Nemzetek miséje a Szent István-bazilikában – interjú Cserháti Ferenc püspökkel

A hazánkban első alkalommal megrendezendő többnyelvű és koncelebrációs szentmisére Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztora szeretettel várja a főegyházmegye területéről a rövidebb vagy hosszabb ideig itt tartózkodó idegen nyelvű híveket, lelkipásztoraikkal, magyar barátaikkal és a helyi hívekkel együtt. A koncelebrációs szentmisét Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök vezeti, akit év elején Erdő Péter bíboros püspöki helynöknek nevezett ki, azzal a feladattal, hogy az egyházmegye területén élő nem magyar anyanyelvű hívek pasztorációját segítse és támogassa. Erről és a főegyházmegyében élő katolikus külföldiek lelkipásztori szolgálatáról kérdeztük Cserháti Ferenc püspököt.

– Külföldieknek tartják majd a szentmisét a bazilikában?

– A nemzetek miséjével jelezni szeretnénk, hogy a főegyházmegye területén élő idegen nyelvű katolikusok a főegyházmegye szerves részét alkotják, nálunk itthon vannak, hiszen az Egyházban nincsenek külföldiek, nincsenek jövevények, mindannyian testvérek vagyunk, és egy Egyházat alkotunk, ahol mindannyian otthon vagyunk. Az Egyházi Törvénykönyv ugyancsak előírja, hogy a helyi főpásztorok kötelesek gondoskodni az egyházmegyéjük területén élő és tartózkodó idegen nyelvű hívek lelkipásztori ellátásáról. A globalizáció, a multinacionális vállalatok elterjedése, az egészség- és sportturizmus több ágazatának fellendülése a fejlett világban magával hozta az egyének, a munkakeresők, a munkavállalók, a sportolók, a nyugdíjasok fokozott vándorlását, a különböző nemzetközi vállalatok dolgozóinak időszakos külföldi tartózkodását. A migránsok mellett a világ nagyvárosaiban sokfelé megjelentek a különböző nemzeti vállalatok külföldön dolgozó alkalmazottai, munkásai, a sportolók, a tanulók és a kutatók, akik bármennyire is igyekeznek beilleszkedni a számukra idegen nyelvű helyi társadalmakba, az átmeneti idő és a nyelvi nehézségek miatt, nagyon is érthető módon, igénylik a saját anyanyelvükön végzett lelkipásztori szolgálatot. Ők gyakran családostul érkeznek hozzánk egy bizonyos időre. Sokan közülük a magyar fővárosban is nemzeti csoportokat, közösségeket alkotnak. Szokásaikkal, hagyományaikkal, nemzeti kultúrájukkal nemcsak színesítik, hanem nagyon is gazdagítják főegyházmegyénk életét, egészen Szent István királyunk szellemében. Főegyházmegyénkben több ilyen nemzeti egyházi közösség is működik, saját, illetve megbízott lelkipásztorokkal; valamennyien egyházmegyénk főpásztorától kapták megbízásukat, és mindannyian egy helyi egyházat alkotunk, és együtt építjük az Isten országát a földön, egyházmegyénk közösségében. A velünk együtt élő nemzeti közösségek tagjai sorában aztán természetszerűen felmerül a keresztelésre, az elsőáldozásra, a bérmálásra való felkészítés igénye és a szentségek kiszolgáltatása. Sokszor az egyházmegye területén, a jegyesek anyanyelvén kerül sor házasságkötésekre is.

– Az idegen nyelvű hívek ellátása önkéntes lehetősége az egyházmegyének?

– Ez nem önkéntes feladat. Az Egyházi Törvénykönyv 383. kánonja kifejezetten felszólítja a megyéspüspököt, hogy gondoskodjék minden rábízott Krisztus-hívőről, bármilyen korú, helyzetű, nemzetiségű legyen is, akár a területén lakjék az illető, akár csak ideiglenesen tartózkodjék ott. Emellett az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa, és újabban az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma folyamatosan lelkipásztori irányelvekkel látja el a helyi egyházakat. Ezek szerint bár a külföldön élő katolikusok anyanyelvi lelkipásztori szolgálatának megszervezése a helyi megyéspüspökök kötelessége, ugyanakkor a hatékony és megfelelő lelkipásztori szolgálat megvalósulása érdekében az elvándorló születése szerinti országnak is felelőssége, hogy ez jól tudjon működni, mindig tiszteletben tartva a helyi püspökök joghatóságát.

– A legnagyobb közösségeknek saját papjuk van, vagy a helyi egyház papjai végzik a lelkipásztori szolgálatot?

– Főegyházmegyénkben mintegy nyolc közösségnek van saját papja, néhány idegen nyelvű közösségben megbízott papok szolgálnak, akik jól ismerik a közösségek nyelvét. A legnagyobbak az angol, a francia, az olasz, a német, a lengyel, a spanyol, a horvát, a szlovák és az ukrán nyelvű közösségek. Tíz-tizenöt nyelvi közösséget mintegy 20-25 pap lát el. A közösségek tagjai és a létszámuk is gyakran változik, hiszen sokan csak pár évre érkeznek Magyarországra, de a számukra bemutatott szentmiséket gyakran az azonos nyelvet beszélő turisták is látogatják. Mindez sajátos lelkipásztori szolgálatot jelent, és mi ezt biztosítjuk. A magyar befogadó, vendégszerető nép. Ezt történelmünk is tanúsítja. Ezért alig értem a nyugati sajtóban megjelenő hamis vádaskodásokat. Általában szeretettel fogadjuk a vendéget, és asztalunkhoz ültetjük a barátságosan közeledő idegent. A helyi egyházak tagjai is örülnek, ha a velünk élő külföldiek otthon érzik magukat közösségükben. A nemzetek miséje is annak a jele, hogy főegyházmegyénkben bárki otthonra talál, ha akar. A nemzetek miséjét a Szent István-bazilikában, egyházmegyénk kiemelt központjában tartjuk, ezzel is jelezvén, hogy itt mi mind otthon vagyunk, és egy Egyházat alkotunk.

– Volt valami különleges kérése püspök úrnak a misével kapcsolatban?

– Inkább a lehetőséget szeretném felkínálni, hogy aki akarja, hozza magával nemzetének zászlaját, esetleg öltözzön nemzeti népviseletbe, ha ezt jónak látja, ahogy ez Nyugaton a nemzetek miséje alkalmával már gyakorlattá vált. Hosszabb távon készülődünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is, és majd ott is szeretnénk megmutatni egységünket és sokszínű jelenlétünket a budapesti egyházban. Külföldön járva magam is mindig örülök, ha valahol megpillantom nemzeti zászlónkat és magyar szavakat hallok. Úgy gondolom, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus külföldi vendégei – püspökök, papok, világiak – ugyancsak örülnek majd, és büszkék lesznek Budapesten arra, ha a sok szép kongresszusi rendezvény között felfedezik saját hazájuk idegenben is ápolt sajátosságait, és még anyanyelvükön is szólhatnak köztünk élő honfitársaikhoz.

– Püspök úr mondta, hogy vannak nemzetek, közösségek, amelyeknek saját papjuk van, de vannak olyanok is, amelyeknek magyar a papjuk. Ők miként látják el szolgálatukat?

– Fontos, hogy ezek a papok jól beszéljék az adott nyelvet, jól ismerjék és tiszteljék a rájuk bízott nép kulturális örökségét, mert ezek nélkül alig elképzelhető a hatékony lelkipásztori szolgálat. Tudatában kell lenniük annak, hogy minden nép másképpen imádkozik, ünnepel és szórakozik: az angol, az olasz, a francia, a spanyol, a lengyel, a német, a horvát és az ukrán – hogy csak éppen néhányat említsünk közülük; mások a népi és rituális szokásaik és hagyományaik, például a keresztelők, az elsőáldozások, a bérmálások, az esküvők és más ünnepek alkalmával. Ezek a lelkipásztorok legyenek két kulturális örökség szakértői, mindig párbeszédben kell lenniük a helyi kultúrával. Talán még ezeknél is fontosabb, hogy megértsék, szívükbe zárják és szeressék a köztünk élő és felénk közeledő idegent.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír