Palánki Ferenc Mátészalkán: Jézus a szeretet csodáit várja el tőlünk

Az alkalmakon a hívek a Loretói litánia után népi engesztelő imákat mondanak, Mária-énekeket énekelnek, majd parakliszt (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához) imádkoznak. Ezután a jelen lévő papok rózsafüzért vezetnek, és az alkalom ünnepi szentmisével, valamint gyertyás körmenettel zárul. Az imaesteket Heidelsperger István helyi plébános vezeti.

Az október 13-i ünnepi szentmisén Palánki Ferenc homíliájában a cselekedet, a hit és a szeretet hármas egységéről elmélkedett, középpontba helyezve a tetteinket, amelyekkel megmutatjuk hitünket, keresztény mivoltunkat, azt, hogy kihez tartozunk.

„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5) – szólt Mária a szolgákhoz a kánai menyegzőn, az utolsó vacsorán pedig Jézus mondta a tanítványainak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24). A tanítványok rákérdeztek: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy hisztek abban, akit ő küldött” (Jn 6, 28–29).

Amikor Jézus azt mondja, ezt cselekedjétek, akkor nem azt kéri tőlünk, hogy csodát tegyünk: gyógyítsuk meg a betegeket, járjunk a vízen, de a szeretet csodáit várja el tőlünk.

Az önzetlen cselekedet nem más, mint a másik emberért való élet. Olykor feltesszük a kérdést önmagunknak: miért élek, mi a dolgom, a hivatásom? Rá kell döbbennünk arra, hogy mindannyiunkra szükség van, hiszen Isten azért hívott létre bennünket, ajándékozta nekünk az életet, a világot, hogy képesek legyünk a szeretetből másokért való életre. Ez magában hordozza a következő, „Kiért élek?” kérdésre adható választ: Istenért élek, akiért semmi áldozat nem elég.

A püspök emlékeztetett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson szolgáló több ezer önkéntes fiatal áldozatos munkájára, akik összesen 75 ezer munkaórát dolgoztak, volt, hogy éjszaka kellett előkészíteniük a másnapi programok eszközeit.

Nem kell félteni a fiatalokat, van bennük cselekvő készség, amely a hitükből fakad. A mi felelősségünk, hogy követhető, jó példát mutassunk nekik életünkkel, cselekedeteinkkel, amire felnézhetnek.

Sajnos sokszor önzők vagyunk, és ezt tanulják meg tőlünk. Az önzés börtönét nem lakhatóvá kell tenni, hanem szabadulni kell abból. A szabadság pedig abból fakad, ha megismerjük az igazságot, amely nem más, mint Isten, az abszolútum – fogalmazott a Palánki Ferenc, majd Mária életpéldájára irányította a hívek figyelmét, akinek az élete nem önmagáról, hanem a Fiáról, Jézusról szólt.

Mária tőlünk is azt kéri, hogy térjünk meg Fiához, Jézus Krisztushoz, tartsunk bűnbánatot, lépjünk túl az eddigi gyarlóságainkon és éljünk szeretetben, másokért, alázatban.

Jézus megmosta a tanítványok lábát, mielőtt fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24). Milyen alázatos volt Jézus Krisztus, a Teremtő Isten egyszülött Fia, ég és föld királya, aki alulról néz fölfelé a teremtményre! – emelte ki a főpásztor Jézus alázatos voltát, majd Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versciklusából idézett négy sort:

„Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.”

Ha hasonlítani akarunk Istenhez, alázattal kell mások rendelkezésére állni. Mária példaként áll előttünk az alázatban is: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Isten anyja az Úr szolgálóleánya, vagyis akár anyja, akár leánya az Istennek, mindenképpen a szolgálója.

A püspök végül a szeretet cselekedeteire irányította a figyelmet, amely nem egy puszta érzés. Jézus szeretetből odaadja magát értünk; vállalja, vállára veszi a keresztet. Palánki Ferenc emlékeztetett a Szent Imre Plébánia fiataljainak közelmúltban történt bérmálkozására, ahol két felirat volt látható: Érted! Érted?

Felfogjuk-e, hogy minden értünk történik, annyira szeret bennünket az Isten? Erre a szeretetre kell válaszolnunk – hangsúlyozta a püspök. –

Ma az individuális világban az önzés, a leselejtezés kultúrája vesz körül bennünket. Ebben a kultúrában nehezen alakul ki a készség arra, hogy másokért éljünk, jót tegyünk. De sok jó példával is találkozunk.

Mária ebben a szeretetben is példaképünk. Az önzetlenségben és az alázatos szolgálatban teljesen beleilleszkedik az Atya akaratába és mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Ez a jóra való készség, az erény kell hogy bennünk is ott legyen, hogy a hitünkből remény, a szeretetünkből cselekedetek fakadjanak. Ehhez kérjük a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását – zárta elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

* * *

A fatimai engesztelő imaestek sorozata immár huszonnégy éves hagyomány Mátészalkán.

A fatimai Mária-kegyszobor másolatát 1947-ben készítették el, azóta e vándorszobor többször is körbejárta a világot. A volt szocialista országokba 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd hazánkba érkezett. Az 1994-es fatimai gyermekzarándoklaton százhúsz magyar fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot Seregély István akkori egri érsekkel együtt a Malév különgépével.

A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalkára is. Fogadása után egy fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráczkerti templomában, majd az akkori plébános, Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda

Fotó: Czine Árpád

Magyar Kurír