Lelkesen és izgalommal készültünk, s vártuk, mint egy nagyon kedves családtagunkat. Sürögtünk, csinosítottuk a plébániát, készültünk lélekben, finomakat sütöttünk, hogy érezze, újra itthon van.
Marton Zsolt püspök itt született Maglódon, hogy ne vártuk volna olyan mély szeretettel, hiszen Isten kegyelme, mosolya a városra tekintett: közülünk választott egy apostolutódot.
S eljött az idő. Felharsan az orgona, mosolyogva, áldást osztva, meghatottan lép be régi templomába Zsolt püspök atya, ahol hite erősödött, s a keresztre rácsodálkozva megérezte Isten végtelen szeretetét, hívását. A templom tele, jelen vannak Maglód vezetői, annak ellenére, hogy művészeti napok és választások vannak.
Zsolt püspök tanít: a búcsúról, a templomunkról, a rózsafüzér imádságról, annak kegyelmi hatásairól, az életéből és a történelemből vett példák által újra közel hozza hozzánk ezt a gyönyörű imádságot.
Záróáldása előtt felhangzik a pápai és a magyar himnusz, és kiderül valami, ami megrendíti a jelenlevőket. Marton Zsolt Keszthelyi Ferenc püspök atya főpásztori botját és mellkeresztjét hozta és hordja, akinek titkára volt, és akire oly szeretettel emlékezik.
Forrás és fotó: Fülöp Krisztina/Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria