Mindszenty József bíborosra emlékeztek Bécsben halálának 42. évfordulóján

Külhoni – 2017. május 10., szerda | 13:05

Május 7-én, vasárnap Varga János, a Pázmáneum rektora szervezésében emlékeztek meg Mindszenty József bíborosról a bécsi irgalmasrendi kórházban. A megemlékezésen részt vett Ugron Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete, a Mindszenty Alapítvány megbízott társelnöke is.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A megemlékezés elején a budapesti Kodály Zoltán Kórusiskola volt növendékeiből alakult, Sapszon Ferenc karnagy vezette Cantate Vegyeskar Kodály Zoltán Jövel, Szentlélek Úristen című művét adta elő, majd Varga János rektor mondott beszédet. Megemlítette: a bécsi irgalmasok kórházának aulájában 2005 óta áll a Mindszenty-szobor, de csak 2011-től tartanak megemlékezéseket minden év májusában, a hercegprímás halálának napjához kapcsolódva. 

Beszédében Ugron Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete, a Mindszenty Alapítvány megbízott társelnöke így fogalmazott: „Negyvenkét éve, hogy Mindszenty bíboros elhunyt, hogy az Isten hazavitte azt az embert, aki egész életében az Egyházért és a hazáért küzdött és szenvedett. Amint sírfeliratán áll: »Az élet megalázta, a halál felmagasztalta.« Emlékeztetett: Mindszenty bíboros boldoggá avatásának folyamata 1992-ben indult el. „Huszonöt évnyi munka, adatgyűjtés és fordítás után több mint négyezer oldalnyi adat gyűlt össze, amit olasz nyelvre is le kellett fordítani. A négyezer oldalból összeállított nyolcszáz oldalas könyvet is benyújtották már a római Szentek Ügyeinek Kongregációjának. A kongregáció vizsgálatai két, néha három évig is eltartanak, így még sok idő áll előttünk, amíg Mindszenty bíboros életszentségét ünnepelni tudjuk” – fogalmazott a Mindszenty Alapítvány társelnöke. Végül megemlítette, hogy a Kárpát-medencében több mint egymillióan imádkoznak a bíboros boldoggá avatásáért, és Európában, illetve a tengerentúlon is vannak tisztelői. Kérte a jelenlévőket, hogy erre a szándékra ők is csatlakozzanak az imához.

Sapszon Ferenc Fatimai Ave Maria című kórusműve után Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett: „1971. szeptember 28-ának délelőtti óráiban a 20. századi magyar történelem egyik legdrámaibb jelenete zajlott le Budapesten. Az esemény megrendítő volt annak elszenvedője, és tragikus a haza szempontjából. Azon a keddi napon reggel fél 9-kor Magyarország utolsó hercegprímása, az akkor 79 éves, a Tanácsköztársaság, a nyilasok, majd a kommunisták kínzásától és börtöneitől meggyötört Mindszenty József lépett ki tizenöt év kényszerű bezártság után a budapesti amerikai követség ajtaján. Az idős főpap még utoljára megáldotta a neki menedéket nyújtókat, Budapestet és az egész országot, majd beült a részére küldött autóba, amit a titkosrendőrség kísért Hegyeshalomig. Magyarország egyik legnagyobb fia teljes titokban és teljes csöndben hagyta el hazáját. Az úton Mindszenty mindösszesen egyszer szólalt meg, elhaladva székvárosa, Esztergom táblája előtt, hogy megjegyezze, mennyi mindent szeretett volna alkotni az azt megelőző huszonhárom évben, de tétlenségre volt ítélve. Hegyeshalom felé még némi kitérővel elérhető lett volna szülőfaluja is és benne szeretett édesanyjának sírja, melyet sohasem láthatott, de a kitérő nem volt engedélyezett. Így érkezett meg Mindszenty József Bécsbe, ahol – rövid római tartózkodás után – végül a száműzetésben az egyik utolsó szabad magyar egyházi intézményben, a Pázmáneumban lelt otthonra. Mindszenty nem látta többet a magyar földet, két évtizeddel később pedig már csak földi maradványai térhettek haza Magyarországra a »moszkvai hitetlenség csillagának« leomlása után.”


Gulyás Gergely kifejtette: „Mindszenty azon kevesek egyike volt a 20. század vérzivataros, mindent felforgató, hitetlenségtől uralt évtizedeiben, aki az éppen fennálló, az örökkévalósághoz képest mindig csak átmenetinek tekinthető rezsimek közepette tett tanúbizonyságot Szent Pál igazságáról, mely szerint »semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért«. Az igazság pedig senkinek nem fáj jobban, mint az elnyomóknak és a megalkuvóknak.”

„Tökéletes pontossággal látta, hogy a kommunistáktól semmi könyörületre nem számíthat sem az ország, sem az Egyház. Esztergomi érsekként a Katolikus Egyházat védte, hercegprímásként az ősi közjogi szerepéhez hűen vallási hovatartozásra való tekintet nélkül állt ki minden magyarért. A megszálló szovjet csapatok árnyékában épülő diktatúrával szembeni ellenállás szimbólumává vált, akit bármi áron félre kellett állítani a hatalom útjából” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke, majd emlékeztetett, Mindszentyt „latin-amerikai útja után itt, az irgalmasrendiek kórházában műtötték meg, de az altatásból már nem ébredt fel. Május 6-án, rózsafüzérrel a kezében, a műtőasztalon a 83 éves főpásztor munkától, aggódástól, kínzásoktól, árulástól és cserbenhagyástól meggyötört szíve megszűnt Egyházáért és nemzetéért dobogni.”

Varga László és Sapszon Ferenc Mindszenty-ének című műve után az emlékezés koszorúit Perényi János nagykövet és Gulyás Gergely, Ugron Imre, a Máltai Lovagrend képviselete, a Kaláka-Club nevében Wurst Erzsébet elnök és Karácsonyi Miklós alelnök, valamint a Pázmáneum egykori és jelenlegi diákjai és munkatársai nevében Varga János rektor helyezték el a hercegprímás szobránál. A megemlékezés a Mindszenty József boldoggá és szentté avatásáért szóló ima elmondásával, majd a Cantate Vegyeskar közreműködésével a Boldogasszony Anyánk és a Himnusz közös eléneklésével ért véget.

Forrás: Varga Gabriella, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa

Fotó: Püspöki Apor

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria