Legyen egyetemes az egyházi kommunikáció – Micaci Cristian a keresztény újságíró hivatásáról

Nézőpont – 2022. január 20., csütörtök | 18:10

Hosszú ideje dolgozik az egyházi médiában, tanult Rómában, kérdezhetett Ferenc pápától a Szentatya romániai apostoli látogatása során, elhivatott szolgálatnak tekinti a munkáját, s nem utolsósorban családapaként is helytáll. Micaci Cristiannal Kádár Hanga készített interjút. A Romkat.ro hírportálon olvasható beszélgetésből olvashatnak részleteket.

„A keleti egyházak keresztelési liturgiájában, amellyel együtt a bérmálás szentségét is kiszolgáltatják, szent olajjal megkenik a keresztelendő testrészeit, többek között a lábát, talpát is, e szavak kíséretében: »Hogy a te parancsaid szerint, a te útjaidon járjon.« Nagyon kifejező ez a jelenet, a keresztény ember egész életének a küldetését hordozza magában, hiszen arra vagyunk hivatva, hogy keressük az Úr útjait, parancsait és azok szerint járjunk. Kereső emberek vagyunk tehát, és ez az állandó útkeresés, annak megtalálása, néha annak elvesztése különböző élethelyzetek, különböző kihívások elé állít minket – mondta az interjúban Micaci Cristian. – Valamikor a kilencvenes évek második felében az Úr útjainak keresése a papi szemináriumon át vezetett, előbb Gyulafehérvárra, majd Rómába, és bár nem lettem pap, (...) laikusként továbbra is az Egyház szolgálatában maradtam, (...) az Úr erre vezérelt engem, rendkívüli emberek által, akiknek sorsmeghatározó szerepéért nagy hálával tartozom.

Magyarláposon kettős – nemzetiségi és vallási – kisebbségi helyzetben nevelkedtem. (...) Csak ritkán tűnt fel, hogy valaki más, mint én, mint a közösség, amelyhez tartozom, vagy hogy másként tekint rám. Az 1990-es változások után, amikor országos szinten az akkori politikai érdekek a nemzetiségi hovatartozás kérdésének és az etnikai súrlódásoknak a kiéleződéséhez vezettek, akkor jelentkeztek kisebb zaklatások, de előtte azt hiszem, hogy a kommunista elnyomás, amely mindenkire egyformán nehezedett rá, testvéribbé kovácsolta a helyi közösséget, ami akkor az én kis világomat jelentette. A szüleimnek köszönhető vallásos nevelés, az akkori plébánosnak köszönhető egyházi közeghez való közelség, a tanító nénimnek köszönhető minőségi magyar nyelvű oktatással párosulva – még ha akkor nem is tudatosan – mind meghatározó tényezői voltak multikulturális fejlődésemnek. Természetes volt magyarul tanulni román környezetben, román szomszéd gyermekekkel együtt játszani; bármikor szükség szerint váltani a nyelvet a párbeszéd megteremtéséhez. (...) Felnőtt korom folyamán a kétnyelvűség és a kettős kultúrában való nevelkedés nagy előnynek és segítségnek bizonyult, könnyebb volt az alkalmazkodás, a további nyelvek elsajátítása. (...)

Szeminaristaként nem igazán találkozik az ember a társadalmi élet minden vetületével, sok mindentől meg voltunk védve, többnyire az akadémiai tevékenység és a papi életre való közvetlen nevelés töltötte ki a római mindennapokat. Később, tanulmányaimat már nem papságra készülőként folytatva, alkalmam adódott a hétköznapi emberek kihívásait megismerni. (...) Ott kerültem először olyan közegbe, ahol nemzetiségek és kultúrák tucatjai találkoznak, a világ minden tájáról származó emberek békésen megélnek egymás mellett, megismerik és elfogadják egymást.

Ott tapasztaltam meg igazán először az Egyház egyetemességét, azt, hogy nemcsak az erdélyi, nemcsak a magyarországi, nemcsak a romániai egyház létezik, és hogy Krisztusba vetett közös hitünk összeköt az afrikai testvérekkel, a dél-amerikai vagy ázsiai hívekkel egyaránt,

akkor is, ha más a nyelvünk, más a kultúránk, és ebből adódóan másképp éljük meg a hitélet megnyilvánulási formáit is. Tágasabb horizontok nyíltak meg tehát előttem, és úgy érzem, nem volt nehéz ezekkel lépést tartani, talán segítettek ebben gyermekkori tapasztalataim. (...)

A Verbumnál, a Mária Rádiónál olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akiknek a munkáját és alkotását mindig is csodáltam, és később olyan alkalmak is adódtak, ahol közösen kereshettük a vallásos kommunikáció hatékonyabbá tételét. A Mária Rádiónak páratlan potenciálja van az erdélyi katolikus apostolkodásban.

A nagyváradi egyházmegyében pasztorális referensként tevékenykedtem. (...) Böcskei László megyéspüspök támogatásával és irányításával, munkatársak közreműködésével igyekeztünk hangsúlyt fektetni a modern médiaeszközök és kommunikációs felületek bevonására, felhasználására a pasztorációban, a hitoktatásban is. Alkalmam volt felmérni és megismerni a különböző csoportok ilyen téren tanúsított nyitottságát és igényeit. Ezeket a tapasztalatokat viszem tovább magammal.

A szülőföld vonzása mindig is ott él az emberben, ezt mindannyian tapasztaljuk, és ahogyan az Úr útjainak a keresése kilenc évvel ezelőtt Nagyváradra, most Nagybányára, szülőföldemre vezetett családommal. A szerzett tudást és tapasztalatot most itt vagyok hivatott kibontakoztatni, kamatoztatni. Szüntelenül ott van imáimban a fohász, amelyben arra kérem Istent, hogy világítsa meg előttem az Ő útjának a következő szakaszát. (...)

Ferenc pápa romániai apostoli látogatása meghatározó eseményt jelentett az életemben. Nagyon intenzíven megélt hetem volt az, amelynek csúcspontját a Szentatyával való személyes párbeszéd képezte. Valóban párbeszéd, hiszen amikor kérdésemre válaszolt, az volt az érzésem, hogy nem a sajtónak mondja, hanem nekem személyesen. Bár nem volt teljesen idegen számomra a vatikáni egyházi sajtó, a római médiaközeg, mégis nagy izgalommal töltött el annak a gondolata és súlya, hogy abban a kontextusban én képviselem valamilyen szinten az egész erdélyi, sőt a romániai katolikus egyházat. (...)”

Kádár Hanga Micaci Cristiannal folytatott beszélgetése teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria