Látni a láthatatlant

Pár napja a folyóparton üldögéltem, amikor figyelmes lettem egy hangyára. Morzsát cipelt a kavicsos, füves, göröngyös talajon. Hangyamértékkel mérve valóságos labirintus volt a terep, s a kis állatnak folytonosan kerülgetnie kellett az akadályokat, fűcsomókat, repedéseket, ágakat. Mégis, bármerre is tért ki, bármilyen sűrű növényzetbe is akadt, elképesztően leleményesen oldotta meg az elé kerülő nehézségeket, miközben egy pillanatra sem tévesztette szem elől a célt: az élelmet el kell juttatni a hangyavárba.

Elgondolkodtam, mennyire tökéletesen van megalkotva egy ilyen pici lény is. Van akarata, ereje, célja, értékrendje, képes áldozatra másokért, és meg tud oldani nehéz helyzeteket, hogy megvalósítsa, amit elhatározott. Minden, de minden ott van benne, egy tökéletes teremtmény a milliárdból. Apró lépéseiben épp’ úgy tetten érhetjük Isten jelenlétét, mint egy monumentális fában, egy hatalmas templomban, egy végtelen tengerben. S ha egy ilyen, szinte láthatatlan kis életbe ennyi érték szorult, mennyi mindenre lehetünk képesek mi, emberek?

Az elmúlt másfél hónapban számtalan formában megmutatkozott emberi leleményességünk. Minél szűkebbek lettek fizikai határaink, annál nagyobbá nőtt lelki–szellemi erőnk. Tulajdonképpen nincs ebben semmi meglepő, mégis égetően fontos látnunk, mennyivel könnyebb úgy magasabb spirituális szintre emelkednünk, ha figyelmünket nem veszik el minduntalan a külső történések, a világ „csillogása”. Amint elvonatkoztatunk a felszíntől, rögtön közelebb kerülhetünk a valódi mélységekhez és magasságokhoz. A jelenlegi helyzetnél pedig aligha van ideálisabb, hogy végre lássuk, érezzük, tapasztaljuk: Isten mindig, mindenütt ott van.

Két hét telt el húsvét óta. A feltámadás örömében élünk nap mint nap. Harsog a tavasz, minden fakadó rüggyel, bogárzizzenéssel, illatos szellővel arra emlékeztet: jó élni, jó lenni. A mai vasárnap megint tele van különleges találkozásokkal és kezdeményezésekkel.

Mihályi Miklós atya harmadszor tartott autós misét Előszálláson, s fantasztikus ötlete egyre több és több embert vonz, akik saját autójukban ülve a templom előtt hallgatják végig a szentmisét és fogadják az atya áldását. Ma már ötven család volt jelen, a következő héten pedig, Jó Pásztor vasárnapján, amikor a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, 12 „autónyi” szerzetes is jelen lesz Mihályi atya miséjén.

Oroszlányban Kutschi András atya maszkban gyóntatott a templom előtt, így beszélgetett a fiatalokkal is, természetesen szigorúan a szabadban, megtartva a megfelelő távolságot, s miséit a helyi kábeltelevízió közvetíti élő adásban. Annyi, de annyi jó és értékes kezdeményezés született, s számtalan pap ragad meg minden lehetőséget a legeldugottabb zsákfaluban is nap mint nap annak érdekében, hogy tartsák a kapcsolatot híveikkel, hogy ne szakadjanak szét a közösségek ebben az embert próbáló időszakban.

Wass Albert így ír Látható az Isten című versében: „Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten.” Ízlelgessük ezt a sort, és akár már ma elkezdhetjük gyakorolni a láthatatlan Isten láthatóságának felismerését.

Szöveg: NEK

Fotó: Ambrus Marcsi

Magyar Kurír