Mindannyian ugyanabban az országban élünk, amit kapitalizmusnak hívnak – Az Oscar-díjas Élősködőkről

Kultúra – 2020. február 10., hétfő | 21:38

Magyar idő szerint február 10-én hajnalban 92. alkalommal adták át az Amerikai Filmakadémia legrangosabb elismeréseit, az Oscar-díjakat. Az eseményen a koreai Bong Joon-ho Élősködők című alkotása kapta a legjobb filmnek járó szobrot, amit nyugodtan nevezhetünk filmtörténeti jelentőségűnek, hiszen először nyert a főkategóriában nem angol nyelvű film. Gőbel Ágoston írt cikket az alkotásról.

De mit is tudunk a koreai filmművészetről? Tegyük a szívünkre a kezünket, nem sokat. Bár tavaly ünnepelték a koreai filmgyártás születésének centenáriumát, alig két évtizede, hogy először szerepelt koreai film a világ legrangosabb mozgóképes versenyén, a Cannes-i Filmfesztiválon. Szintén az ezredfordulón jelentek meg olyan alkotók, akik komoly fesztivál- és közönségsikereket tudtak felmutatni. Inkább az a kérdés tehát, mi történt az elmúlt években, minek köszönhető a mostani siker. A választ ott találjuk, hogy a koreai filmalkotók elkezdtek sajátos módon viszonyulni a hagyományos mozgóképes műfajokhoz és az ún. populáris, szórakoztató filmekhez. A legégetőbb, legaktuálisabb társadalmi problémák felé fordultak és megpróbálták azokat olyan módon a közönség elé tárni, hogy az egyszerre legyen mélyen elgondolkodtató, szórakoztató és meghökkentő. Bong Joon-ho például úgy fogalmazott egy interjúban, hogy műfaji filmesnek tekinti magát, csak nem nagyon szereti követni a műfajok teremtette konvencionális határokat. A társadalmi üzenetet legtöbbször éppen a rögzült formák megtörésén keresztül tudja megjeleníteni. Ennek megfelelően a műfajok keverése – ami állandó visszatérő jegy nem csupán Bong Joon-ho, hanem sok más koreai alkotó filmjeiben – nem valamiféle elhatározás eredménye, hanem járulékos következménye a megtört konvenciók alkalmazásának. Az Élősködők című film teljesen illeszkedik ebbe a képbe.

Az alkotás a Kitek család történetét beszéli el. Kim Kitek családja egy nyomorúságos, lerobbant szuterénben lakik, állandó munkája egyik családtagnak sincs. A gyerekek, bár okosak és leleményesek, anyagi forrás híján nem járnak főiskolára, a szülők pedig nem dolgoznak. Pizzásdobozok hajtogatásából élnek, közben lopják a szomszédtól az internetet, és más ehhez hasonló trükkökkel próbálnak egyről a kettőre jutni. Egy napon aztán bekopogtat ajtajukon a nagy lehetőség: a fiú egyik barátja külföldre utazik, és megkéri, hogy addig helyettesítse őt a dúsgazdag Park családnál, ahol a nagylányt tanítja angol nyelvre. Kivu Kiteknek egy percbe sem telik diplomát hamisítani, és ezzel a Kim család már be is tette a lábát Parkékhoz. De nem állnak meg itt. Lassan mindannyian a család közelébe férkőznek, például sofőrnek, házvezetőnőnek, vagy éppen a problémás kisgyerek mellé művészetterapeutának. Azonban nem számolnak azzal, hogy a Park család háza súlyos titkokat rejt…

Bong Joon-ho rendező fanyar humorú viccet mesél a szegények és a gazdagok közötti (egyre mélyülő) szakadékról, arról a társadalmi ollóról, ami mind több és több filmnek alaptémája napjainkban, és ami emberek milliárdjait érinti. Fekete komédia? Társadalomkritikus szociodráma? Gyomorforgató thriller? Mindegyik elmondható Bong Joon-ho alkotásáról, aki így nyilatkozott filmjéről: „Vígjáték bohócok, tragédia gonoszok nélkül”. Már a cím is érzékletes, mert ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy itt ki élősködik kin. A szegények a gazdagokon, vagy épp fordítva? Az Élősködők egy embertelen világot mutat be, olyan stílusban, ami garantáltan mély nyomot hagy minden mozinéző lelkében. „Valójában mindannyian ugyanabban az országban élünk, amit kapitalizmusnak hívnak” – nyilatkozta Bong Joon-ho.

Az Élősködők legfőbb erejét éppen az adja, hogy egy olyan témát hoz felszínre és gondol tovább, ami intenzíven foglalkoztatja a világunkat. A gazdagok és a szegények közötti szakadék mélyülni látszik, és sürgősen tenni kell valamit a folyamat visszafordításáért. Legyen viszont szó gazdagokról vagy szegényekről, a társadalom szétszakadása az Élősködők szerint nem kezdte ki a család és a családtagok összetartását. A filmben minden egyes szereplő a saját családját védelmezi, a családtagjait akarja jólétben tudni. Így a családok egysége mindvégig kikezdhetetlen, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy példaértékű. Bong Joon-ho azonban finoman azt is sugallja; ahhoz, hogy megoldást találjunk a mindannyiunkat érintő problémákra, túl kell(ene) látnunk a magunk körein, a magunk problémáin. Találunk megoldást? Ez már egy következő film témája lehet...

Fotó: Parasite – a film Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria