A rudabányácskai templomot 1774-ben szentelte fel valószínűleg Bacsinszky András püspök. Bányácska akkor a Munkácsi Egyházmegyéhez tartozott. A Miskolci Apostoli Adminisztratúra megalapítása előtti időben egyetlen településként maradt Magyarországon Kárpátaljáról, ezért a volt eperjesi egyházmegyés parókiákkal együtt ez az egyházközség is az új adminisztratúra része lett.
A rudabányácskai templom védőszentje Szent Mihály főangyal, az egykori parókus kérésére született engedéllyel azonban a Keresztelő Szent János és a főapostolok ünnepnapjaihoz közel eső időpontban, június végén tartják a templombúcsút.
A templom felszentelésének kétszázötvenedik évfordulóján, június 30-án, vasárnap Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is meglátogatta a közösséget.
A főpásztori Szent Liturgián Szikora Benedek jelenlegi parókus, valamint több, korábban Rudabányácskán szolgálatot teljesítő atya is koncelebrált.
„Hálát adunk Istennek ezért az alkalomért, ezért a napért” – mondta ünnepi prédikációja kezdetén Orosz Atanáz püspök.
A főpásztor méltatta a templomépítő ősöket, és rámutatott: „Mégsem szégyenkezünk azért, hogy kevesebben lettünk, hanem inkább keressük Isten útba igazítását, hogyan tudunk helytállni akkor is, ha kevesebben ugyanazzal a lelki kihívással nézünk szembe”.
Június 30. a keleti egyházban a tizenkét apostol ünnepe is. A pünkösd csodája és az apostolok utódainak buzgósága folytán százhúsz főből egyre többen lettek Jézus tanítványai, szerte a világon – emelte ki a főpásztor.
A biztatás egyértelmű – mondta Orosz Atanáz. – Jézus Krisztus tanítványai, ha kevesebben vannak, ugyanazzal a súllyal tudják hirdetni és megélni az evangéliumot. Csak tartsanak ki az evangéliumi üzenet lényegénél, a szeretetnél.
A miskolci megyéspüspök Szent Pál szavainak tükrében arról is szólt, milyennek kell lennie a hívő ember szeretetének. „Szeressetek tettetés nélkül! Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők! (…) gyakoroljátok a vendégszeretetet!”
Pál apostol a hétköznapi keresztény élet összetevőit elemezte – mondta Orosz Atanáz. – Ezek azok a közösségi szabályok, amelyekkel Szent Pál ma is biztatást, útbaigazítást ad számunkra a közösség újraszervezéséhez.
Pál apostol azzal kezdte üzenetét, hogy mindenki különböző ajándékokat kapott a Szentlélektől: „a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek”. Karizmái, kegyelmi ajándékai szerint, a hit arányában kell hogy gyakorolja a szolgálatát mindenki. Aki prófétai tehetséget kapott, prófétáljon, de aki tanítóit kapott, az tanítson; aki buzdítani tud, buzdítson.
„Itt, Rudabányácskán is kinek-kinek megadta a Szentlélek azt a lehetőséget és tehetséget, amellyel építeni tudja az egyházközséget – hangsúlyozta a főpásztor. – Ha csak ennek a néhány apostoli mondatnak is eleget teszünk (...), már előbbre vagyunk.”
*
Az ünnep előestéjén, június 29-én, szombaton Gergely Tamás atya bemutatta a bányácskai parókia és a templom építésének történetét.
Tamás atya – a falu szülötte lévén – számos olyan érdekességet is megosztott a hallgatósággal, amelyet az itt élő nemzedékek szóban hagyományoznak egymásra.
Rudabányácska hazánk északkeleti szegletében, Sátoraljaújhely mellett fekvő település. A falu története a 13. századig nyúlik vissza; aranyat és ezüstöt bányásztak itt akkoriban. A görögkatolikus parókia alapítása már 1701 előttre tehető. Írásos dokumentum bizonyítja, hogy a bányácskai lakosok II. Rákóczi Ferenctől kértek és kaptak területet és engedélyt templomépítésre.
Ez a templom még fából épült, kőtemplom építésébe több mint ötven évvel később kezdtek – egy 19. század eleji forrás szerint azért a domb tetején, nehogy leégjen, mivel a faluban több tűzvész is pusztított. A körítőfallal övezett, keleti tájolású, egyhajós, késő barokk templom építését 1774-ben fejezték be. Mintegy száz évvel később építették a kőtornyot, majd 1934-ben, mivel a templom a hívek számára kicsinek bizonyult, egy félköríves apszissal, a mai szentéllyel bővítették.
A templom ikonosztázionja a 19. századból való, a baldachinos főoltárral együtt. A rudabányácskai templom tornyában három harang található, melyek mindegyike 230 évesnél idősebb.
A templom kertjében álló hársfák egyike a népi emlék szerint szintén kétszázötven éves, és a másik is több mint száz éves.
Az idei templombúcsú nem csak a templom történetében volt múltidéző. Hajdanában a környező falvakból is átjártak a szomszéd falu ünnepére – idén Rudabányácskán sem volt ez másként.
A településen ma is sokan vallják magukat szlovák nemzetiségűnek; beszélik a nyelvet, őrzik a hagyományt. Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke és Paulik Antal parlamenti szlovák nemzetiségi szószóló is megtisztelte jelenlétével az idei jubileumi templomi búcsút – ismertette beszámolójában Varga-Juhász Bernadett.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria