Nádas Péter életműve volt az „Esztétikai beszélgetések” programsorozat témája a Pázmányon

A beszélgetés első felében szó esett Bazsányi Sándor 2018-ban megjelent Nádas Péter-monográfiájáról. A szerző elmondta, tizenhat éves kora óta érdeklődik Nádas munkássága iránt, így természetes, hogy könyve életműközpontú.

Ezt követően Vörös István arról kérdezte a könyv íróját, mit gondol Nádas drámáinak jelentőségéről az életműben. Bazsányi Sándor elmondta, ezek a darabok bizonyos tekintetben mostohák Nádas pályáján regényeihez képest, és ezen a színházi szakma tud érvényes előadásokkal változtatni.

Mivel a színház irányába fordult a beszélgetés, Gergye Krisztián is beszélt Nádas Péter drámaírói munkásságáról. A koreográfusként is alkotó rendező a Bárka Színházban mutatta be Nádas Péter Találkozás, majd a MU Színházban a Temetés című darabját. Gergye Krisztián sikeresnek érzi darabjait, ám hozzáteszi, azok mégsem találták meg a helyüket, nem ismeri fel a nézőközönség ezek jelentőségét.

A Nádas Péter drámáival összefüggő nehézségeket Bazsányi Sándor is felvetette, azonban úgy gondolja, hogy például a Szirénének nagy szakmai siker volt a Kamrában (Katona József Színház). Ennek ellenére levették a műsorról, a csekély érdeklődésre hivatkozva. Arra a kérdésre, hogy megvalósulnak-e a Nádas által szorgalmazott színházi változások, a rendező azt a választ adta, hogy ezek a változások „történgetnek”, de csak fragmentumaiban. Ismert, hogy Nádas naplót írt drámája rendezésének próbafolyamatáról. A rendezés kapcsán ma már jóval megengedőbb, mint korábban. Vörös István szerint ez elég ellentmondásos, hiszen Nádas a művészet szabadságát hirdeti, így eleve a művészvilág szereplői köréből azokat vonzza, akik érvényesíteni akarják saját szabadságukat.

Gergye Krisztián azt gondolja, hogy mivel egyben táncos, koreográfus és rendező is, lehetősége van arra, hogy amit Nádas leír a színházról és a testről, azt ő megtalálja, hiszen neki is vágya ez a fajta színház. A Találkozásnál például a rendező megháromszorozta a szereplőket, és három különböző karakterű nő játszik a darabban, így a történet három szálon fut. Ennek következtében valósulhatott meg egyfajta színpadi együttlélegzés. Felvetődik a kérdés, hogy fenn tud-e maradni ez a színpadi harmónia egy nagyobb előadásszámnál is, vagy felváltja a színpadi rutin.

Sajnos a Nádas-rendezéseknek van egy rossz hagyománya hazánkban, rátelepült egyfajta kultikus tisztelet; még nem is létezett a színpadon, de már túlkompenzálva kanonizálták – tette hozzá Bazsányi Sándor.

A következő esztétikai beszélgetésre ősszel kerül sor, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.

Forrás és fotó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Magyar Kurír