Örömhírvétel ünnepe a görögkatolikus püspöki székhelyeken

A debreceni Istenszülő oltalma görögkatolikus főszékesegyházban bemutatott Szent Liturgiát – melyen Kocsis Fülöp érsek-metropolita is részt vett – Seszták István főhelynök vezette, és ő mondott szentbeszédet.

Bizonyára megkérdezzük magunktól: 2020-ban miért így kell fogadnunk az Isten örömhírét? – tette fel a kérdést a főhelynök. – De tudjuk jól, hogy az Isten világának megértését nem lehet egyszerűen elintézni. S az üdvösség története során – abban a világtörténelemben, amiben az Isten akarata mint üdvösség megmutatkozik – a teremtő és gondot viselő Isten kellőképpen tanított és tanít minket. Hiszen elképzelhetjük, hogy ezt az örömhírt, ezt a felfoghatatlan titkot, hogy a távolinak tűnő Isten istenemberré lesz, számos korban nehezen értették.

Szent Pál apostol azt mondja, Ábrahám türelmesen várva megnyerte az ígéretet (vö. Zsid 6,13–20). Minden bizonnyal Ábrahám és az Ószövetség nagy alakjai, de minden ószövetségi ember várta ezt az örömhírt, talán érezte, hogy az az Isten, akit egyre jobban megismert, egyszer majd igazán közel kerül hozzá. Ez volt az ószövetségi ember vágyakozása, vágyódása az Isten felé: bárcsak láthatná, ismerhetné teljesen az Istent.

De az Újszövetség emberének is ez az igazi reménye. Hogy az Isten, a mi Istenünk, Valaki, aki után vágyakozunk, és a vele való kapcsolatunk határozza meg az életünket. Talán ez a fajta gondolkodás, amit ezekben a nehéz napokban is magunkévá kell tennünk – tette hozzá Seszták István. – Ez a hitünk alapja. Tudunk-e a talán reményvesztett helyzetben is úgy az Isten felé fordulni, hogy Ő a mi Istenünk?! Ő, a mi igazi reményünk, támaszunk, segítségünk.

Mária megkérdezi az evangélium tanúsága szerint: „Miképp történik ez?”. Ezekben a napokban gyakran mi is úgy ébredünk, hogy megkérdezzük magunktól: miképp történik velünk mindaz, aminek részesei vagyunk. Válaszolhatunk rá földi, emberi, bizonyos értelemben gyarló módon, de válaszolhatunk rá úgy is, hogy elhelyezzük életünket, válaszkeresésünket az Isten fölfoghatatlan akaratában. S akkor megérezzük, hogy a Szentlélek vezeti odafigyelésünket, gondoskodásunkat, életünket, vagyis a lelkünket. S ez a Szentlélek minden bizonnyal meg fogja válaszolni ezeket a nehéz perceket, órákat, napokat is. Mária megérezte a Szentlélek hangját, s azt mondta az angyalnak: „Legyen nekem a te igéd szerint!”.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható.

* * *

Alkonyati istentiszteletbe és Aranyszájú Szent János liturgiájába kapcsolódhattak be a hívek élő közvetítés által a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházból március 25-én, a legszentebb Istenszülő és mindenkor szűz Mária örömhírvétele ünnepén.

A szertartáson együtt imádkozott Szocska A. Ábel megyéspüspökkel a liturgiát vezető Papp Tibor főhelynök, Soltész János, Miló Miklós, Gánicz Tamás diakónus, valamint kántorok, lelkipásztorok és néhány családtag.

Örömhírvétel. Reményt adóan és hihetetlenül hangzik akkor, amikor úgy érezzük, nincs okunk örömre – kezdte beszédét a főhelynök. – Félelem és kilátástalanság van bennünk. S ez a sok-sok nehéz körülmény arra késztet, hogy vegyük számba, mi az, ami igazán fontos az életünkben. S ha hitünk szerint az örökéletre teremtett lelkünk a legfontosabb, akkor ennek a léleknek a jövője, az üdvösségünk mindennél fontosabb.

Az újrakezdésre vágyunk sokszor: milyen jó volna az elrontott dolgainkat, s akár mindent elölről kezdeni. Ma annak örülhetünk, hogy az Isten ennek az újrakezdésnek a lehetőségét mondja bele a világba.

Munkatársai vagyunk-e az Istennek, aki a jót tevő és jót akaró embereken keresztül viszi az isteni élet reményét és az örömhírt a világba? – tette fel a kérdést Papp Tibor. – Ha megpróbálunk helyt állni és végezni feladatunkat, kitartani akkor is, ha ez nehéz: azok lehetünk.

Mária, annak ellenére, hogy nem látta előre, mi fog történni, mély hitéből fakadóan tudott igent mondani: „Legyen nekem a te igéd szerint”. Legyen példaképünk az Istenszülő ebben a tekintetben is, merjük kimondani: Uram, nem értem, miért akartad s hogyan alakulhatott így, de biztos vagyok benne, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik.

A mai nap és ezek a körülmények felkiáltójelek – annyi minden, korábban fontosnak tartott dolgot mára a járvány miatt töröltek, így a legfontosabbra figyelhetünk: hogy kapcsolatban maradjunk a Jóistennel. Vegyük észre az örömhírt: hogy az Isten mindig mellettünk akar lenni, most is.

A liturgiáról szóló bővebb beszámolót ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír