Jubileumi templombúcsút ünnepelt a csengeri görögkatolikus közösség

Ignácz András fogadta a vendégeket Csengerben a jubileumi templombúcsún; András atya tizenkét évig szolgált az ottani görögkatolikus közösségben.

A templom címünnepéhez, az Úrszínváltozáshoz kapcsolódva a búcsúi Szent Liturgiát Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök celebrálta, aki a szertartás elején megáldotta a templom újonnan elkészült ikonosztázát.

Az oltár körül szolgálatot végzett a házigazda és a kerület papsága mellett Szabó Tamás pasztorális helynök, Papp Tibor főhelynök, aki korábban szintén szolgálattevő volt a szatmári településen.

Jézus a Tábor hegyén színében átváltozott, de előtte a hegyre hívta a tanítványait. Krisztus a legkitartóbb, leghűségesebb három tanítványát megszólította, hogy menjenek fel vele fáradságos úton a hegyre – ehhez hasonlít a Csengerben szolgálatot tevők útja is – fogalmazott a főpásztor.

A tanítványok sem tudhatták kezdetben, hogy a nehéz út után boldogság tölti el majd őket, ott akarnak maradni a hegyen. Az egyházközség szervezőlelkésze, Terdik Mihály atya is először csak a nehéz feladatot láthatta több mint húsz évvel ezelőtt: össze kell hozni a közösséget; majd ugyanígy a templom- vagy parókiaépítést végző parókusok: végezték azt a feladatot, melyre az Úr szólította őket. Szimicsku Ferenc atya sem gondolta, hogy az országban egyedülálló módon az egyetlen Makovecz Imre által tervezett görögkatolikus templom fog majdan itt állni.

Papp Tibor és később Ignácz András atya folytatta elődei munkáját. A tanítványok fent a hegyen azt mondták Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lenni, építsünk sátrat…” Ignácz atya nemcsak mondta ezt, hanem parókiát épített – folytatta a püspök az egyházközség történetének, a feladatra meghívott parókusok tevékenységeinek felidézését.

A főpásztor az Úrszínváltozás ünnepének azon mozzanatára hívta fel a figyelmet, hogy Jézus az, aki megszólít: a tanítványok csak javasolnak, hálát adnak, kérnek. De mi, tanítványok elsősorban szolgálunk Neki. Fel kell tennünk a kérdést: vajon mit kér tőlem Jézus, mit tegyek? Ha felismerem, mire hív az Isten, belevághatok bármibe, mert Krisztus segítő támogatása van mögöttem. Megtapasztalhatom a Tábor-hegy szépségét, boldogságát, de ha kell, bátran megyek tovább – hangsúlyozta Szocska A. Ábel.

Az ünnepség részét képezte a gyümölcsök megáldása, a templomról készített kisfilm megtekintése, valamint a köszöntések. A főpásztor megköszönve a kerületben és egyházközségében végzett munkáját, Ignácz András atyát papi mellkereszt viselésére érdemesítette. A kerület papsága nevében pedig Gajdos László csegöldi helyettes lelkész búcsúzott a csengeri közösség mellett a szatmári térségben szolgáló Ignácz András atyától.

Az ünnep kötetlenebb része a Makovecz Imre Általános Iskolában zajlott, ahol a város vezetése és a korábbi szolgálattevő atyák is szóltak az egybegyűltekhez.

*

Ignácz András a Nyíregyházi Egyházmegye honlapjának nyilatkozva elmondta: régóta dédelgetett álom vált valóra azzal, hogy az ikonosztáz – a faragás és az alapképek – elkészültek. Gergely József faragta, az ikonokat Janka Gábor festette. A további, tervben szereplő bővítések a szentély boltozatával együtt a Szent Koronát idézik fel majd.

A tér megkívánta, hogy a diakónusi ajtók közvetlen szomszédságában álló alapképek még egy-egy ikonnal bővüljenek. Így a templomot őrző külső angyalszárnyak mellett a templombelső Szent Mihály és Szent Gábor arkangyal védelmébe is került.

Arra a kérdésre, hogy mit visz magával az itt töltött évekből, azt válaszolta: megtiszteltetésként élte meg, hogy a pócsi Szűzanya körútja során az első állomás Csenger lehetett, s ennek az alkalomnak a fordulóján néhány évvel később a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumát, a missziós keresztet is fogadhatták.

„Azokat a csodákat viszem magammal, amikor az egyházközségben több ember keze és munkája nyomán valamit közösen létrehoztunk: az egy év alatt elvégzett parókiaépítést, a közösségi ház felújítását, a templom külső-belső szépítését, a máriás út ikonjainak készítését, a parkosítás kialakítását, a százfős szociális szolgálat elindítását. Ha a pásztor tudja, mit kell tenni, a nyáj követi őt: ezt éltem meg itt. Bármire képesek voltunk együtt, s a Gondviselés látványosan gondoskodott a közösségről. Persze nem mindegy, milyenek az alapok, a gyökerek: ezért vagyok hálás elődeimnek, s egyúttal remélem, azok a családok, melyek húzóerőként voltak eddig jelen, az engem követő szolgálattevők mellett is ott lesznek majd.”

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír

Szocska A. Ábel