Öltözzünk bele mindennap Krisztusba – Lejtényi Emánuel triduuma a Szent Margit-templomban II.

Hazai – 2020. január 17., péntek | 17:05

A budapest-újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-templom január 13. és 20. között egyszerre ünnepli névadója égi születésnapjának 750. évfordulóját és templombúcsúját. A rendezvénysorozat keretében január 15. és 17. között Lejtényi Emánuel csobánkai és pomázi plébános az este 6 órakor kezdődő szentmiséken lelkigyakorlatos szentbeszédsorozatot, triduumot tart.

A január 16-ai, második alkalommal bemutatott koncelebrált szertartáson Emu atya Szent Margit ruhájáról és szerzetesi fátyláról elmélkedett, utóbbihoz csodás gyógyulások is fűződnek, bár nem tudni, hová tűnt, de ahogy a csontereklyék közül is előkerült néhány, bizonyára a ruhadarabból is maradtak ránk foszlányok. Miért érdekes számunkra ez a ruhadarab, mi az üzenete? – tette fel a kérdést a szónok. Kérte a híveket, képzeljék el Szent Margitot, amint szerzetesként leteszi az örökfogadalmát, térden állva, a püspök előtt, aki a következőket mondja neki: „Vedd ezt a fátylat és ezt a ruhát, Istennek szenteltséged jelét, és soha ne feledd, Krisztushoz tartozol.” Amikor Margit magára öltötte a szerzetesi ruhát és a fátylat, akkor valóban megélte a Krisztusba való beöltözést, és azt, hogy hozzá tartozik – mondta a csobánkai és pomázi plébános.

Mit jelent ez? Egyrészt a bibliai hagyományban a haj a hölgyek szépségének is a jele. Az apácák ezt eltakarják, mert Istennek szeretnének inkább tetszeni. Emu atya felidézte: Margitnak a kolostorban több kérője is akadt, mégis hűséges maradt fogadalmához, pedig lett volna módja ellenszegülni, érvényteleníteni ezt. Mégis ott volt benne, hogy akkor is vállalja, és az Istennek akar tetszeni. Az egyszerű ruha nem a divatot követi, hanem azt a vágyat, hogy nem kívülről, hanem belülről szeretnénk ékeskedni. Az egyetlen divat az erényekben való előremenetel, az erényekbe szeretnénk beöltözni igazán – fogalmazott Lejtényi Emánuel. Hozzátette: a szerzetesek abban a ruhában imádkoznak, szolgálnak, amibe beöltöznek, és ebben is temetik el őket. Margit lelkében benne élt: azért hordja egész életében ezt a ruhát, mert ez az életszentsége, Krisztusba öltözése jele. A szerzetesek, apácák egyre kevésbé figyelnek a világra, és egyre jobban az Istenre. 

Emu atya szerint ehhez hasonló, hogy mi is kaptunk egy ruhát, amikor megkereszteltek bennünket. Az akkor kapott kis fehér ruha egyrészt emlék, másrészt a szentség felvételekor mi is ugyanúgy Krisztusba öltözünk be. Jó mindennap arról elmélkedni, hogy most Jézusba szeretnénk öltözni, és egy kicsit jobbak szeretnénk lenni a mai napon, mint tegnap. Az a ruha, amit ma felvettünk és amiben eljöttünk a templomba, lehet az életszentségünk, azért vesszük fel, hogy Krisztusba öltözzünk.

Minden ruha, amiben naponta szolgál az ember, amiben elmegy akár a boltba, és mond egy-két jó szót a pénztárosnak, vagy amiben otthon van, egy-egy beöltözés lehet. Számunkra is lehet segítség, ha egyfajta külön ruhadarabunk van arra, amit akkor veszünk fel, amikor elmegyünk a templomba imádkozni, ez szintén abban segíthet, hogy az Úrra figyeljünk. Az egyszerű ruha most is ugyanazt jelentheti, hogy Istennek szeretnénk ékeskedni, és a lelkünk szépsége is fontos számunkra, nem csak az, hogy kívülről hogy mutatunk.

Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy ott legyen bennünk is ez a lelki ruházat, és nyugodtan hozzágondolhatjuk, hogy ezt mi is úgy kaptuk meg mint életszentségünk jelét, és hordjuk napról napra, öltözzünk bele mindennap Krisztusba, és kérjük az Ő segítségét ahhoz, hogy valóban ehhez méltóan tudjunk élni, törekedve arra, hogy lelkünket is tisztába öltöztessük – zárta a fohásszal lelkigyakorlatos beszédsorozatának második részét Lejtényi Emánuel.

Az este szentségimádással ért véget.

Fotó: Merényi Zita (a képek a triduum első alkalmán készültek)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria