Keresztközelségben Kapuváron – Megérkezett a missziós kereszt a Győri Egyházmegyébe

Hazai – 2019. április 29., hétfő | 15:33

Az Isteni Irgalmasság ünnepének hétvégéjén a rábaközi kisvárosban, Kapuváron kezdte meg győri egyházmegyei zarándokútját a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós szimbóluma. A Szent Anna-templomban szentmiséken és imaórákon vették körül a keresztet a hívek.

Április utolsó péntek estéjén köszöntjük a missziós keresztet a kapuvári Szent Anna-templomban. Húsvét nyolcadában vagyunk, ezek az év legallelujásabb, legujjongóbb napjai, a sír üres, az oltáron a feltámadt Jézus szobra, mi most mégis újra és újra a kereszt magasába tekintünk a következő három napban.

A missziós kereszt zarándokútja felkészülés: a budapesti világkongresszusra készít, az Eucharisztiára, hívő életünk forrására és teljességére mutat. A szombat a zarándoklatok és az imaórák napja Kapuváron. A szomszédos falvak hívei lelkipásztoraikkal együtt ünnepelnek miséket. Szaradits József osli plébános arról beszél, hogy a kereszt cél, út és irány egyszerre, valamint arról, hogy „kereszt és Eucharisztia összeölelkezik: a titok Jézus egész odaadott életében van”.

A keresztábrázolások kettősségéről is hallunk. Az ősi ábrázolási mód fenséges, ragyogó kereszteket láttatott. Jézus győzelmes királyként jelenik meg a kereszten: uralkodik. „Ha majd felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Később a szenvedő, a megtört Krisztust mutatták meg a művészek: a keresztre mint a világ szenvedésének és a halál félelmetes valóságának szimbólumára, az igazságtalanság és a bűn következményére irányítva a figyelmet, megrázó erővel. Mindegyik forma a kereszt titkának igazságát tárja elénk. Mindegyik a miénk: miénk a szenvedő és miénk az uralkodó Jézus. És egyik Krisztus-arcra sem tekinthetünk úgy, hogy elfeledkezünk a másikról. A kereszt reményforrás, a hitünk támasza.

A délutáni imádságok sorában a helyi katolikus iskola órája szent életek jegyében telik. Zenével, imával, felolvasással emlékeznek és fejezik ki tiszteletüket a gyerekek és tanáraik azok előtt a szentek előtt, akiknek ereklyéje a missziós keresztbe van rejtve. Halljuk egyházmegyénk vértanú püspökének, Apor Vilmosnak „keresztes” jelmondatát: „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.” Kivetítve látjuk a szavakat, amelyeket Szent Hedvig királynőnek mondott az Úr a krakkói Wawel fekete feszületéről: „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy.” Szent Kinga élete kapcsán egy elmélkedés részletét olvassuk: „Az Úr nem problémákat ad, megoldhatatlan problémákat, hanem keresztet ad… Nem mindenáron megoldani – viselni! Hordozni, mindvégig.” Boldog Sándor István saját példájával tanít: „Ha valami nehézség vagy szomorúság akar rajtam erőt venni, futok a Szűz oltalma alatt az Úr Jézus szent sebeibe, és erőt merítek szenvedéseiből az én kis keresztem elviselésére.”

„A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa” – kedves népénekünk e sora visszhangzik, míg magyar népünk elmúlt ezer évének számtalan szentjére gondolunk a missziós keresztre tekintve, mely ezen a hétvégén a mi templomunk szentélyében magasodik. Az egyik mise után barátokkal időzünk a kereszt előtt. Jó itt lenni, jó helyen vagyunk, együtt vagyunk. A levelek és indák sűrűjében az ereklyetartók mint megannyi apró szem: szenvedéssel teli, akár vértanúsággal végződő, Krisztust követő életek néznek ránk a keresztről, a szenvedés helyéről, ugyanakkor a dicsőség magasából. A miénk a szenvedő és a miénk a diadalmas Krisztus is. A kereszt jele segít szentté válni.

A missziós kereszt jelenlétében töltött három napunk ünnepi szentmisével zárul vasárnap este. A főcelebráns Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, koncelebrál Radó Tamás, a Szent Anna-templom plébánosa és a kapuvári esperesi kerület papsága. „Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében…” – szólal meg a feketevasárnap introitusa fehérvasárnap estéjén. Majd a húsvéti öröm énekei következnek. Miénk a kereszt oltárán szenvedő és miénk a kereszt trónján uralkodó Krisztus.

A püspök szép, lelkesítő szavakkal szól. Az irgalom ünnepén ujjongásra biztat – hiszen mindig van megbocsátás, mindig, bármilyen mélységből. Az evangélium kapcsán pedig arról beszél, hogy lám, Tamás apostol nem volt ott a tanítványokkal húsvétvasárnap este, mikor először megjelent nekik a feltámadt Úr, és máris elvesztette a hitét. Milyen nagy veszély ez, mennyien vannak ma is így: kiszakadva az Egyház éltető közösségéből elvesztik a hitet. Az isteni irgalom legnagyobb ajándéka, hogy Jézus velünk maradt az Eucharisztiában. Fel kell ismernünk Őt, hiszen itt van velünk! Mondjuk Tamással: „Én Uram, én Istenem!” Az eucharisztikus kongresszusra készülve a legfontosabb feladatunk a misszió: meghívni, visszahívni az Egyház közösségébe azokat, akik eltávolodtak. Merjünk szólni, merjük megmutatni a hitünket. Igazítsuk életünket újra és újra Krisztushoz, tiszta lélekkel, és vegyük halálosan komolyan, amit „a mi áldott Üdvözítőnk” mondott: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.”

A szentmise végén Snell György köszönetet mond az imádkozó-éneklő közösségnek, mely egészen megtöltötte ezen az estén a kapuvári nagytemplomot – az oltár és a kereszt körül.

Utolsóként maradunk, egészen addig, míg bezárja kapuit a templom. Reggel továbbindul a missziós kereszt: az egyházmegye központjába, a győri székesegyházba, majd sok más templomba, hogy mindenütt reményt hirdessen azoknak, akik köréje gyűlnek. O crux ave spes unica! „Üdvözlégy, ó Kereszt, egyetlen remény, adj türelmet és bátorságot, és hozd el a világnak a békét!” (II. János Pál pápa)

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria