Ne nézzük le a lét leghétköznapibb töredékeit sem! – Egy karthauzi szerzetes gondolatai

A figyelem nem korlátozható kiváltságos pillanatokra, például az imádság idejére. Minden pillanatban elevennek kell lennie. Nem úszhatunk át az életen úgy, mintha álmodnánk. Ellenkezőleg,

teljes lényünkkel ahhoz kell igazodnunk, amit éppen teszünk, minden egyes pillanatban. Ha megyünk, menjünk. Ha imádkozunk, imádkozzunk. Ha nézünk valamit, nézzük. Ha eszünk, együnk.

Ez a titka a teljes, intenzív és gazdag életnek, hiszen minden dolog, minden esemény, minden ember csodálatos gazdagságot tár elénk, ha készek vagyunk figyelni rá. Semmi sem jelentéktelen, semmi sem banális; csak mi tekintjük triviálisnak a dolgokat, mert ujjhegyünkkel csupán a felszíni rétegeket érintjük. Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy mindent figyelemmel, szeretettel és gondosan tegyünk. Ne nézzük le a lét leghétköznapibb töredékeit sem. Adjuk inkább kölcsön nekik az érzékelésmódunkat és a hangunkat, hogy dicsőíteni tudják az alkotójukat. Hát nem ezért vagyunk (egyebek mellett) a földön? Felelősek vagyunk minden egyes virágszál zenéjéért. Hihetetlenül gazdag világban élünk, csak tudnunk kell, hogyan szemléljük.

Ráadásul a hit szeme előtt minden fontos, amit Isten szeretetéért és Istenben teszünk. Tudatában kell lennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, csodálatos belső világot hordoz magában, s ha szeretettel figyelünk rá, módunk nyílhat arra, hogy belépjünk a világába és közösségbe kerüljünk vele. A hit szeme előtt minden testvérünk maga Krisztus. Nem érdemli hát meg, hogy figyeljünk rá?

Forrás és fotó: Vigilia Facebook-oldala

Magyar Kurír