Máriapócsról indult és Máriapócsra érkezett – Eltemették Ihnáth János görögkatolikus áldozópapot

Hazai – 2020. november 18., szerda | 11:06

Ihnáth János tiszteletbeli főesperes életének 76. esztendejében, november 8-án Nyíregyházán szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét Teremtőjének. November 12-én, csütörtökön este az elhunyt lelki üdvéért végezték a máriapócsi kegytemplomban a Szent Liturgiát, másnap pedig elkísérték utolsó útjára.

A Szent Liturgián a prédikációt Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök mondta, kitérve arra, hogy Szent Mihály és minden Égi Erő ünnepén emelték az Örök Boldogságba az angyalok az egész életét Egyházáért áldozó atyát.

Bizonyára nem véletlen, hogy ezen a napon is egy Jánosra emlékezik a görögkatolikusság, nevezetesen Alamizsnás János főpapra, s 13-án, a temetés napján Aranyszájú Szent János főpapra – mondta a főpásztor. Felidézte az elhunyt életútját, méltatta őt szolgálati helyein végzett munkájáért. A búcsúzást meghitté tette azokkal a szavaival, amelyekkel arra emlékezett és emlékeztetett, hogy János atyának milyen tulajdonságait ismerhették felesége, gyermekei s a reá bízottak.

A máriapócsi temetésen Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök beszélt.

Itt állunk a koporsó mellett, az emberi mulandóság és az isteni fényesség határán. Aztán kivisszük a koporsót a temetőbe, leengedjük a sírba, és ezt mondjuk: „Föld, por és hamu vagy, ó ember, és Isten rendelése szerint ismét a földbe térsz vissza. Testvérünk, örök emlék neked!” Ihnáth János paptestvérünk koporsója azt példázza nekünk, hogy amíg a földön vagyunk, az életünk állandó visszatérés – fogalmazott a püspök.

Az Egyház küldetése, a pap hivatása, hogy megmutassa azt az utat, amelyen az emberek visszatalálnak Istenhez – hangsúlyozta Keresztes Szilárd, aki arról is beszélt, a papi szolgálat alaphangulata: megalázódni az Isten hatalma előtt, kicsinek lenni, hogy utat mutathassak másoknak, és majd egyszer nagy legyek az Isten országában.

A megtérés, a visszatérés azt jelenti, hogy állandóan visszatérek az Isten alkotta közösséghez – tette hozzá a szónok. Arról is szólt, hogy az életünk állandó visszatérés, és ebben benne van az is, hogy mindig vissza kell térnünk önmagunkhoz, a jókedvünkhöz, a lelkesedésünkhöz, az áldozatkészségünkhöz, vissza kell térnünk a fiatalságunkhoz.

Ihnáth János pályájáról szólva elmondta, úgy is meghatározhatja azt, hogy viszatérés Máriapócshoz. „Élete és hivatása Máriapócson indult, aztán Lácacsékén, Rozsályban és Nyírcsaholyban szolgált, a végén visszatért Máriapócsra. Ez nem csak földrajzi visszatérés volt, ez az ő lelki útját is jelölte. Az a fiatal, majd életerős pap, aki tudott építeni és szervezni, aki mindig tettrekész volt, bátran vállalta minden szinten a felelősséget, akinek a szavára mindig lehetett adni, viszakerült Máriapócsra, és az életéből szinte nem maradt más, csak a gyóntatás, majd az öregotthonban a betegek és elesettek szolgálata. Emberileg nézve nem nagy karrier ez, de ő tudta, hogy visszatért a legfontosabbhoz, a bűnbánat és a szeretet szolgálatához. Istentől tervezett csodálatos életpálya ez!”

Ihnáth János bárhol szolgálta a híveket, a szíve és a szeme mindig Máriapócson volt, a kegyhely lelkiségéből merített erőt napi munkájához. Ez határozta meg a családja életét is, gyermekeit tudatosan nevelte a Könnyező Szűzanya tiszteletére. A máriapócsi kegyhelyhez kötődő életben különös szerepe volt a Nagy Szent Bazil Rendhez való ragaszkodásnak – folytatta a szónok. – Úgy nőtt fel, hogy még látta a virágzó máriapócsi rendházat. Barátságban volt a baziliták nagy öregjeivel, tisztelte és terjesztette a rend szellemiségét, amely évszázadokon át éltette a kegyhelyet. Ez serkentette őt, amikor Nyírcsaholyban elindította, Máriapócson vezette és sikeresen fejlesztette a Bazilita Harmadrendet; ennek sok településen lettek követői.

„Föld, por és hamu vagy, ó ember, és Isten parancsa szerint a földbe visszatérsz.” Gyászolunk, amikor a test fájdalmas elmúlását látjuk, de most másként mondom ezt, mert Isten nekünk szebb sorsot, dicsőséges visszatérést rendelt” – mondta beszéde végén Keresztes Szilárd.

Az élő közvetítés segítségével több százan kapcsolódtak be a liturgia és a temetés szertartásába. Ebből is érzékelhető, milyen sok ember életére volt hatással Ihnáth János személye, pasztorális munkája.

A szentbeszéd teljes terjedelmében ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria