Osztoznak az Egyházért viselt felelősségben – Diakónusokat szentelt Erdő Péter bíboros Budapesten

Az öröm vasárnapjának előesti szentmiséje nagy ünnep volt a főegyházmegyének és a jezsuita rendnek egyaránt. A diakónus testvérek szentelésén olyan sok pap, szerzetes, diakónus és papnövendék vett részt, hogy bevonulásukkor a tágas templom szentélyétől a bejáratig tartott hosszú, tömött soruk.

A Szofoniás próféta könyvéből vett szentírási szakasz arról az örömteli ujjongásról szólt, amelyet Isten szabadítása vált ki az emberből; azé az Istené, aki újjáéleszt szeretetével, megszabadít, velünk van és maga is örül nekünk, mintha ünnepet ülne.

A szentlecke és a Szent Lukács könyvéből származó evangéliumi szakasz után a diakónusok kiválasztásának szertartása következett.

Kovács Zoltán, az Érseki Papnevelő Intézet rektora szólította Szűcs Bálint Gézát, majd Vízi Elemér jezsuita tartmányfőnök kérte Tran Van Ngu Józsefet és Phamdinh Ngoc Józsefet, hogy lépjenek elő. Elöljáróik méltónak találták őket a szerpapságra.

Ezután hangzott el Erdő Péter bíboros homíliája, melyet teljes terjedelmében olvashatnak.

Kedves Szentelendő Testvéreim! Krisztusban Kedves Testvérek!

Új diakónusokat szentelünk főegyházmegyénk és a jezsuita rend szolgálatára advent harmadik vasárnapjának előestéjén.

Az Egyház ma az öröm színét vegyíti a várakozás sötétjébe.

A felolvasott evangéliumból is érezzük, hogy van okunk örülni. Mert készül a megígért Megváltóval, Istennel való találkozásunk. Ez az előkészület úgy is nevezzük: megtérés. Ennek a megtérésnek pedig az evangélium fényében két nagy mozzanata van.

Az első az ember megtérése, megváltozása, igyekezete. Ennek mintegy összefoglaló képviselője Keresztelő János a maga bűnbánatra hívó prédikációjával.

A Keresztelő először is azt hirdeti, hogy mindenkinek szüksége van megtérésre.

Még a vallásos előírásokat megtartó embereknek, még a farizeusoknak is. Mert senki sem tökéletesen kész a maga igyekezetéből az Istennel való találkozásra.

De hirdeti azt is, hogy ez a megtérés mindenki számára lehetséges is. Még a vámosok és a katonák is megtérhetnek.

Nincs olyan reménytelen élethelyzet, amelyben már ne volna lehetséges a megtérés.

Hirdeti végül Keresztelő Szent János azt is, hogy ez a megtérés kihat az emberekkel való viszonyunkra: odafordulást kíván a másik emberhez, igazságosságot a másik ember iránt.

Mindez nagyon aktuális a mai életünkben is. Sok igazságtalanságot és szenvedést látunk magunk körül a világban. Nem véletlen, hogy éppen az advent bűnbánati, készületi idejében olyan gyakoriak a karitatív és segítő akciók. De ne csak ilyenkor gondoljunk másokra:

legyen az igazságosság, a másra való tekintet életünk alapvető magatartása!

A megtérés másik nagy mozzanata a mai evangélium szerint nem embertől való. Eljön valaki, aki hatalmasabb. Ő maga az igazságot tevő Isten, aki a bűnös emberiség pelyváját olthatatlan tűzben égeti el, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel. Az ószövetségi apokalipszis Keresztelő Szent János-i képében a keresztény hit a Krisztusban közénk érkező Isten megváltó jelenlétét ismeri fel. Mert a Mindenhatóval való találkozásunk másik nagy feltétele az Isten tisztító, erőt adó, átformáló kegyelmi jelenléte. Ez teszi lehetővé és teljessé a megtérésünket, ez hozza meg várakozásunk beteljesülését.

A diakónus életének középpontja maga Krisztus. Krisztus értünk a szolga alakját öltötte. Tanítványainak pedig meghagyta, hogy aki első akar lenni köztük, az legyen mindenki szolgája (Mk 9,35). Az utolsó vacsora titokzatos történetében a János-evangélium elbeszéli, hogy Jézus példát adott tanítványainak a lábmosás gesztusával. Ha ő, az Úr és a Mester, akit joggal neveznek így a tanítványok, hiszen végtelen fölségű, végtelen bölcsességű és végtelen hatalmú Isten, tehát ha ő szolgaként járt közöttünk, akkor nekünk is így kell fordulnunk embertársaink felé.

De nem puszta humanitárius segítséget kínálunk, hanem a legtöbbet, a legfontosabbat, magát Krisztust kell közvetítenünk. Ezt akkor tehetjük hitelesen, ha valóban ő a legfontosabb számunkra.

Ezért az egyházi rend szentségében az ember kockázatot vállal. Mert ettől kezdve a munkája, az élethivatása és a személyes hite szorosan összefonódik, ettől fogva a mindennapi élethez is különösen szüksége van arra a kegyelemre, amit a felszentelésben kapunk. A szentségek pedig az egész Egyházban közösek. Ha a püspökök testülete az apostoli testület utódaként az egész Egyházért viselt felelősségben osztozik, ha az áldozópapok közössége a helyi egyház presbitériumát alkotja, a diakónusok is szorosan kapcsolódnak a püspökhöz és ahhoz a részegyházhoz, amelyben szolgálatukat teljesítik.

Így akár egyházmegyések, akár szerzetesek, osztoznak az egész Egyházért viselt felelősségben.

Adja Isten, hogy új diakónus testvéreink a szentség kegyelmében megerősödve áldás legyenek mindannyiunk számára! Ámen.

*

A prédikáció után a szentelendők szándéknyilatkozatot tettek, melyben kifejezték, hogy akarják a szerpapi szolgálatot a papi rend segítésére és a keresztény nép javára gyakorolni, a hit szent titkát őrizni és hirdetni. Vállalják a cölibátust, az imádságos lelkületet, és Krisztus követésében példás életet élnek szüntelenül.

A bíboros elé térdelve egyesével tiszteletet és engedelmességet ígértek elöljáróiknak, majd a földre borultak az értük végzett Mindenszentek litániája alatt.

A bíboros kézrátételével felszentelte elsőként a egyházmegyés jelöltet, majd a vietnámi szerzeteseket, és hosszan könyörgött értük.

Szűcs Bálint Gézát Horváth Zoltán, Phamdinh Ngoc Józsefet Nagy Bálint SJ, Tran Van Ngu Józsefet pedig Koronkai Zoltán SJ öltöztette be.

Miután az új diakónusok átvették az evangéliumoskönyvet Erdő Pétertől, diakónustársaik köszöntötték őket.

A szentmise végén Szűcs Bálint Géza megköszönte a bíborosnak, hogy a Avilai Nagy Szent Teréz-templomban szentelte fel őt, ami számára különleges ajándék, hiszen 2005-ben itt kezdett ministrálni, és itt is kezdheti el diakónusi szolgálatát. Meghatódva megköszönte családjának, hozzátartozóinak is, hogy elkísérték és támogatják őt.

Vízi Elemér is köszönetet mondott a bíborosnak a szentelésért, melyben az öröm vasárnapján megélhették az Egyház örömét. Majd Horváth Zoltán esperes-plébánosnak fejezte ki háláját, hogy befogadta a jezsuita szerzeteseket is a plébániatemplomba, és társulhattak az egyházmegyés diakónus szenteléséhez.

Zoltán atya szavait idézte: „Szent Ignác meglátogatta Szent Terézt”. Ők kortársak voltak, és jövőre, március 12-én ünnepeljük szentté avatásuk 400. évfordulóját – hívta fel a figyelmet a tartományfőnök.

Phamdinh Ngoc József magyarul, Tran Van Ngu József vietnámi nyelven mondott köszönetet, és kérték a további imákat, valamint Szent Ignác évében a megtérés kegyelmét.

A jezsuita diakónusok családtagjai, ismerősei is jelen voltak a szentmisén, róluk a szentmise után a szentélyben közös kép készült.

Az ünnepi alkalmon a Zeneakadémia egyházzenei kórusa énekelt. A hívek a járvány miatt online is követhették a szentmisét, mely a templom Facebook-oldalán és Youtube-csatornáján visszanézhető.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Topor Márta

Magyar Kurír