Korzenszky Richárd OSB emeritus tihanyi perjel kapta idén a Szent István-emlékérmet és díjat

Megszentelt élet – 2019. augusztus 14., szerda | 14:25

Tizenhatodik alkalommal adták át a Szent István-emlékérmet és díjat Székesfehérváron, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A 2004-ben alapított elismerést minden évben olyan személynek ítélik oda, akinek munkásságához, emberi hozzáállásához mindenkor Szent István király öröksége szolgált iránymutatásul. Az idei díjazott Korzenszky Richárd OSB emeritus tihanyi perjel.

A Szent István teremben tartott díjátadó ünnepségen Spányi Antal püspök köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: a keresztény embernek örök értékeket kell képviselnie, hordoznia és megvalósítania. Az életet az ember többféleképpen élheti. Látjuk, hányan vannak, akik hagyják, hogy az élet valahogy elmúljon fölöttük; mintegy napról napra élnek. Nem azért, mert bárki erre kényszeríti őket, hanem mert nincs igazi tartalma életüknek, nem találnak igazi kapaszkodókat, értékeket; de legfőképpen talán azért, mert nem merik, nem tudják az életüket odaadni. Az Úr Jézus szavai szerint: aki életét meg akarja tartani, az elveszíti azt, aki oda meri adni, aki el meri azt veszíteni, megtalálja. Fontos kérdés, hogy mit akar kezdeni az életével az ember, s ha elfogadja, hogy az életnek célja van, útja valahova elvezet, akkor azt is megérti, hogy értékek között kell döntenie – mondta a megyéspüspök.

Szent István király ezer évvel ezelőtt pontosan felmérte, hogy a magyarság számára ott és akkor élet és halál kérdése, hogy milyen értéket választ, és amit választ, azzal mit kezd, hogyan él vele. Tudta, hogy ilyen fontos kérdésben nem elég kiállni és beszélni, hanem a helyes utat kell járni, példát mutatva elöl kell járni. Ezért fontos számunkra, hogy megkeressük azokat az embereket, sorsokat, életeket, akiknél azt látjuk, hogy a Szent István-i értékrend, mely időtálló és maradandó, ma is hat, és jelen van a társadalomban – hangsúlyozta Spányi Antal. „Keressük azokat, akik az országra tudnak hatni, keressük azokat, akiknek példája, szava elér minden magyarhoz; akik ismertségre tettek szert, mert jelentős a szerepvállalásuk, küldetésük, de keressük azokat is, akik egy helyi közösségben teszik ugyanezt.”

A főpásztori köszöntő után Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója, a Szent István-emlékérem és díj kuratóriumának tagja ünnepélyesen bejelentette, hogy az idei díjazott Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság emeritus perjele.

A díjazottat Gyóni András, a Ciszterci Szent István Gimnázium nyugalmazott igazgatója – Richárd atya egykori tanítványa – méltatta. Laudációját személyes visszaemlékezéssel kezdte: „Kereken ötven esztendeje ismerem Korzenszky Richárd atyát. 1969-től négy évig »jártunk egy iskolába«, ahogy ő szokta mondani. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban lett osztályfőnököm, magyar- és orosztanárom, prefektusom. Ő tanított meg tanulni minket ez idő alatt; mi kamaszságunkkal állandó, nem könnyű pedagógiai helyzetekben, készenlétben tartottuk éjjel és nappal – de igen jól állta a sarat. Megtanított arra is, hogy keressük és találjuk meg helyünket a világban. Jó helyen. Vásott kölykökből emberré nevelt minket. Megérdemelten lett pannonhalmi igazgató és a rendszerváltás idején az egyházi iskolák újraszervezésének miniszteri biztosa, ezzel a mai egyházi iskolák ökumenikus lelki-szellemi atyja.”

Az igazgató kiemelte, hogy a bencés szerzetes 1994-től a Tihanyi Bencés Apátság perjeleként a helyet lelki, kulturális, közéleti központtá szervezte. „Az apátság Richárd atya áldásos alkotó munkájával újra a magyarság egyik szent helye lett, ahol a keleti és nyugati kereszténység találkozik, ahol együtt imádkoznak és elmélkednek gyakran a magyar keresztény egyházak. Ahol az egész világ színessége megfordul, sőt kavarog a turizmus révén, mégis ebben a nyüzsgésben igazi bencés monostori közösség él és virágzik a közös asztal körül, közös imádsággal. Békessége van ennek a háznak; a nyüzsgésben csendje, nyugalma, pozitív erőt adó sugárzása.”

Mi táplálja mindehhez Richárd atya testi, szellemi erejét? – tette fel a kérdést Gyóni András; majd Richárd atya 2007. augusztus 19-én Tihanyban Szent István-ünnepünk előestéjén elhangzott homíliájából idézett: „Mi, keresztény emberek, kell, hogy azzal a tűzzel, amit Jézus hozott el számunkra, jelen tudjunk lenni az emberek között, és valóban az igazságot tudjuk képviselni. Képviselni tudjunk értékeket, és mindenütt és mindig, minden körülmények között életpártiak legyünk, közösségpártiak legyünk. (…) A kereszténység határozott képviselete az igazságnak, ami sokaknak nem tetszik. Határozottan kell jelen lennünk. A mai világnak van szüksége igazmondó emberekre. Ránk. Mindenkire. Keresztényekre. Olyan emberekre, akik hűségesen tudják vállalni azt, akik. Akik kereszténységünket nem úgy általában élik meg, hanem itt, Magyarországon magyarként. Hálát kell adnunk azért, hogy volt államalapító és egyházszervező szent királyunk, aki ezt az országot sziklaalapra építette. Csak kérdés: akarunk-e valóban felépülni erre a sziklaalapra.”

„Keresd a békét, és járj utána!” – hangzik el Korzenszky Richárd atyától a díjátadó ünnepségen is bemutatott kisfilmben, amelyben megismerhettük hitvallását a minden fáradságot és időt megérő pedagógiai munkáról, a szerzetesi engedelmességről, az Istentől kapott békéről és kegyelemről.

Az ünnepség végén megszólalt a díjazott is. „Sose relativizáljuk azt, ami abszolút, és sose abszolutizáljuk azt, ami relatív. Tartsuk fontosnak, ami fontos, és tartsuk lényegtelennek azt, ami lényegtelen” – hangsúlyozta Richárd atya. Hozzátette: „Tudni kell elengedni. Kell hogy legyenek igazodási pontok, de amikor az ember elengedi például a felelősséget, akkor megszűnik az az állapot, hogy hivatalból jó példát kell adni. Ha nincs hivatalban az ember, akkor marad, hogy emberségből kell példát adni. Az ember nem idegen ezen a földön, és ez a gondolat hozzásegíti ahhoz, hogy könnyebben elengedjen sok mindent. Mert az Isten van valamiképpen minden gondolatnak az alján. Hálás vagyok mindazoknak, akiknek a vállára állhattam, és hálás vagyok mindazoknak a rendtársaknak és munkatársaknak, akikkel kéz a kézben együtt küzdhettünk és tanúi lehettünk a csodáknak. Mert igenis vannak csodák.”

A Szent István-emlékérem és díj korábbi kitüntetettjei:

2004: Sobor Antal író; 2005: Fitz Jenő régész; 2006: Dosztál Béla ’56-os forradalmár; 2007: Martyn Gizella orvos, valamint Sulyok János Ignác ciszterci szerzetes; 2008: Tóth Mihály professzor; 2009: Ciszterci Szent István Gimnázium, Székesfehérvár; 2010: Szabó Lajosné tanítónő; 2011: Kiss János nagyprépost, helynök; 2012: Balsay István, Székesfehérvár volt polgármestere; 2013: Béres József, a Béres Zrt. elnöke; 2014: Rónai László idegsebész orvos; 2015: Kiss Melitta, a Magyar Örökség és Európa Egyesület titkára; 2016: Deresné Tanárki Mária, a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatója; 2017: Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének korábbi elnöke; 2018: Ribi Péter, a Fehérvár Travel Kft. ügyvezetője.

Az ünnepi eseményen részt vett Gógl Árpád, a Szent István-emlékérem és díj egyik alapítója; Mihályi Jeromos OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele; Radetzky Jenő és Vízi László Tamás kuratóriumi tagok; Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere; Róth Péter és Mészáros Attila alpolgármesterek, valamint Fejér megye és Székesfehérvár önkormányzatának számos képviselője.

A díjátadón közreműködtek az I. András Király Lovagrend tagjai és a Hungarikum együttes.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria