Mélyülő barázdák – Életútjáról vall a nyolcvanas évek két akciósztárja

A Netflix két friss dokumentumfilmben faggatja a hajdanvolt akciósztárokat. Elsőként egy hangulatos osztrák faluba repülünk: Thal idilli házikói megbújnak az Alpok lábánál. A ködös, friss reggel képei turistabrosúrába valók. S aki csendben figyeli a tájat, lassan beszélni kezd. Világháborúban megsérült apáról, szigorú otthoni légkörről és a közeli tó melletti testedzés felszabadító lendületéről mesél erős akcentussal – olyannal, amit azonnal felismer mindenki, aki idősebb harmincévesnél.

Arnold Schwarzenegger bőségesen dokumentált életútja háromszor egy órában tárul fel előttünk, s a sallangmentes rendezésnek köszönhetően gondosan szakaszolt, kiegyenlített pályaképet kapunk. Az alkotók külön epizódot szántak a szédületes testépítő-karrier bemutatásának, végigveszik a filmes életmű főbb állomásait, és meglepően részletesen szólnak a kaliforniai kormányzóság időszakáról is. A hézagmentes trilógiába szerveződő epizódok kicsit talán túl szabályosak: hősünk érezhetően kemény kézzel határozta meg, mi jelenhet meg róla a kamera előtt, s mi az, amiről jobb, ha nem beszélünk. Schwarzenegger persze bölcsebb annál, hogy szeplőtelen szobrot faragjon önmagából: jól ismeri a korlátait, és tudja, ballépéseinek óvatos bemutatása teszi őt igazán emberivé. Üdítő pillanat, amikor főhősünk szivarral a szájában, ellenállhatatlan vigyorral túrja a terepet Mercedes terepjárójában, s az is, amikor talán legizgalmasabb filmje, Az utolsó akcióhős (1993) egykori bukása miatt kesereg. Túl sok szomorkodás ezenkívül nem akad Lesley Chilcott széles kitekintésű, sokakat megszólaltató filmjében: az „osztrák Tölgy” immár a hetvenen túliak békés nyugalmával éli világát.

Feleennyi játékidővel kénytelen gazdálkodni, ezért jóval sűrítettebb a Netflixen november legelején megjelent másik dokumentumfilm, amely Sylvester Stallone életét mutatja be. Ezúttal egy döntő elhatározást követő pillanatképpel kezdünk: az idős sztár Los Angeles-i házának ablakában áll merengve, miközben seregnyi alkalmazott sürgölődik körülötte. Filmkarrierje befejeztével Stallone nem csupán szimbolikusan, hanem szó szerint is elköltözik az álomgyárból a keleti partra: visszatér gyermekkorának városába, New Yorkba. Tökéletes alkalom ez az emlékek felidézéshez, amit az előkerülő kultikus tárgyak is segítenek: egy bokszkesztyű, egy baseballsapka, egy Rocky-szobor, egy lovaspólószett.

Megelevenedik a múlt: az olasz gyökerek, a bántalmazó apa, a rideg nevelőotthonok, a kamaszkori csavargások és a művészi ambíció, amely időről időre felsejlik a sztármaszk mögött. Thom Zimny rendező viszonylag kevés barátot, pályatársat szólaltat meg, ám ők mindegyre a lényegről beszélnek: hősünk izompacsirta-imázsa csak álca, ami mögött egy érzékeny, sebezhető, szeretetéhes fiúcska rejtőzik.

Stallone a filmben maga sem kertel, és ezzel nézőként jól járunk: már a nyitányban azt emlegeti, hogy életére visszatekintve elsősorban a megbánás keserű érzése keríti hatalmába. Megdöbbentő ezt hallani egy fantasztikus karriert befutott sztártól, Stallone azonban szerencsére nem elemzi túlságosan önnön démonait, inkább megpróbál szembenézni velük. A film alapvetően a Rocky-alteregóra építi fel mondanivalóját (Stallone sok további filmje ki is marad a leltárból), utal a Schwarzenegger filmkarrierjével adódó párhuzamokra (beleértve a kölcsönös rivalizálást és a szinte egyidőben érkező vígjátéki fordulatot), s arról faggatja hősét, végső soron miért érzi magát meglett, sikeres emberként mégiscsak boldogtalannak.

Talán azért, mert a testi erő veszteségénél súlyosabb a lelki: ha fárad az izom, roppan az ízület, sajog a derék, azt még ki lehet bírni. Ám ha sok évi házasság után széthullik a család, ha el kell temetni a gyermeket, nos, akkor mélyülnek igazán az arcon a barázdák.

Lesley Chilcott: Arnold, Netflix, 3 x 60 perc, 2023; 
Thom Zimny: Sly, Netflix, 95 perc, 2023.

Szerző: Paksa Balázs 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. november 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.