Mindent Istent országáért kell tennünk! – Tíz éve szentelték püspökké Palánki Ferencet

A szentmisén – tekintettel a járványhelyzetre – az egyházmegyében működő iskoláknak, valamint néhány közösségnek csak a képviselői, illetve az egyházmegye híveit is képviselve a püspöki hivatal munkatársai vettek részt. A jelen lévő lelkipásztorok pedig a papság nevében adtak hálát a főpásztor életéért, hivatásáért, eddigi szolgálatáért.

Palánki Ferencet a szentmise elején Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, a székesegyház plébánosa köszöntötte az egész egyházmegye hívő közössége nevében.

A megyéspüspök hálatelt szívvel mondott köszönetet Isten oltáránál mindenért és mindazokért – a családjáért, az Egyházért, az egyházközségekért, az egyházmegyéért –, akik segítették őt eddigi útján. Bevezető gondolataiban rámutatott arra, hogy ez az alkalom lehetőség mindannyiunk számára, hogy Istentől bocsánatot kérjünk, és hálát adjunk a kapott kegyelmekért.

Palánki Ferenc homíliájában elmondta, a tíz évvel ezelőtt, a püspökszentelésen elhangzott evangéliumi szakasznak is ugyanaz a tanítás állt a középpontjában, mint a most felolvasott szakasznak. „Ha a ti igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20). A farizeusok és az írástudók igaz embernek gondolták magukat, mert betartották a parancsokat. Jézus őket hozza fel példának, amikor arról tanít, hogy nem elég betartani a törvényt, például a „Ne ölj” parancsot, ha közben megbántom, megszólom, megítélem, lenézem embertársaimat, szeretetlen vagyok valakihez. Szent János apostol azt írja: „Isten a szeretet” (1Jn 4,8). Ha szeretetlen voltam, ez azt jelenti, hogy „istentelen” voltam.

Mit jelent az, hogy igaz voltunknak felül kell múlnia az írástudókét? Ez a hitelességet jelenti. Ha felül akarjuk múlni a pusztán törvényt betartó magatartást, és ha hiteles életet szeretnénk élni, akkor úgy kell szeretni, ahogyan Jézus szeretett: hiteles szeretettel, testvérként kell egymásra nézni. Jézus nem azért szeret bennünket, mert megérdemeljük, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk, hogy megtanuljunk tőle jól szeretni.

Ha igaz voltunk felülmúlja a puszta parancs betartását, akkor leszünk méltók az Isten országára. Ha a vágyaink, a szándékaink, az emberségünk, szeretetünk Istenre, az ő országára mutat, ha jó irányban van az életünk, akkor hitelesek leszünk.

A tíz évvel ezelőtt felolvasott evangéliumi szakasz szintén Isten országáról szólt: „Aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda” (Lk 18,17). Amikor végezzük a szolgálatunkat a püspökségen, az iskolákban vagy bárhol, ahol élünk, mindent Istent országáért kell tennünk, amely nem egy terület, egy hely, hanem egy személy, maga Jézus Krisztus, az örök élet. Hivatásunkat, életünket, szolgálatunkat a Jézussal való kapcsolat köré kell szervezni, hozzá kell mérni magunkat, mert ő a középpont. Az egyszerűség, a gyermeki hit és bizalom az, amely képessé tesz bennünket arra, hogy el tudjuk fogadni ezt az ajándékot.

Püspökké való kinevezésemkor és szentelésemkor mindenki a feladat súlyáról, nehéz voltáról beszélt – emlékezett vissza Palánki Ferenc. – Nem saját erőnkből tudjuk tenni a dolgunkat, hanem az erő, kegyelem által, amelyet Jézustól, életünk középpontjától kapunk, hozzáigazítva, köré szervezve az életünket.

Nagyböjt nem a szomorúság ideje, hanem az újjáéledésnek, a lelki tavasznak, az újrakezdés lehetőségének az ideje. Mindnyájan megfáradtunk az elmúlt időszakban, de a szeretetben soha ne fáradjunk meg, legyen mindig Isten az életünk középpontjában, tőle merítsünk szeretetet – buzdított a püspökszentelési jubileumát ünneplő Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír