Az Istenszülő templomba vezetésének ünnepén megtartott Szent Liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita homíliájában Szent Pál apostol zsidókhoz írt levelének üzenetét tárta az ünneplők elé. Ebben az apostol a templom szentélyének rendjét idézi fel: „Az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye: egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek. A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.” (Zsid 9,1–4)

Vajon miért ezt a rejtélyes szakaszt olvastatja fel keleti egyházunk minden Mária-ünnepen? – tette fel a kérdést az érsek, és válaszul elmondta: rejtélyes értelemben Mária maga a frigyláda, a szentély, a szent sátor, sőt a függöny is. Ezek ószövetségi előképek. Itt most az a Mária van jelen, aki méhében az igazi kenyeret, a mennyből alászállott kenyeret, az Eucharisztiát hordozza. Ő a kivirágzott vessző is, amely új bimbót hajt.

A sátor jelentette Isten jelenlétét a választott nép körében, de Máriában valóságosan itt van az Isten jelenléte, ő élő sátor, Istennek szent hajléka. Ezen az ünnepen arról emlékezünk meg, hogy ez az élő, szent hajlék belép Isten házába. Titokzatos szövegek, rejtélyes esemény – részletezte az előképek jelentését a metropolita.

Majd kiemelte: mindez arra utal, hogy rend van a sátorban, szentélyben, szertartásokban. Mindez jelképezi azt az isteni rendet, mely a Szentháromság belső közösségében van. Fontos ezt ma tudatosítani, amikor azt érezzük, hogy minden felbomlik, minden az érvényét veszti, meginog az életünk rendje. Márpedig ez a rend megingathatatlan. Éppen azért, mert forrása nem más, mint maga a teremtő Isten, aki ebbe a világba beleteremtette a saját rendjét.

Annál inkább átitatódik a mi életünk is ezzel a szent renddel, minél inkább bekapcsolódunk, élő részesei vagyunk az Egyház rendjének, amely közvetíti a megváltás rendjét.

A mostani járvány idején sok mindent el kell hagynunk a megszokott rendből, de ez nem ingatja meg azt a szent rendet, amely az életünket is vezeti – hangsúlyozta a főpásztor.

Azért jöttünk most ide, hogy ezt a szent rendet egy testvérünk magára vegye. Az emberek közötti kapcsolat belső rendje a szolgálat. Erre épül az egész életünk –folytatta az érsek-metropolita. – Ha elvárom, hogy más szolgáljon nekem, vagy eszköznek használom a magam karrierjének kiépítéséhez a másik embert, az kifordítása ennek a rendnek. Zsolt testvérünk ma ennek a szolgálatnak szenteli magát, ezen keresztül nemcsak a papokat, a püspököt, a híveket szolgálja, hanem az egész Egyházon keresztül magát Istent.

Kocsis Fülöp ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy Mária alakjában személyesen is megjelenik az Egyház rendje. Ő úgy édesanyánk, ahogyan az Egyház is, Krisztust adja testileg-lelkileg. Ahogy egy családban is többnyire az édesanya a rend őre, ő rendezi el a hétköznapi élet ügyeit, úgy Mária is vigyáz ránk, hogy rendben menjen az életünk. Ezt nyújtja az Egyház is, rendszerezi, rendszerbe foglalja a közösségeinket egymással és Istennel.

Ha tartjuk ezt a rendet, hogy mindenkinek meglegyen a családban ez a szerepe, a család is kicsiny egyházzá válik, és ott is ugyanez a szent rend uralkodik, ami megjelenik a szertartásunkban, a templomban, az egyházban. Amikor Zsolt testvérünket a szent rendbe fogadjuk, akkor egyszersmind az ő családján keresztül is továbbítjuk ezt a rendet mindazoknak, akiket ők szolgálnak. Imádkozzunk tehát, hogy a Szentlélek kegyelme szent diakónussá szentelje Zsolt testvérünket! Hirdessék, adják tovább minden emberi kapcsolatukon keresztül, hogy rend van, hogy Isten szent rendje uralkodik ebben a világban. Fedezzük föl és éljük meg azt! – zárta elmélkedését a metropolita.

Domokos Zsolt alszerpapot két közeli barátja kísérte föl a királyi ajtóig, ahol átvéve két diakónus kísérte körbe háromszor az oltár körül, hogy annak sarkait megcsókolva járuljon a trónszéken ülő püspök elé, és a krisztusi hatalom jelképeit megcsókolva fogadjon neki engedelmességet.

Majd szintén az oltár sarkánál letérdelve fogadta a püspöki kézrátétel imáját, a hívek könyörgéseit, végül pedig a diakónusi szolgálathoz szükséges ruhadarabokat és tárgyakat, a ripidiont (angyalokat ábrázoló, szolgálatukat jelképező díszes tányér) és a tömjénezőt.

Ezeket föl- és átvéve az oltár elé állt, hogy immár diakónusként folytassa szolgálatát az isteni Szent Liturgiában.

A Szent Liturgia végén Kerékgyártó Imre világi elnök, valamint Varga Gáborné, a bazilita harmadrend tagja köszöntötték az egyházközség nevében az új diakónust, életére, hivatására, családjára Isten áldását kérve. Dalanics Zoltán parókus külön köszöntötte a paptestvéreket és a híveket, valamit ő is szívből jövő jókívánságait fejezte ki Zsolt atyának.

Végül Seszták István főhelynök olvasta fel a diakónus kinevezését, melyben minden eddigi tisztségét megtartva Kocsis Fülöp metropolita az újonnan megalapított Szent István-templomigazgatóság (a metropolitai hivatal kápolnája) szolgálattevőjévé nevezte ki.

Szöveg: H. Varga Eszter, Kaskötő Jánosné/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó:  fotó: H. Varga Eszter, Szabó Sándor/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria