Kolozsvár, hogyan térsz vissza majd templomodba? – Rendhagyó Szent Mihály-búcsú a kincses városban

Külhoni – 2020. október 5., hétfő | 9:00

A folyamatosan zajló restaurálási munkák miatt idén a piarista templomban ülték a kolozsvári Szent Mihály-templom és egyházközség búcsúját az arkangyal főünnepén, szeptember 29-én este.

A Szentháromság tiszteletére szentelt egykori jezsuita templomban a főcelebráns, László Attila főesperes-plébános vezetésével a szentmise kezdetén Szent Mihály arkangyal oltalmát kérték és az egykori plébános, Isten szolgája Márton Áron püspök halálának 40. évfordulóján életszentsége hivatalos elismeréséért is imádkoztak a hívek.

Szőcs Csaba szászfenesi plébános, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója szentbeszédében emlékeztetett, hogy egy éve ilyenkor a Szent Mihály-templomban ünnepelték a búcsút, majd a munkálatok miatt átmenetileg bezárták azt. Feltette a kérdést: „Vajon mit hozott ez az év? Mire használtuk ezt az időt, amíg a cserepeket, köveket cserélték, tisztították, restaurálták odaát szorgos kezek? Ezt az időt, amely egyfajta »kivonulás«, »exodus« ennek a közösségnek? Nem azért történik ez a kivonulás, hogy a bezárt templomból elindulva valamilyen új otthont találjon magának a közösség, hanem inkább azért, hogy vállalva a kivonulás kockázatát a hitben és az egymás mellett megtett úton ugyanabba a templomba érkezzen vissza, ahonnét elindult, s miközben a templom megszépül, a közösség maga is újuljon meg, találjon magára a Jóisten előtt!”

A szónok feltette a kérdést: „Miközben sokan hangosan és harsányan, vagy akár titokban mesterkedve a templomot »féltik«, arra gondolnak-e, hogy itt, Kolozsvár főterén nem egy impozáns múzeumra, a régi hit emlékeit őrző és művészien megjelenítő kőépületre van csupán szükség?

Nem egy újabb múzeumra van itt szükség, múzeumok léteznek pár lépésre a templomtól is, hanem inkább a hit mai szigetére, a közösségi élet mai lelki otthonára, ahol a művészet is, a szó és az ének Szent Mihály nevének hitvallását visszhangozza: ki olyan mint az Isten?”

„Kolozsvár katolikus közössége, aki az exodusodat járod: közösség vagy? Közösséggé akarsz érlelődni ezen az úton? Hogy térsz vissza majd a szép régi-új templomodba? Megerősödsz? Rátalálsz éltető módon Istenre? Te, régóta kincsesnek nevezett város hívő közössége, miben, kiben bizakodsz?”

A szónok a beszéd végén imában kérte: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben! Az önmagunkkal, az önzésünkkel vívott közdelemben! A személyes hitünkért megharcolandó küzdelemben! A közösségi életünkért folyamatosan megvívandó küzdelemben! A népünkért vívott küzdelemben, hogy ne csupán megmaradni, hanem élni akarjunk! Segíts, hogy ne csak magunk mellé állítani akarjunk téged, hanem mi álljunk be mögéd, aki a jó harcot harcolod ma is, s név-hitvallásodat a szívünkbe vésve haladjunk előre!”

Az egyházzenei szolgálatot a Szent Cecília kórus és zenekar végezte. Az ünnepi alkalmon felcsendült Bánáti Buchner Antal Szent Erzsébet-miséje és Horváth Márton Levente Szent Mihály-himnusza is, vezényelt Potyó István.

A liturgiára való lelki ráhangolódást a szociális testvérek által vezetett ima segítette, a búcsúünnepet azonban megelőzte egy irodalmi kilenced is a plébánia közösségi oldalán, ahol verssorok és a megújuló szent hajlék egy-egy fotója segített az ünnepre való készületben.

Az ünnep nyolcadában Szőcs Csaba homíliájának fő gondolatait szemlézik napesti visszatekintéshez a közösségi oldalon.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Cziple Hanna-Gerda

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria