Nem mi, hanem Isten kegyelme általunk – Átadták a Karitász önkéntesek elismerését

Ragyogó napsütés és októberi hűvös idő fogadta szombaton azt az ország minden pontjáról akár kora hajnalban induló 47 önkéntest, családtagjaikat, plébánosaikat és egyházmegyéjük karitászigazgatóit, akik a tizedik alkalommal tartott Caritas Hungarica díj átadására érkeztek a Magyar Szentek templomába.

A budapesti díjátadás hálaadó szentmisével kezdődött, melyen Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke és Écsy Gábor országos igazgató mellett koncelebrált tíz plébános, akik díjazottjaikkal vettek részt a közös ünnepen.

Szentbeszéde elején Spányi Antal Krisztus szeretetére irányította a figyelmet, s kapcsolódva az evangélium soraihoz, megerősítette: „Máriánál közelebb senki sem áll Jézushoz. Persze, hogy az összes szentek között Mária a legdicsőségesebb, Mária a legboldogabb – hogyha lehet ilyeneket mondani. De azt mondja Jézus: mindaz boldog, aki nemcsak hallgatja Jézus tanítását, hanem ezt a tanítást befogadja, be is tartja.” Felidézte a püspök, hogyan veszi észre Mária érzékeny figyelmével Kánában, hogy elfogyott a bor, s Jézus látszólagos visszautasítása ellenére is milyen jól ismeri fiát, aki segít, hogy a háziak ne szégyenüljenek meg.

Spányi Antal ezután kiemelte: „Mária a keresztény emberek példaképe. Az egyház ősidők óta megfogalmazta azt az igazságot, hogy a Jézust keresők Márián keresztük jutnak el hozzá leggyorsabban és legbiztosabban. Mert Mária örök példa, mert Mária égi közbenjárónk, s mert Mária a mi égi Anyánk, aki büszke akar lenni ránk, aki szeretetével körülölel bennünket, és aki egyikünkről sem hajlandó elfelejtkezni.”

A Karitász munkáját mint Krisztusról való tanúságtételt értelmezve a szónok elmondta, hogy „egészen kiemelt módja ennek a tanúságtételnek az a szeretetszolgálat, amelyet a Karitász munkatársai végeznek. Mária ezt tette Kánában és nyilván ezt tette számtalan más helyzetben is (…). Bizonyos, hogy ő a gondoskodó szeretetnek, az imádkozó szeretetnek, a másikat megértő és elfogadó szeretetnek volt a mintaképe.”

Az önkéntesek napi küzdelmeit a Karitász elnökeként is jól ismerő püspök végül kiemelte:

Krisztust kell vinni az emberekhez. Nem a magam szeretetét, nem a magam bölcsességét, nem a magam jóságát. Krisztust kell adnom. És csak akkor adhatom, ha Krisztus valóban bennem is él.

Akkor, hogyha nem én vagyok a fontos, mert én csak közvetítő vagyok, csak eszköz vagyok az Isten kezében. A második dolog ez: Krisztus eszközeként Krisztus szeretetét viszem az emberekhez.

S a harmadik – nem könnyebb –, hogy abban az emberben, akihez megyek, akivel találkozom, abban fölfedezzem Krisztust. (…). S amikor fáradtak vagyunk és vonszoljuk magunkat, és ki tudja, már hányadik embert hallgatjuk végig, abban fölfedezni Krisztust nem könnyű dolog. De mégis ez a mi dolgunk: észrevenni. Nemcsak az imádság elragadtatásának pillanataiban, nemcsak egy szép liturgia ünnepi eseményeiben, hanem a hétköznapi élet keserves, fáradtságos, izzadtságos történéseiben is.

Ez a Karitász-munkatárs sajátos karizmája. Ez az a sajátos ajándék, amit az Istentől kapunk, hogy ezt a küldetést jól tudjuk tenni. Mert ez a küldetés – azt gondolom – az egyik legeslegfontosabb tanúságtétel formája ebben a világban. (…)

A legfontosabb azonban mégis az, amikor mi, a magunk Istentől kapott és megáldott emberségének szeretetével, Krisztustól átjárt emberségünkkel odaállunk a másik mellé.

Amikor a szívünk szeretetét nekik adjuk, és szívünket kitárjuk, hogy akár az ő nyomorúságuk felét magunkkal vigyük és magunkkal hordozzuk. A jó szó, a megértő szó, a kedves mosoly, a nem magamat előtérbe helyező igyekvés, hanem az Őrá figyelés szeretete: az, ami egy ember szívét megváltoztatja, s amely végül is megváltoztatja a világot. Tehát

változzon meg a mi szívünk, változzon meg az életről alkotott felfogásunk, s akkor majd megváltoztatjuk a világot. Nem mi, hanem Isten kegyelme általunk.”

 – zárta szentbeszédét Spányi Antal.

A szentmisét követően vehették át elismeréseiket tizenöt egyházmegyei központ plébániai csoportjainak önkéntesei.

A díjazottakat Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese köszöntötte. Mint fogalmazott, az elismerést kiérdemlő önkéntesek a Karitász tevékenysége során kiemelkedő módon és rendszeresen segítik embertársaikat.

„Élelmiszerrel, gyógyszerrel, ruhákkal, bútorokkal és egyéb tárgyi adományokkal támogatják a nehéz szociális körülmények között élőket. Betegeket, magányos időseket látogatnak és fizikai, valamint lelki támogatással nyújtanak segítséget számukra. Tárgyi és pénzadománygyűjtéseket, jótékonysági programokat, segélyakciókat, nyári táborokat szerveznek. Gyakran pakolnak, válogatnak adományokat, majd készítenek belőlük hasznos csomagokat, amelyeket el is juttatnak a legnehezebb sorsú emberekhez, családokhoz. Sok időt szánnak a családok meglátogatására, szociális helyzetük felmérésére is, hogy a legjobb helyre jusson a segítség. Saját karitászközösségük lehetőségein túl az egyházmegyei és országos segélyakciókba is becsatlakoznak, további feladatokat és adminisztrációt is felvállalva. Különösen érzékenyek a legelesettebbek, az idősek, betegségben szenvedők és a gyermekek problémái iránt. Karitászcsoportjuk tagjaival és településük szervezeteivel élő és jól működő, példaértékű kapcsolatokat, együttműködéseket alakítottak ki, amelyek a rászorulók javára szolgálnak. A kézzel fogható karitatív feladatok mellett imádkoznak a rászorulókért, támogatókért és önkéntesekért.  Mindezek mellett valamennyi díjazott különösen nagy odaadással, elhivatottsággal és türelemmel áll a rászorultak mellett vigaszt nyújtva a nehézséggel küzdők számára. Gratulálunk áldozatos, kiemelkedő és példaértékű tevékenységükhöz!”

Az önkéntesek nevében Horváth Sándor, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász önkéntese beszélt, kiemelve, hogy a karitászmunka mentes az előítéletektől, krízishelyzetben (délszláv háború, horvátországi földrengés) pedig igyekszik azonnali segítséget nyújtani.

Az ünnepséget a szokásos agapéval zárta a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete. A hűvös délelőtt kora délutánra kellemes meleggé változott, ahogyan egy adományba adott kályha melegíti fel a szobát, ahogyan egy beszélgetés ad reményt, egy tanszercsomag vagy korrepetálás teremt jövőt a Karitász önkénteseinek munkájával Magyarország közel 800 településén.

Forrás: Besze Erika/Katolikus Karitász

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír