Könyv jelent meg az ócsai egyházközség történetéről

A helytörténész 2009-ben kezdte el a családfáját kutatni, a Pest megyei városban is sokat keresgélt, mivel az édesapja anyai ága ócsai már az 1700-as évek közepétől. A kutatás mellett – ahol csak lehetett – gyűjtötte a helytörténeti anyagokat is, köztük a képeslapokat. Ez utóbbiakból 2018-ban rendeztek egy kiállítást a tájházban, amely után Végh László Flóriánt megkereste a helyi egyháztanács egyházi és világi elnöke, hogy szeretnék, ha az egyházközség történetét könyvben kiadnák. A munka 2019-ben kezdődött el, levéltári és könyvtári kutatásokkal, fotók gyűjtésével, a meglévő adatok feldolgozásával. A megjelenést 2020-ra tervezték, de a világjárvány közbeszólt.

Ócsa 1916-ig előbb Dunaharaszti, majd a szomszédos Alsónémedi filiája volt, így a plébániának önálló könyvtára, levéltára nem volt az évszázadok során. „Az anyaegyházközségekben alig-alig volt információ, bármiféle bejegyzés az ócsai gyülekezettel kapcsolatban, azt is mondhatnám, hogy mostohaleány(egyház) volt.”

A 150 éves török uralom a Duna–Tisza közét nagyrészt elpusztította, így a 18. század előtti időket illetően szinte csak másodlagos forrásokból dolgozhatott a kutató. Végh László Flórián végigjegyzetelte a historia domusokat és az anyakönyveket, hogy az ócsai bejegyzéseket rendszerezni tudja. Megfordult a Magyar Nemzeti Levéltár országos és megyei intézményeiben éppúgy, mint a Váci Püspöki és Káptalani Levéltárban. Személyes visszaemlékezéseikkel is többen kiegészítették a kéziratot.

A korábbi helytörténeti művekkel sok problémája akadt a szerzőnek, mert hiányzott belőlük a forrás megnevezése. Az így kapott, sokszor hamis vagy félreértett információkat ki kellett gyomlálni. Ilyen volt például, hogy a mai katolikus imahely elődje, a Szentháromság-kápolna nem 1754-ban épült, hanem akkor már állt: sőt, egy tudósítás szerint igen rossz állapotban volt. Sokan most, a könyvben láthatják először a híres Mayerhoffer-dinasztia egy tagja által készített – de meg nem valósult – tervet az ócsai templom főhomlokzatáról. A korabeli ökumenizmus szép példája, hogy az ócsai reformátusok is 10 forintnyi követ adtak a katolikus templom felépítésére.

„A templom kapcsán a személyes kedvenc tárgyam a legrégebbi, 1848-ban öntött harang, amit dédapám dédapja, Pekker György finanszírozott, a neve a mai napig olvasható a harangon.”

A könyvben külön fejezet foglalkozik az ócsai útmenti keresztekkel éppúgy, mint a felsőbabádi Farkas-féle kápolnával és sírkerttel. A plébánosok közül csak az önálló egyházközséget vezetőkről írt életrajzot a szerző, de az itt szolgáló káplánok között is lehet találni érdekes embereket. Például Szelepcsényi Andrást, aki az I. világháborúból 14 kitüntetéssel szerelt le, vagy Zsák Pétert, aki későbbi, kispesti állomáshelyén annyit tett a közösségért, hogy Puskás Ferenc labdarúgóval együtt avatták a kerület díszpolgárává. Külön fejezetet kaptak azok az Ócsához köthető katolikusok, akikre büszkék lehetnek a helyiek: többek közt Berents Keresztély piarista iskolaigazgató vagy a Kégl-fivérek, akik főhadnagyként harcoltak az 1848/49-es szabadságharcban.

Az egyházközség életében a legsikeresebb időszak egyértelműen az önállósodás utáni közel harminc év volt. 1916-tól, Szűcs Gyula plébános vezetése alatt megújult a templom, felépült a kétszintes elemi iskola, énekkar és katolikus kör alakult,  felpezsdült a hitélet. Szűcs atya nyilvántartása szerint volt olyan bérmálás, amikor 349-en járultak a püspök elé.

Az egyházközség jelene is sok örömre ad okot: a templom most újul meg a kormányzati templomfelújítási program keretében, a volt elemi iskolából 2008-ban lett plébánia és közösségi tér, s egyre több ministránst és hívőt látni a szentmiséken.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír