Kaszap István születésének évfordulóján fiatalokkal telt meg a templom Székesfehérváron

A Székesfehérvári Egyházmegye kiemelkedő ünnepén a Prohászka Imaszövetség tagjai, a cserkészek, a hittanosok, a ministránsok és a katolikus iskolák tanulói is részt vettek.

Tóth Tamás plébános köszöntőjében arra hívta fel figyelmet, hogy Kaszap István a kihívásokkal teli pillanataiban is meg tudott maradni Istenben. Ezt kell eltanulnunk tőle, hogy Istent mindig a jelenben keressük.

„Kaszap István életének máig ható tanulsága: hogyan éljük meg keresztjeink hordozását, Krisztus követését” – hangsúlyozta Spányi Antal püspök, aki paptestvérei mellett örömmel köszöntötte Koronkai Zoltán viceposztulátort, a Kaszap István boldoggáavatási ügyéért felelős jezsuita szerzetest.

„Kaszap István a tiétek! – kezdte a fiatalokhoz fordulva beszédét a szerzetes. – Tihozzátok áll a legközelebb, hiszen cserkész volt, egy közületek. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, amikor Ferenc pápa az egész világot, de különösen Ukrajnát és Oroszországot a Szent Szűz szívére bízza, mi egy szent életű fiatalember, Kaszap István születésnapjára is emlékezünk.”

A viceposztulátor személyes élményeit is megosztotta Kaszap Istvánról, akit, amikor belépett a jezsuita rendbe, lélekben novíciustársává fogadott. Komolyan foglalkozott Kaszap István életrajzával, és kiderült, hogy több szerzetestársa is Kaszap István segítségével éli meg hivatását.

Koronkai Zoltán atya Ferenc pápa Christus vivit, vagyis Krisztus él kezdetű pápai dokumentumáról szólva kiemelte: ebben a buzdításban a Szentatya fiatal szentekről szól, akik

a fiatal Krisztus drága tükröződései. Felragyognak és buzdítanak minket, „kivesznek aluszékonyságunkból”.

Kaszap István is fel akar ébreszteni bennünket. Példája megmutatja, hogy mire képesek a fiatalok, ha a szívüket kitárják a Krisztussal való találkozásra – hangsúlyozta szentbeszédében a jezsuita szerzetes.

Kaszap István életében egy olyan Krisztus-arc tükröződik vissza, amely közel van hozzánk. Egy normális fiatalember volt, ezért a hétköznapi életszentség modellje lett. Ugyanolyan ember volt, mint ti vagytok, fiatalok, ezért belőletek is lehet szent. Ennek nagyszerű példája Kaszap István, akit halála előtt kevesen ismertek, de miután meghalt, nagyon sokan imádkoztak hozzá. Népszerűségének egyik oka volt, hogy Endrődy László jezsuita megjelentetett róla egy életrajzi könyvet, amelyet sokan olvastak. A másik ok példaértékű élete – hangsúlyozta a szónok. Elmondta, még találkozott olyanokkal, akik ismerték őt. Azt mondták róla, hogy nem a felhőkben járt. Életéről nagyon hétköznapi dolgokat tudunk, ami bárkivel megtörténhetne.

A szentmise szónoka megemlékezett a 2015-ben meghirdetett, „Van célom” mottójú Kaszap István-emlékévről is. Amikor Kaszap Istvánnak nem volt elég jó bizonyítványa ahhoz, hogy pap, majd szerzetes legyen, akkor egy jezsuita tanára biztatására célja érdekében komoly erőfeszítéseket tett, és sikeres tanulóvá vált. Sokat segítettek neki a lánglelkű püspök, Prohászka Ottokár írásai, mint fiatal, a jezsuita rendbe készülő novíciusnak – mondta Koronkai Zoltán. – A Christus vivit írásában Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a jó döntés. Az ifjúkor teendőinek egyike, hogy nagy döntéseket kell hozni az életút szempontjából, mert ekkor kell pályát választani, házastársat, hivatást keresni. Kaszap István is átélte ezt a számvetést, és életét felajánlotta másokért. Épp ezért már életében elkezdte a közbenjárók nagy hivatását. Amíg élek, küzdök, ezt mondta. És valóban: mindhalálig küzdelmekkel élő ember volt. Szembesülnie kellett azzal, hogy betegsége miatt nem tud visszamenni a noviciátusba, és elérkezett a halál közelsége. Ez mélyen hatott rá. Ezt írja:

Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét!”

Ez lett az ő életcélja, életprogramjának foglalata.

Ha a mi életprogramunk is ez az Isten iránti elköteleződés, akkor történhet bármi: ahogyan Kaszap István élete, úgy a mi életünk is biztos sziklára, az Úr Jézusra épülhet – szögezte le a szónok. Majd ismét Ferenc pápát idézve elmondta: az ifjúkor a nagylelkű odaadás, az őszinte ajándékozás, az áldozathozatal ideje, de amely termékeny lesz.

Fiatalnak lenni nemcsak a mulandó élvezetek és felszínes sikerek keresését jelenti annak érdekében, hogy a fiatalság elérje a célját: „Kaszap István élete is a termékeny odaadottságról szólt. Ezt mutatja a sírja körüli több mint ezer hálaadó emléktábla. Mutatja, hogy az élet tovább él, termékeny, meghozza gyümölcsét. Megcsillan benne Krisztus élete, aki fiatalon halt meg és feltámadt.

Minden ilyen odaadott életben Krisztus van jelen, és feltámadásának ereje érvényesül.”

Kaszap Istvánra úgy tekintünk, mint akinek beteljesült az útja, a hivatása; noha nem úgy, ahogyan ő elképzelte. Lényegét tekintve beteljesült jezsuita hivatása is, amely nem más, mint a lelkeket segíteni az üdvösség elérésében. Így talán többet segített, mint ha apostoli életpályát tudott volna befutni.

„Kaszap István példakép és közbenjáró, közel van hozzánk, és inspirál bennünket, ha hozzá fordulunk – fejezte be szentbeszédét Koronkai Zoltán SJ. – Segítsen minket ő, aki a hétköznapokban tudott hősiesen szeretni; segítsen bennünket a saját élethivatásunk útján, hogy tudjunk célt találni, és mindenekelőtt tudjuk követni az önátadásban, hogy mi is testvéreink számára Krisztust közvetítsük – például a mostani nemzetközi helyzetben – a békéért.”

A szentbeszédet követően Spányi Antal püspök Ferenc pápához csatlakozva Oroszországot és Ukrajnát a Szűzanya oltalmába ajánlotta, és imádkozott a világért.

A szentmise végén a főpásztor vezetésével az ünneplő közösség, számos zarándok, fiatal, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjai Kaszap István sírjához vonultak.

A jelenlévők együtt imádkoztak Kaszap István mielőbbi boldoggá avatásáért, és közbenjárását kérték hazánkért.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell

Magyar Kurír