Koszorúzással emlékeztek meg a minoriták szétszóratásáról Miskolcon

Péchy Alán tartományfőnök, Maksó Gellért teológusnövendék, Mézinger Ferenc és Polonkai Arnold novíciusok, Grohmann János orgonista, Nagy Sándor sekrestyés, Krizsán Sándor és Szabó József diák lett a kitelepítés, a szétszóratás áldozata.

Idén június 18-án került sor a koszorúzásra, mely alkalomból Kladiva Imre apát, jászapáti plébános mondott beszédet, majd ugyanő mutatott be a megemlékezés után szentmisét a minorita templomban. A rendház falán elhelyezett emléktábla előtt Artur Prenkiewicz házfőnök köszöntötte a vendégeket és a híveket, majd Kladiva Imre idézte fel a 69 éve történt eseményeket.

A saját életéről, sorsáról is beszélt, hiszen tízéves korában, 1952. június 27-én szüleivel, nagymamájával, testvérével együtt őket is elhurcolták szülőfalujából, Besenyőtelekről az ávósok. A Hortobágyra kerültek, először a helyi kultúrházban, a földre terített szalmán aludtak, majd a hírhedt Borsós tanyára kerültek, ahol egy szobában, háromemeletes ágyon szállásolták el őket. Ez a Borsós tanya a miskolciak számára ismeretes hely, hiszen azokban az években Miskolcról több mint hatszáz embert telepítettek ki oda. Később tudta meg, hogy két pap is oda került száműzetésbe, az egyik Eperjesi Dénes atya, aki évtizedekkel később első plébánosa lett az akkor frissen szentelt papnak.

1953 tavaszán meghalt Sztálin, s utána határozott úgy a kormány, hogy megszüntetik ezeket a táborokat, így a Kladiva család 1953. szeptember 27-én visszatérhetett Besenyőtelekre, de nem a saját házukba, és édesapjukat még a tsz-be sem vették fel.

A megemlékezés után a KÉSZ helyi csoportja, a minorita plébánia képviselő-testülete és a Ferences Világiak Rendjének tagjai helyezték el koszorúikat az emléktáblánál. A megemlékezésen közreműködött a templom Szent Ferenc kórusa.

Forrás: Gróf Lajos

Fotó: Fojtán László

Magyar Kurír