Magányunk megváltása – Jonathan Sacks brit ortodox rabbi gondolatai

Hogyan lehet rávenni az embereket az önérdek kultúrájában arra, hogy áldozatot hozzanak hosszú távú célok érdekében? Példaként vehetjük a klímaváltozást. Az emberek az 1990-es évek óta tudnak arról, hogy milyen károkat okoznak a környezetnek, viselkedésük azonban korlátozott mértékben változott, kivéve, ha a változás viszonylag könnyű és olcsó volt. Például akkor, amikor lemondtak a műanyag zacskók használatáról. A környezetbarát közlekedési módokra való áttérés már sokkal nehezebbnek bizonyult.

Hogyan lehetne tehát meggyőzni az embereket arról, hogy most hozzanak áldozatot azoknak az előnyöknek a kedvéért, amelyek csak jóval haláluk után valósulhatnak meg?

Milyen kötelezettségeink vannak a jövő nemzedék tagjaival, a még meg nem született emberekkel szemben? A racionális önérdek konvencionális érveinek keretein belül elég nehéz ilyen kérdésekre válaszolni.

Az Egyesült Nemzetek 2009. évi koppenhágai klímaváltozási konferenciája előtt Ed Miliband brit környezetvédelmi államtitkár jelezte, hogy a találkozóra szeretné magával vinni Nagy-Britannia vallási közösségeinek üzenetét. Ezért a Lambeth-palotában Rowan Williams canterburyi érsek vezetésével az összes nagyobb vallási felekezet vezetői egy napot töltöttek azzal, hogy megosztották vallási hagyományaikat a bolygóval való kapcsolatunkról és felelősségünkről.

Tanulságos pillanat volt, mert Ed, amennyire tudtam, személy szerint nem volt vallásos. Mintha megérezte volna, hogy ez egy olyan terület, ahol a hitnek sok mondanivalója van mindannyiunk számára, már csak azért is, mert perspektívái időben és térben olyan hatalmasak.

Az európai liberális demokráciák jövője szempontjából még inkább a bőrünkön érezzük a születési arány kérdését. Eric Kaufmann kimutatta, hogy amint Európa szekularizálódott, a születések száma csökkent. A születési ráta Nagy-Britanniában 2018-ban volt a legalacsonyabb, 46 százalékkal esett vissza az 1947-es csúcshoz képest. Ehhez hasonló csökkenés szinte minden európai országban nyomon követhető, és egyik sem rendelkezik utánpótlással. Ez azt jelenti, hogy Európa csak példátlan mértékű bevándorlás révén képes fenntartani a stabil vagy növekvő népességet. Egyetlen területen figyelhető meg a népesség növekedése, méghozzá a vallásos emberek között. Átlagosan elmondható, hogy minél vallásosabbak, annál nagyobbak a családok. Hosszú távú perspektíva szükséges ahhoz, hogy szívesen elfogadjuk a gyermekvállalással és a gyermekneveléssel járó áldozatokat.

A vallásnak tehát hozzá kell járulnia a társadalmi párbeszédhez annak metafizikai megalapozásától függetlenül is.

A vallás közösséget épít, segíti a törvények tisztességes megtartását, és ez segít a hosszú távú gondolkodásban. Ami a legkézenfekvőbb, az pedig nem más, mint hogy a vallási gondolkodásmód ráébreszt bennünket a transzcendenciára. Megváltja magányunkat. Megtöri önközpontúságunk burkát, és megnyit bennünket mások és a világ előtt.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír