Olajfát ültettek Edelényben a görögkatolikus iskola udvarán

Szívszorító végigsétálni egy üres iskolaépület hallgatag folyosóin. Ott, ahol máskor hétszáz gyermek zajong, nevet, kiabál, most csend van. Az udvarról szűrődik be némi beszédfoszlány. Néhány gyerek rollerokkal köröz a fákkal övezett, napsütötte udvaron. Az ő szüleik munkájuk miatt kérték az iskola segítségét a napközbeni elhelyezéshez. A maroknyi csoport Barta József igazgató és egyik helyettese, Tóthné Gál Judit, valamint az intézmény lelki vezetője, Kovács Lajos atya felbukkanására megszakítják a játékot. Egy rövid, de megható ünnepségre készülnek. Közösen olajfát ültetnek az iskola udvarán.

Sok jelenetben találkozunk a Bibliában az olajfával – magyarázza Kovács Lajos a gyerekeknek, hogy miért pont erre a csemetére esett a választás. A vízözön után Noé bárkájához a galamb a szárazföldről csőrében egy olajággal tért vissza. Ez a fa a boldogság, a jólét, a béke, a szövetség jelképe is.

„Mindannyiunk számára embert próbáló időszak volt, amit a világjárvány okozott. Nem találkozhattunk, beszélgethettünk, ez mindenkit megviselt, szenvedéssel teli hónapok vannak mögöttünk” – fogalmazott Kovács Lajos. Hozzátette, Jézus az utolsó vacsora után tanítványaival az Olajfák hegyére ment, ahol magányosan imádkozott, miközben vérrel verítékezett. Itt fogták el és kezdődik el szenvedése, ami azonban életet hozott, hiszen feltámadt a halálból. „Mi azért ültetjük ezt az olajfát, hogy legyen vége ennek az időszaknak, hogy visszatérhessen az élet egyházainkba, iskoláinkba.”

A diákok és tanáraik közös ima és éneklés után elültették, megöntözték a fát, amely megőrzi ennek a néhány nehéz hónapnak az emlékét és megjeleníti azt a szövetséget, ami elmélyült a karantén időszakában diákok, tanárok és szülők között.

Forrás: 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus honlapja

Fotó: Ambrus Marcsi

Magyar Kurír