Jézus belülről kopogtat, hogy engedjük ki – A templomból való kimozdulás 10 tétele

Jézus „kopogtatása” alatt azt szokták érteni, hogy Isten Fia megtérésre hív fel, mintegy az őt kereső ember szívének ajtaját kívülről zörgetve. Ferenc pápa ezt a képet átalakítva azt vázolta fel, hogy Jézus belülről kopogtatva próbál kitörni, hogy a perifériákra is eljusson. 

Annak a magatartásnak a kritikájáról van szó, amely az Egyházat zárt világnak fogja fel, és a körön belüliek csiszolgatásával foglalkozik, miközben „odabent” sem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Veres János református lelkipásztor bélyeggyűjtő klubhoz szokta hasonlítani ezt a mentalitást, Beer Miklós nemrégiben nyugalomba vonult váci püspök pedig „önszórakoztató gettóegyház”-ként írta le a jelenséget, és felszólított a templomból való kilépésre.

A „Szólj be a papnak!” csapatának népszerű kocsmamisszióját az ilyen megszólalások inspirálják. A templomból való kimozdulás tíz pontját így fogalmazták meg:

1. Megújulás? Visszatérés! Több helyen az általunk is követendőnek tartott kezdeményezések az újítás szükségszerűségéről szólnak (Douglass, Mallon). Ez ne tévesszen meg senkit, az újítás célja (akárcsak a reformáció, azaz „vissza-alakítás” idején) csakis a Krisztushoz való visszatalálás lehet!

2. A Lélek vezet. Bármilyen missziós, evangelizációs kezdeményezés csak akkor ér valamit, ha a Szentlélek inspirálja és vezeti. Viszont ennél nem is kell több („a Szentlélek … megtanít majd titeket mindenre” – Jn 14,26).

3. Elküldelek titeket! „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” – mondja Jézus (Jn 20,21). A missziós paranccsal („Menjetek el”) együtt egyértelmű, hogy nekünk is feladatunk a kimozdulás, a komfortzóna elhagyása; ezek a felszólítások a legtisztább forrásból, azaz közvetlenül Krisztustól származnak.

4. Élő közösségi terek. Jézus mindig ott volt, ahol az „emberek”. Nemcsak a zsinagógákat és a Templomot kereste fel, hanem ott volt a legfontosabb találkozási pontokon: a lakodalomban, a kútnál, a tóparton, a gyógyító fürdőnél, a bűnösök és vámszedők közt, a nagy ünnepeken. Missziót, evangelizációt nem a templomban kell tartani, az Egyház feladata korunk élő közösségi terein jelen lenni, legyenek azok utcák, kocsmák, fesztiválok, falunapok, sportrendezvények, határon túli magyar közösségi események és persze a perifériák.

5. Pásztorszemlélet. Nyilvánvaló és óriási különbség van a népszámlálások során a keresztény felekezetekhez soroltak száma és a hitüket aktívan gyakorlók (legyen most ennek mércéje a rendszeres templomlátogatás, bár ez nyilvánvalóan kevés önmagában) száma közt. Önbecsapás, ha a „kallódó egyháztagokat” simán hívőknek tekintjük statisztikai célokból, nem pedig missziós célpontnak (vö. az elveszett juh példázatával – Lk 15,1–7).

6. Go offline! Az online missziós, evangelizációs törekvéseknek akkor van értelmük, ha az a cél vezérli őket, hogy valóságos, élő személyek közti találkozásokat mozdítsanak elő. Az emberek a valódi figyelemre és beszélgetésekre éhesek, nem pedig további online tartalmakra.

7. Nem a technológia. Nem az számít, hogy mennyire profi a közösségi médiamegjelenés, a videók minősége, a molinók, pólók dizájnja stb. Ez mind teljesen fölösleges beruházás, ha az előző pontoknál rossz az irány.

8. Nem a korszellem. Az első pontban említett megújulás (vagyis visszatérés) nem jelentheti azt, hogy a korszellemnek próbálunk megfelelni (például a genderkérdésben). Az üzenet ugyanaz 2000 éve, nem annak tartalmában, hanem az átadásának módszerében van helye változtatásnak („Jézus Krisztus tegnap, ma s mindörökké ugyanaz” – Zsid 13,8).

9. Ökumenikus hálózatok. Egész városrészekre, városokra kiterjedő, felekezetek közti együttműködéssel megvalósuló missziós hálózatokra van szükség. Az ökumenizmus ugyanakkor nem egy évente megtartott, felülről szervezett protokolláris eseménysorozattól lesz élő, hanem a rendszeres, vállvetve folytatott közös szolgálattól.

10. Aki az Örömhírben hisz, nem rejti el. Ha valaki magát hívőnek mondja, de az evangéliumot (az örömhírt) nem hirdeti másoknak, felvetődik a kérdés, hogy esetleg önző, irigy, vagy valójában nem is hiszi el, ami a hitvallásban szerepel.

Forrás és fotó: Szólj be a papnak! blog

Magyar Kurír