Mária – az Asszony, akinek megnyílt az Ég

Mária – az Asszony, akinek megnyílt az Ég... Többször is. Amikor Fiút fogant, ahogyan ezt rendre megénekeljük advent idején: „megnyílt az ég harmatozva”. És hitünk szerint földi élete végén is, amikor a mennybe fölvétetett, ahogyan ezt Nagyboldogasszony napján ünnepeljük.

Mária, az asszony. József jegyese, aki a názáreti csendességben Gábriel angyallal beszélget, és a Szentlélek mátkája lesz. Mert az ő szíve is nyitva van az égre. Hiszi, hogy általa előjöhet mindaz, amit Isten meg akar valósítani ebben a világban. Számunkra is biztató lehet ez a hit, amelyben nem az ember botladozó istenkeresése a hangsúlyos, hanem az a körülmények ellenére is kitartó bizalom, hogy Isten a hétköznapi életünkben is meglátogathat bennünket és beszélhet velünk. „Istennél semmi sem lehetetlen.” Eljöhet hozzánk is – akár például kedden délelőtt –, és látogatása nyomán tekintetét, kívánságát felismerhetjük gyermekünk, férjünk, munkatársunk, barátunk arcában…

Mária, az asszony – az ember – egyúttal szabadságunk nagy hírnöke is. Az isteni hírmondó megadja neki a méltóságot és a lehetőséget, hogy szabadon döntsön: vállalja-e, hogy világra szüli Isten akaratát. Ez a kérdés bennünk is ott feszül nap mint nap.

Hiszem-e, hogy ebben a szürke élethelyzetben – az én Názáretemben – megjelenhet Isten hírnöke, és kérésére igent, vagy nemet mondhatok? 

„A lét kijelentései a jövő felszólításai” (Joseph Kentenich).

Hol a helyem? – tesszük fel gyakran a kérdést a zűrzavaros napokon. Hányfelé szakadjak? Gyerekek, otthon, közösség, ima, idős szülők, munkahely, „én-idő”, barátok…?

Isten pedig – szokása szerint – megkeres és megtalál ott, ahol vagyok. A bibliai férfiak legtöbbször a hegyen találkoznak vele, de számomra nagyon vigasztaló, hogy a nőket csaknem mindig a hétköznapi körülményeikben látogatja meg az Úr.

Találkozott velük a kútnál, ahová vízért mentek, az otthonukban, a konyhájukban, a kertben. Amikor babát vártak, vagy szültek, vagy az öregjeiket ápolták, esetleg a temetési előkészületeket végezték. Isten oda megy a nőkhöz, ahol vannak.

Lát minket, és ha megnyitjuk a szívünket, mi is meglátjuk őt a legegyszerűbb tennivalóinkban is. A kegyelem láthatólag szereti az egyszerű emberi formákat.

Szent II. János Pál és Ferenc pápa Máriáról mint „a női géniusz legfenségesebb megnyilvánulásáról” beszél.

Női géniusz? Amikor világunk az uniszexről és a gender számos árnyalatáról harsog? Mit értünk női géniusz alatt? Azt a női mivoltunkkal járó különleges küldetést, amely bizonyos értékekkel közvetlen közelségben van. Márpedig létezik ilyen. Joseph Kentenich összefoglaló meghatározása szerint ez az úgynevezett női küldetés: életet(szeretetet) befogadni, hordozni, ajándékozni és továbbvezetni. Jung a modern pszichológia nyelvezetét használva ezeket a specifikumokat „magfunkcióknak” nevezi, és csaknem ugyanígy összegzi: kitárulkozás, befogadás, megtermékenyülés, türelmes kihordás, „falakon belüli”, érzelmi otthonteremtés.

Mária mindezeket valóban egyszerre éli meg emberközeli és királynői minőségben.

Böjte Csaba szemlélete tanított meg arra, hogy gyakran elképzeljem Mária és József családját egyszerű otthonukban, ahol Jézusnak is megterítenek, vagy ahol Jézus kisgyermekként éppen a dackorszakát éli, esetleg nyugtalanul alszik, vagy a serdülő ifjú korában három napig nem találják… Erőt ad számomra az, hogy ha a Szűzanyára tekintünk, láthatjuk: Isten harminc éven át ezt az egyszerű helyzetet használta arra, hogy Jézus isteni küldetése kibontakozzon. 

Mária befogadja az Életet: „legyen nekem a Te igéd szerint”. Szabad személyként igent mond rá. Nem csak egyszer, hanem mindennap. Akkor is, amikor József elé kell állnia a valószínűtlen foganás hírével, akkor is, amikor istállóban kell szülnie, amikor esetleg kigúnyolják, mellőzik, és a számtalan láthatatlan szolgálatában, egészen addig, amíg ölébe teszik a kereszten meggyötört Fiát.

És hordozza az életet. Ő az első keresztény, a Krisztus-hordozó. „Isten szavát Mária transzformálja testté. Egy természetes villanykörtét a tízezer volt felrobbantana, kétszázhúszra kell transzformálni, hogy világítson, melegítsen.” Elviszi Erzsébethez, hordozza a menekülésben, és hordozza szeretetében akkor is, amikor látszólag elveszíti. Semmi nem idegen tőle, ami emberi. Minden körülményben élhetővé tenni a nehezet – ezt is jelenti az élet hordozása.

Életet ajándékoz és ébreszt. Ez több mint az eddigiek. „Az anya nem csak a testét adja gyermekének, hanem a lelkét is a magáéból építi” (Kodály Zoltán). Tejet és mézet ad.

Ő a Szép Szeretet anyja is. Övéi búját-baját, örömét értő és ápoló anya, aki olyan otthont teremt, ahol önmagunkká válhatunk. Ahol saját tempónkban „növekedhetünk kedvességben és bölcsességben”. 

Közbenjár, nem csak élet-halál kérdéseinkben, hanem azért is, hogy „legyen borunk”. Don Bosco szerint Királynő, akinek azért van a fején korona és a kezében jogar, mert olyan Anya, aki nemcsak akar, hanem tud is segíteni. Bátran kereshetjük őt mindennapi ügyeinkkel: most segíts meg, Mária… Szeretete nemcsak gyengéd, hanem erős is.

És szíve otthonában harmóniát sugároz a szövetségeseivel – Józseffel, Jézussal és az Atyával – megélt „szerelmes engedelmességével”.

Végül mindezeket beteljesítve képes arra, hogy az Életet továbbvezesse. Jó anyaként a gyermekét „nem magának tartja”. Bemutatja a templomban, majd elengedi, küldetését igenli, minden erejével a kibontakozását segíti. Jézust adja nekünk. A mennyben is otthon lévő Mária pedig Istenhez vezeti a benne bízókat. Tudja, merre van az út – most és halálunk óráján is.

Szeretetet befogadni, hordozni, ajándékozni, ébreszteni és továbbvezetni. Igazi női küldetés ez. Függetlenül attól, hogy a saját gyermekünkről vagy más formában ránk bízott életről van-e szó. Minden nő az Isten anyjának testvérhúga 

– írja Michael Faulhaber bíboros.

Ám ez nem valósulhat meg addig, amíg a nőben nem találunk rá a feleségre, az istenképet kiegészítő társra, a feleségben pedig a lélekből testet szülő anyára. Így válik számunkra a köztünk lévő Isten kapujává Szűz Mária, a Boldogasszony, akiben a Teremtő „női géniusza” jelenik meg. 

Üdvözlégy, Mária, Isten szavával teljes, Királynőm és Édesanyám, akinek öléből élet születik, közelségében az élet növekszik, és akiből az örök élet forrásozik.

Fotó: Wikimédia Commons

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. augusztus 15-i számában jelent meg.